Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-69

278 À nemzetgyűlés 69. ülése 1922. évi december hó 12-én, kedden. tekintélyes része van bizva, s ennélfogva a szigorú és szakszerű állami felügyelet ugy közgazdasági, mint állampénzügyi szempontból elengedhetetlen kellék. Ha egy pillantást vetünk a háború kezdetétől a mai napig a biztositó vállalatok statisztikájára, könnyen beláthatjuk, hogy az állami felügyelet, illetőleg annak kibővítése mily felette fontos. Magyarországon 19L4-ben, a világháború kitörésekor, 21 hazai és 43 külföldi biztositó vállalat volt bejegyezve. Az életbiztosítási ügykör 18 hazai és 29 külföldi intézet között oszlott meg, és a külföldi vállalatokra az állomány 55%-a jutott. A tüzbiztositási díjbevételnek 41%-a esett külföldi vállalatokra, a többi 59 % 15 hazai tüzbiztositó intézet között oszlott meg. Végül a jégkárbiztositásban 23% volt a külföldi és 77°IQ a hazai vállalatok részesedése. De figyelembe kell vennünk azt is, hogy több belföldi biztosítási magánvállalat részvényeinek többsége külföldi intézetek kezében volt, s igy a biztositásokból befolyó nyereség nagy része viszontbiztosítás utján külföldre vándorolt. Ez az összeg számszerűleg ugyan nem mutatható ki, az azonban biztosan megállapítható, hogy a viszontbiztosítási mérlegünk passzív volt. Az előbb emiitett statisztikai adatok szerint 1914-ben összesen 64 biztositó magánvállalat működött Magyarországon, mig a jelenlegi csonka Magyarországon már 89-re szaporodott a biztositó magánvállalatok száma. Ezek közül 44 hazai és 45 külföldi vállalat. A hazai biztositó magánvállalatok száma tehát több, mint kétszeresére emelkedett a háború kitörésétől kezelve, s a külföldi vállalatok száma is kettővel szaporult. Már pedig ezt a túlprodukciót, amely mindenképen egészségtelen állapotokat teremthet ezen a téren, csonka Magyarország jelenlegi közgazdasági helyzete egyáltalában nem indokolja s ez ellen a legszigorúbb állami felügyelettel kell védekeznünk. Ez a törvényjavaslat az 1905. évi francia életbiztosítási felügyeleti törvény mintájára tulajdonképen egy felhatalmazási törvényjavaslat, amely felhatalmazza a kormányt, hogy a felügyeleti hatóság szervezetét, annak hatáskörét, a biztositóvállalatok megalakulásának és működésének előfeltételeit, a biztosítási alapra, a díjtartalékra, a közhatóságok által fentartott biztositóvállalatokra, a magánvállalatok nyugdíjalapjaira stb.-re vonatkozó intézkedéseket a 2. § értelmében egy kibocsátandó kormányrendelettel szabályozhassa. Mostani labilis közgazdasági viszonyaink mellett ugyanis könnyen megeshetik az, hogy hosszabb vagy rövidebb idő keretén belül bizonyos változtatásokat vagy kiegészítéseket kell tenni ezeken a rendeleteken s igy az egy kormányrendelettel, amely sokkal rugalmasabb, mint a törvény, sokkal könnyebben keresztülvihető volna, mint a hosszadalmas törvényhozási apparátus igénybevételével. A törvényjavaslat értelmében a felügyeleti jogkör a külföldi vállalatok tekintetében ugy az egész vállalatra, mint itteni fiókjaira is kiterjed. Sőt ezek a külföldi vállalatok ugy az itteni fiókjaikról, mint az egész vállalatukról jelentést és zárszámadást is tartoznak készíteni. Bejelentési kötelezettség terheli mindazokat, akik külföldi biztositó vállalatoknál biztosítási ügyleteket kötnek, avagy ilyen biztositó vállalatok részére biztosítási ügyleteket szereznek. Ezzel akarja az állam elérni azt, hogy ha ezek a külföldi biztositó vállalatok itteni működése nagyobbszabásu lenne, akkor őket itt fióktelepek felállítására kötelezheti. Sőt a törvényjavaslat felhatalmazza a kormányt még arra is, hogy ilyen külföldi intézeteket teljesen eltilthasson a működéstől abban az esetben, ha felszólításra nem kérelmezik fióktelepeik bejegyzését. Ez különösen adóztatási szempontból felette fontos, mert ha ezek a külföldi magánvállalatok csak titkos ügynökökkel működnek itt az országban, akkor hazai törvényeink értelmében egyáltalában nem áll módjában a kormánynak, hogy őket adó alá vonhassa. A biztositó vállalat — akár részvénytársasági, akár pedig szövetkezeti alapon működik — csak a felügyelő hatóság engedélyével jegyezhető be a cégjegyzékbe, sőt a felügyelő hatóság engedélye szükséges akkor is, ha ujabb ágazatot, vagy bármilyen uj ágat vagy biztosítási fajt kivan itt meghonosítani. A javaslat taxative felsorolja mindazokat az eseteket, melyek fenforgása esetén az engedély iránti kérelem megtagadható, sőt felhatalmazza a kormányt arra is, hogy bárminemű engedély kiadását bizonyos, előre meghatározott időre felfüggeszthesse. A törvény, illetőleg a kibocsátandó rendelet értelmében a közigazgatási bíróság elé kerülő ügyekben a közigazgatási bíróság mellé egy szaktanács szerveztetik, amely a biztosítási ügyekben jártas szakférfiakból, mint ülnökökből, fog összeállittatni, azért, hogy a speciális ügyekben a közigazgatási bíróságnak szaktudásukkal szolgálatára lehessenek. A javaslat végül módot ad a felügyelő hatóságnak életbiztosítási vállalatok szanálására, továbbá bizonyos büntető rendelkezéseket tartalmaz, azonkívül felhatalmazza a felügyelő hatóságot, hogy a biztositó szövetkezeteket a kereskedelmi törvény 242. §-ában megszabott kötelezettség alól felmenthesse. T. Nemzetgyűlés! Ennyit voltam bátor a biztositó magánvállalatok felügyelő hatóságáról ismertetni. A törvényjavaslat második fejezete tulajdonképen egy mozaikszerű törvényalkotás, amennyiben ennek a törvényjavaslatnak minden egyes szakasza különböző közhiteli kérdésekkel kivan foglalkozni. A törvényjavaslat 12. §-a felhatalmazza a kormányt arra, hogy a részvénytársaságok és szövetkezetek mérlegeire vonatkozó előző rendelkezéseit, t. i. az értékpapírokra vagy állami ki-