Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-69
À nemzetgyűlés 69. ülése 1922. évi december hó 12-én, hedden. Ö8Í törvénynek létrejötte után nagyrészben megmarad az az állapot, ami volt. Maradnak biztosítóintézetek, marad a biztositóintézeteknek fürge akvizitorius tevékenysége, de hogy a biztosítottak elérjék azt a célt, amelyet a biztosítással elérni akarnak, azt ennek a törvénynek alapján nem biztosítják. Itt fel kell vetnem egy másik kérdést is. A pénzügyi kormány még nem foglalkozott — legalább nincs róla tudomásom — azzal, hogy egyáltalában mi történik a pénz elértéktelenedése folytán a kisemberekkel, és nemcsak a biztosítottakkal, nemcsak a magánbiztosításnál érdekeltekkel. Fel kell vetnem a kérdést, noha nem tartozik szorosan a tárgyhoz, hogy mi történik a takarékpénztárakban elhelyezett apró betétekkel? Mert itt is az a helyzet, t. Nemzetgyűlés, hogy a háború előtt, az akkor érvényes polgári morál szerint, az embereket takarékosságra nevelték. Yoltak olyan emberek, akik valóban takarékoskodtak és a fölösleges vagy többnyire nem is fölösleges, csak erőszakosan elvont, az élettől elszakitot garasokat behordták a takarékpénztárakba, ahol az elértéktelenedés folytán betétjük úgyszólván teljesen megsemmisült, illetőleg a magyar papirkorona arányában elértéktelenedett, s aki betett valamilyen összeget a háború előtt jó pénzben egy takarókpénztárba, annak ma tulajdonképen nincsen semmije. Nem beszólt erről még senki sem, noha rendkívül fontos kérdés, mert itt száz- és százezer ember van érdekelve, épen a legszegényebbek, a legnyomorultabbak, akik — nem Győzőm ismételni és hangsúlyozni — a szájuktól vonták el a garast, ugy vitték abba a takarékpénztárba, hogy ott kamatoztassák, még inkább, hogy bizonyos elemi károk, bajok, vagy az élet különböző eshetőségei esetére ne legyenek teljesen támasz nélkül. Mondom, nem foglalkozott ezzel senki és valószínűleg az lesz a közgazdasági szakértők kijelentése, hogy ez egy természetes elemi csapás, a pénz elértéktelenedett s így elértéktelenedett a betét is, ez ellen tehát nem lehet tenni, ez olyan országos veszedelem, amely ellen nmcs védekezés. Valószinü, hogy ezt fogják mondani, én azonban ezt nem tudom akceptálni. Ha a legszorosabban vett közgazdasági szabályok szerint igy fogják is beállítani a kérdést, én ezt elfogadhatónak nem tartom, mert csapás és veszedelem volt valóban a pénz értékének csökkenése és majdnem teljes elveszése, ellenben, ami csapás volt az országra, a kisemberek tömegeire, az nem volt csapás a bankokra, (Igaz > Ügy van! a szélsőbaloldalon) amelyek a betéteket megkapták aranykoronákban, forgatták, milliárdos forgalmat bonyolítottak le ezekből az apró betétekből, milliárdokkal szaporították vagyonaikat és titkos tartalékaikat, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) milliós hasznokat értek el, ma is ezzel a pénzzel dolgoznak, reális értékekbe, ingatlanokba, értékpapírokba NAPLŐ VI. fektették bele a betéteket, esetleg külföldi érdekeltséget vállaltak, ami mind teljes aranyérték, ellenben a kis betevők, akik odahordták garasaikat, takarékosságuk eredményekép nem kapnak vissza^semmit. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ezt a kérdést fel kell vetni. Mi történik a mosónőbetétekkel, mi történik a cselédhozományokkal, mi történik a kelengyékre összespórolt apró, véres-verejtékes garasokkal? Ezek megvannak valahol, élnek, mint reális értékek ; ezeket az értékeket tehát meg kell menteni azok számára, akik egy életen keresztül ezeket félretették, maguktól elvonták, hogy bizonyos esetekben legyen mihez nyulniok. Pikler Emil: Öregségükre tették félre. Az állam nem gondoskodik róluk! Propper Sándor : Én alkalmat fogok találni arra, hogy egy másik javaslat keretében indítványt nyújtsak be arra vonatkozólag, hogy ezzel a kérdéssel a pénzügyi kormány komolyan foglalkozzék és keressen megfelelő megoldást. Azt hiszem, hogy a túlsó oldal, amely hivatalból utasit el minden gondolatot, mely erről az oldal' ról jön, (Mlenmondások jobb felől.) ez (elől a gondolat elől nem fog elzárkózhatni, mert itt nem kevesebbről van szó, mint a polgári morál megmentéséről. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Teljesen felfordult a polgári morál. Hol van a hit, hol van a bizalom akkor, amikor szót fogad a kisember és ráhelyezkedik a kis* polgári erkölcsökre, takarékoskodik és hordja a koronákat, elvonja gyermekeitől, rongyoskodik, mindent megvon magától, csakhogy apró, pici tőkét gyűjthessen — hol van a polgári morál, ha minden szó nélkül el tud menni a törvényhozás afölött, hogy az a sok apró kis tőke elvész ? Szijj Bálint : Sok ilyent adtak hadikölcsönbe is, az is odaveszett! (Ügy van! a szélsőbalok dalon.) Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak tudomásul venni, — és ezt nem ne* kern, mint szociáldemokratának és nem innen, erről az oldalról kellene hangoztatnom, ezt az ötletet odaátról kellett volna felvetni, a túlsó oldalnak kellett volna a megfelelő megoldást már régen megtalálnia, mert a polgári erkölcsöket elsősorban onnan hirdetik, ez pedig a polgári erkölcsök egyik talpköve — mondom, méltóztassanak tudomásul venni és elhinni, hogyha ezeket a kis vagyonkákat nem mentik meg, akkor össze fog omlani az emberekben a hit és a bizalom, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) ellenben ha ezen a téren valamit művelni fognak, ha csinálnak valami okosat, olyant, ami ezeket az apró vagyonokat egészben vagy legalább részben megmenti, akkor ezzel egymillió hamis, rágalmazó okmánynál és száz fegyházjavaslatnál többet fognak használni az ország közszellemónek, (Igaz ! Ugij van ! Taps a szélsőbaloldalon.) jobban alá fogják támasztani azt a szellemetj 40
