Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-68

252 A nemzetgyűlés 68. ülése 1922, kasz második bekezdése a következőket mondja (olvassa): »Szolgálati, illetőleg munkabérviszonyból származó illetmények vagy ellátási díjak.« A sorrend maga helyes, azonban én kérném a szakasz módosítását és megállapítását annak, hogy mindezekből az illetményekből mennyi foglalható le és mennyi zálogolható. Ez a szakasz nem mondja ezt ki, illetve egy későbbi pont megállapítja ennek a határát, én azonban kérem, hogy méltóztassék már ennél a szakasznál elfogadni a következő módosításomat (olvassa) : »Szolgálati illetmény- és munkabérviszonyból Származó illetmények egyharmada, azonban, ha a végrehajtást szenvedő nőtlen vagy hajadon, napi 500 korona, ha az családos, családtagonként napi 300 korona épségben hagyandó.« Kérem a szakaszt ekként való módosítással elfogadni. Elnök: Kíván még valaki szólni? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügy minister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénziigyminister : T, Nemzetgyűlés ! Kérném a szakasznak az eredeti szövegben való elfogadását azért, mert kérdés, amelyet a t. képviselő ur felvetett, egy más szakaszban nyer szabályozást és csakis ott szabályozható célszerűen. Itt nézetem szerint nincs rá szükség. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Amennyiben a 40. § második pontjához Esztergályos János képviselő ur kiegészítő módosítást adott be, a kérdést akként fogom feltenni, hogy méltóztatik-e a 40. §-t az eredeti szövegezésben elfogadni ; amennyiben el méltóztatik fogadni, felteszem majd a kérdést Esztergályos János képviselő ur módosítására, hogy azt a második ponthoz való kiegészítésként el méltóztatnak-e fogadni ? (Helyeslés.) Felteszem tehát a kérdést : móltóztatik-e a 40. §-t eredeti szövegezésben elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem í) Kérem azokat a képviselő urakat, akik eredeti szövegezésben fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a második ponthoz Esztergályos János képviselő ur által kiegészítésként javasolt módosítást elfogadni,igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik Esztergályos János képviselő ur módosítását elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik) Kisebbség! A 40. § eredeti szövegezésben fogadtatott el Esztergályos János képviselő ur módosításának elvetésével. Következik a 41. §. Csik József jegyző (olvassa a 41. §-t): Gaal Gaston! Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a szakasznak rendelkezése az egész törvényjavaslat rendelkezései közül egyike azoknak, amelyeket én sem jogi gondolkozásommal, sem az igazsággal, sem a méltányossággal, egyáltalában semmiféle józan érvvel alátámasztani nem tudok. évi deoember hó 11-én, hétfőn. Elfogadom azt az okoskodást, hogy mindenki felelős legyen olyan dologért, amit tesz, vagy amelyet ellenőrizni köteles és ellenőrizni módjában van, de senkit sem lehet anyagilag felelőssé tenni olyan dologért, amelyet nem ő követett el, ós amelynek elkövetését semmi körülmények között meg nem akadályozhatja, sőt még csak nem is ellenőrizhette. A 41. § második pontja kimondja, hogy (olvassa) : »a végrehajtó az átvett pénzt és értéktárgyakat a közadók átvételére jogosítottaknak lehetőleg még aznap, de mindenesetre 24 órán belül beszolgáltatni tartozik. « Ez a végrehajtó közegre nézve megállapít egy kötelezettséget. Most következik tovább (olvassa) : »Ha a végrehajtó az általa átvett pénzeket és értéktárgyakat be nem szolgáltatja, hűtlen kezelés, sikkasztás miatt a fennálló törvények értelmében büntetendő.« Helyes, ezt a rendelkezést a magam részéről elfogadom. Ö köteles azt beszolgáltatni. Ha ezt nem tette, nagyon természetesen a megfelelő megtorlásnak be kell következnie. Most jön a harmadik mondata ennek a szakasznak (olvassa) : »A kárért elsősorban a végrehajtó, másodsorban a község (város) felelős, a vétkes közeg elleni visszkereseti jogának fen maradása mellett.« Ez az intézkedés az, amelyet én a falu szempontjából abszolúte elfogadhatatlannak tartok. Disztingválni kell azok között a viszonyok között, amelyek a városban állnak fenn, és azok között, amelyek a falun állanak fenn. A városokban — nagyon jól tudjuk — adóhivatalok vannak. Ezeket az adóhivatalokat a városnak módjában van az ő felettes tisztviselői szervezetével ellenőrizni. Az adóhivatalok ügykezelését, pénzkezelését, végrehajtásait is ellenőrizheti a városi tanács, a különféle városi hivatalnokok, fel egészen a polgármesterig. Ott tehát egy szervezett kontroll, szervezett ellenőrzés van, amelyet ha az illetők elmulasztanak, nagyon helyesnek tartom, ha a törvény elsősorban őket teszi felelőssé. Amennyiben pedig ők a felelősség alól bármilyen tekintetben mentesitendők, magát a várost teszi felelőssé, mert hiszen annak a városnak minden néven nevezendő szerve és eszköze megvan arra, hogy saját tisztviselői karát megfelelően ellenőrizhesse. Mi a helyzet ezzel szemben a falun ? Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a falusi adminisztráció feje a biró, mellette mindjárt az első ember a jegyző. Kik ennek a törvénynek végrehajtói? A bíró és a jegyző. A falunak semmi néven nevezendő olyan szerve nincsen, amellyel a bírónak és jegyzőnek itt kifejtett funkcióját bármi tekintetben is ellenőrizhetné, sőt joga sincs hozzá, mert ha a falu bármelyik lakosa megkísérli, hogy őket ezekben a funkciókban ellenőrizze, egyszerűen kiutasíthatják, azt mondhatják neki : semmi köze az urnák ehhez, ez a mi dolgunk itt, ebbe ne tessék