Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-68

A nemzetgyűlés 68. ülése 1922. évi december hó 11-én, hétfőn. 2ő9 A pénzügy minister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Kérem a szakasznak az előadó ur által javasolt módosítással való elfogadását ós ezzel szemben Esztergályos János képviselő ur indítványának elvetését, mert az igénykeresetnek a ma fennálló jogban sincs meg a lehetősége és ennek kiküszöbölése hozott bennünket abba a helyzetbe, hogy most már egyáltalán lehet eredményesebb adóbehajtásokat végezni. Méltóztatnak tudni, a helyzet eddig az volt, hogy az ilyen igény ke résetek címén állandóan, a legtöbb esetben, elvonatott a kielégítési alap ott, ahol a viszonyoknak és a tényleges helyzetnek megfelelő nem lett volna ós láttuk a helyzet tarthatatlanságát, ha ily rendelkezés marad érvényben, mely tág teret enged a kijátszásokra. Az utóbbi időben örvendetesen tapasztaltuk azt, hogy árverések alig fordulnak elő. Budapesten például — épen most láttam a statisztikát — mindössze tizennyolc árverés volt, ami egyrészt azt igazolja, hogy az adókkal bizonyos tekintetben még hátralékban vagyunk, hogy nem eléggé jól működik az apparátus, minek orvoslásán azonban rajta vagyok, másrészt pedig igazolja azt is, hogy kevés tárgyat árvereztetnek el, sokkal kevesebbet, mint azelőtt. Azelőtt ugyanis az ilyen árverés örök időkre biztosítás volt az adóssal szemben abban a tekintetben, hogy azok ott többet lefoglalhatok, illetve igénybevehetők legyenek, t. i. abban az esetben, ha azokat ott az árverésen megvette valaki, aki állandóan hajlandó volt ilyen igényléseket támasztani. Kérném tehát a jelenlegi állapot fentartását és ennek a szakasznak elfogadását azokkal a módosításokkal, amiket az előadó ur beterjesztett. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 48. §-nak 3., 4., 5. és 7. pontjai meg nem támad tat ván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Az 1. ponttal szemben Esztergályos János képviselő ur adott be módosító indítványt, ott tehát az eredeti szöveget szembe fogom állítani a módosítással. A 2. pontnál az előadó ur adott be módosításokat, ahol szintén szembe fogom állítani az eredeti szöveget a módosításokkal. Amennyiben az eredeti szöveget nem méltóztatnak elfogadni, ugy fel fogom tenni a kérdést, hogy az előadói módosítással méltóztatnak-e a szöveget elfogadni. Ugyanúgy fogom feltenni a kérdést a 6. pontra vonatkozólag is. (Helyeslés.) Felteszem a kérdést, t. Nemzetgyűlés ; méltóztatnak-e a 48. § 1. pontját eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Esztergályos János képviselő ur indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják az eredeti szöveget, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik) Többség! Az eredeti szöveg fogadtatván el, Esztergályos János képviselő ur indit__ ványa elesik. :. ... NAPLÓ VI. Következik a 2. pont. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfogadni, igen vagy nem ? (Nem.) Ha nem méltóztatnak elfogadni, akkor felteszem a kérdést : móltóztatnak-e a 2. pontot az előadó ur módosításával elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Felteszem a kérdést a 6. pontra nézve. Méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) Ha nem méltóztatnak elfogadni, felteszem a kérdést : méltóztatnak-e a 6. pontot az előadó ur módosításával elfogadni ? (Igen !) Ha igen, akkor a 6. pontot az előadó ur módosításával elfogadottnak jelentem ki. Következik a 49. §. Petrovits György jegyző (olvassa a 49—55. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa az 56. §-t). Elnök : Esztergályos János képviselő ur kíván szólni. Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Az 56. § e) pontjának a módosítását ajánlom. Ugyanis ha az eddigi szakaszokat végigolvassuk, talán még lehetett helye a kételkedésnek, hogy ez a törvényjavaslat egyenesen a kisexisztenciák, egyenesen a kisemberek ellen tör, ez a szakasz nyíltan, világosan erre mutat. E szakasznak e) pontja a következőképen hangzik (olvassa) : »Azt a feltételt, hogy az egyes zálogtárgyak, amennyiben azoknak becsértéke egyenkint 10.000 koronát meg nem halad, becsértéken alul már az első árverésen is feltétlenül, a 10.000 koronát meghaladó becsértékü tárgy pedig, amennyiben az első árverésen a becsértéknek legalább háromnegyed részét meg nem ígérik, csak a második árverésen fognak eladatni.« Ebből a szakaszból mi tűnik ki? Kitűnik világosan belőle, hogy ennek az éle azon apró emberek, a középosztályhoz tartozó emberek ellen irányul, mert száz esetből 99 esetben nem az a siber tartozik, nem az a nagybirtokos tartozik, hanem az apró kis exisztenciák, kiskereskedők, kisiparosok, a műhelyben, gyárban dolgozó munkások. Ezeknek a bútorzata, ingósága száz eset közül 90 esetben nem éri meg a 10.000 koronát. Már most mi a helyzet? Zálogolnak az illető hátralékosnál, 10.000 korona becsértéken aluli ingóságokat irnak fel, az illető nem tud fizetni, kér halasztást, de nem kap a törvény értelmében, mert hiszen a pénzügyminister ur nem járul hozzá. Kitűzik tehát az árverést. JSÍem tudom, vájjon méltóztatnak- e ismerni az árverési eljárásokat, és méltóztatnak-e ismerni azt a zártkörű kis társaságot, amely mint a hiéna, megjelenik az árverés alkalmával és lelkiismeretlenül elkótyavetyélik, elviszik annak a szerencsétlen hátralékosnak az ingóságát, (ügy van! a szélsöbahldalon.) Ennek a szakasznak ilyen módon való elfogadása egyenes tönkretevését jelenti tízezer és 36