Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-62

20 A nemzetgyűlés 62. ülése 1922. szóval megvédjem azt az álláspontot is, amelyet én képviselek. Én tehát nem olvasom fel Kovács Alajos ministeri tanácsosnak azokat a hivatalos adatait, amelyeket már itt többen felolvastunk, hanem csak rámutatok arra, hogy igenis, ez nem szólam, mint ahogy az igen t. képviselőtársam hangoztatta, hogy ma tisztára csak szólam a keresz­tény irányzat és a faj védelem, nem komoly do­log, — és tiltakozom az ellen, hogy ő minket azzal vádoljon meg, hogy nem reálpolitikát folytatunk, hanem szólamoknak vesszőparipáján nyargalunk, mert akkor, amikor a magyar fajnak kulturérde­keit védelmezzük . . . Horváth Zoltán : Zsidógyerekeket főtanácso­soknak kineveznek ! Kiss Menyhért; Ez a kormány dolga. Ezért méltóztassék, Horváth képviselőtársam, a minister­elnök urat vagy az illető szakminister urat felelős­ségre vonni, ez nem a mi dolgunk. De mi nem nyitott ajtókat döngetünk és nem frázisokat han­goztatunk, amikor azt mondjuk, hogy a magyar faj védelem érdekében szükség volt erre a tör­vényre. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor : A keresztény gyermekek éhen halnak ! Elnök : Propper képviselő urat kérem, méltóz­tassék 1 'csendben lenni. , Kiss Menyhért : Nem csodálkozom azon, hogy Pakots József képviselőtársam azon az álláspon­ton van, mint amelyen van ; én ezt egészen ter­mészetesnek, magától értetődőnek, sőt tovább megyek, tiszteletreméltónak tartom, hogy ő any­nyira védelmezi a szemita fajt. Horváth Zoltán : Nem a sémita fajt, hanem a kultúrát ! Kiss Menyhért : Viszont azonban ugyanezt a nyugodtságot és tiszteletet kivanom a mi nacio­nalista felfogásunk részére is. Pakots József: Vagyok olyan nacionalista, mint ön ! Kiss Menyhért : Pakots képviselő ur elkövette a másik hibát is a beszédében és ez az volt, hogy ő mint iró, a Petőfi-Társaság tagja, rámutatott arra, hogy Petőfi Sándor tulajdonképen a nemzet­köziségnek poétája . . . Pakots József: Ne ferditsen ! (Zaj.) Kiss Menyhért : ... és olyan általános emberi eszméket hirdetett, mint pl. az »Egy gondolat bánt engemet« című költeményében is, hogy a világszabadság nagy hazájában az emberek piros zászló alatt fognak harcolni. Pakots József : Ezt ne hozza összefüggésbe a kommunizmussal ! (Zaj.) Kiss Menyhért: Aki Petőfi Sándornak egész életét, gondolkozását, költészetének szellemét is­meri, annak lehetetlen letagadnia azt, hogy a magyar nacionalizmusnak nincs olyan elszánt apostola és tőrőlmetszett költője, mint amilyen ő volt. Hiszen a »Tied vagyok, tied hazám«, >>A honvédekhez«, »A magyarsághoz«, a magyer nemzet legkiválóbb fiaihoz irott költeményei a évi november hó 29-én, szerdán. nacionalizmusnak legtipikusabb, legklasszikusabb kifejezései. Én tehát a leghatározottabban tilta­kozom az ellen, hogy Petőfi Sándort ugy állítsák be, amint azt a szociáldemokrácia évtizedeken át tenni szokta, és amely beállítás ellen Ábrányi Emil tiltakozott egy gyönyörű költeményében, azt mondván, hogy tiltakozik ellene, hogy Petőfi Sán­dort a nemzetköziek politikai tábora kisajátítsa a maga részére. Petőfi nacionalista volt, elment meghalni Segesvárra a magyar hazáért és egész élete, egész felfogása merő tagadása annak a kul­túrai felfogásnak, amely Pakots t. képviselőtár­sam beszédéből kicsendül, a kart pour Tart elvé­nek ; mert Petőfi szemben a nyugati dekadens irodalommal, mely minden más felfogást alárendel a művészet elvének, sohasem rendelte alá annak a nemzeti gondolatot, ellenkezőleg : az hatotta át minden tettében, minden cselekedetében. Jánosi Zoltán : De azért republikánus volt ! Kiss Menyhért : Ezért reá sem Baudlaire-nek, sem Verlain-nek, sem a pacifista nagy művészek­nek irodalmi és politikai elvei, melyeket a nyugati irodalmakban találunk, abszolúte nem vonatkoz­nak, azokat reá nem lehet applikálni. Ami a kultuszminister ur javaslatát illeti, természetesen a legnagyobb örömmel fogadom el az Akadémia megsegítését célzó összeg felemelé­sére vonatkozó indítványt, mert a magyar tudo­mánynak feltétlenül szüksége van rá, hogy meg­erősíttessék. A legteljesebb mértékben osztozom Pakots t. képviselőtársamnak abban a felfogásá­ban, hogy ugyanúgy, mint annak idején a csehek és románok tették, akik kulturembereket, tudóso­kat és írókat küldtek a nyugati nagy világváro­sokba, akik ott ugy a sajtóban, mint a társadalmi és politikai «létben igyekeztek nemzetüknek el­nyomatásában híveket szerezni, a magyar kultusz­minister is igyekezzék a magyar gondolatnak, a magyar igazságnak harcosait és pennás embereit elküldeni a nyugati világvárosokba, hogy hazánk állapotát megismertessék és ügyünk iránt szim­pátiát ébresszenek. Erre nagy szükség van, mert a világháborúban is azt tapasztaltuk, hogy a hivatalos diplomáciai testület, mely főúri élet­körülményeinél fogva nem igyekezett törődni a milliókkal, a szélesebb néprétegekkel, nem tudott olyan eredményeket elérni, mint a nem hivatalo­san kiküldött tényezők. Horváth Zoltán : Mayer meghatalmazott mi­nister ! Kiss Menyhért : Nagyon figyelmébe ajánlom a kultuszminister urnák, hogy magyar Scotus Viator-okat küldjön ki a külföldre és ne sajnálja erre az ország pénzét. A nyugati államokban már kezd derengeni az a felfogás, hogy Magyarország­gal a világháború után a legnagyobb sérelem tör­tént, amikor kétharmad részét elvették és a ma­gyarok millióit csatolták idegen impériumokhoz. Addig is, amig bekövetkezik egy nemzetközi hely­zet, amikor a magyarság újból meg tudja mutatni turáni felfogását, becsületes elszántságát és erejét^

Next

/
Oldalképek
Tartalom