Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-68
244 A nemzetgyűlés 68. ülése 1922, a rendszeresített évi szabadságidejével együtt 152 teljes szabadnapja van egy esztendőben, ez pedig naponta 5 1 /* órai munkaidőt jelent. Ugron Gábor : Ennél csak a képviselőknek van több szabadnapja! Gaál Endre: Ha hozzávesszük azt, amikor inspekciós a gyógyszerészsegéd, akkor is legfeljebb napi 6^2 órát dolgozik. Kérdem, lehet-e, szabad-e ma napi 5V*. órai munkával megélni? Hisz az utódállamok sorra behozzák a nehezebb munkánál a 8 órai, a könnyebb munkánál a 9 órai,, hivatalnokoknál pedig a 10 órai munkaidőt. Ep a szociáldemokrata párt volt az, amely a közelmúltban a nyomdászok szakszervezete utján egyik nyomdában elrendelte azt, hogy a munkásoknak a 8 órát végig kell dolgozniok. Keresem az okát és megmagyarázom, honnan vait a gyógyszerészsegédeknek ez a sok szabad ideje. A forradalom előkészítésében az akkori gyógyszerészsegédi szövetségnek oroszlánrésze volt. A Muzeum-körut 17. szám alatti helyiségük fiókirodája volt a forradalmi előkészítő bizottságának (FélMáltásoh. a szélsőbaloldalon; Olyan is volt?) Ugyanazok a beadványok, amelyeket most a gyógyszerósztulajdonosok ellen szerkesztettek, ugyanazon az Írógépen Írattak, amelyen a forradalmi felhívásokat és utcai plakátok szövegét irták. Propper Sándor: TJj vádlottak! Gaál Endre: Nagyhatalmak lévén, valóságos diktátori hatalommal rendelkeztek. Kezemben van egy átiratuk, amelyet 1918. november 23-án intéztek a Gyógyszertártulajdonosok Egyesületéhez, amelyben egyszerűen cézári hangon ezeket és ezeket elrendelik ; többek között az egyik parancs a következő (olvassa) : »Az összes budapesti gyógyszertárakban a harmadnapos szabadnapok rendszere a két órai ebédidővel egyetemben egyöntetűen bevezettetik. Rassay Károly : Szóval ez egy forradalmi vívmány volt ! Gaál Endre: ügy van! Forradalmi vívmány. Akkor hozták be azt, hogy a gyógyszerészsegédek minden harmadik napon szabadnapot kaptak, ugy hogy ma egy hónapban 18 napon át dolgoznak és 12 napon szabadnaposak. Én mindig a legnagyobb jóindulattal ós megértéssel voltam a gyógyszerészsegédek szociális bajaival szemben. Fiatalabb éveimben egyik vezére voltam mozgalmaiknak. Jelenleg, amikor a gyógyszertártulajdonosok szövetségének elnöki székében ülök, szintén azt mondom, hogy meg kell adni a gyógszerészsegédeknek azt a fizetést, amelybői tisztességesen megélhessenek. Ép ezért az én közbenjárásomra és felhívásomra a gyógyszertártulajdonosok belementek abba, hogy a negyednapos szabadnap mellett legminimálisabb fizetésként megállapítottak 22.000 koronát, ugy hogy ennél kevesebbet nem kaphat havonként gyógyszerészsegéd, de nagyon sok helyen 28— J3O.0OO koronás havi fizetések vannak; sőt a évi december hó 11-én, hétfon. múlt héten tartott értekezleten a tulajdonosok felajánlották, hogy hajlandók lesznek arra is, hogy gyógyszertáraikat vasárnap csukva tartják, ezenkívül adnak még egy szabadnapot és a legminimálisabb fizetés 25.000 korona lesz, természetesen ott, ahol 30.000 korona volt, ez továbbra is megmarad, ezenkívül kötelezik magukat arra, hogy félesztendő alatt gyógyszertáraikból segédet egyáltalán nem küldenek el. A válasz az volt, hogy nem fogadják el és másnap elhangzott Benárd Ágost barátomnak interpellációja. Ez tulajdonképen nem annyira a gyógyszertártulajdonosok és a gyógyszerészsegédek harca, mint a Gyógyszerészsegédek Szövetségének hatalmi kérdése. Rassay Károly: A gyógyszertár-aspiránsok harca! Kell egy pár uj gyógyszertári engedély ! Erről van szó ! Berki Gyula: Igaza van B-assaynak! Propper Sándor: Kellenek a patikajogok valakinek ! Gaál Endre: Ha a Gyógyszerészsegédek Szövetsége annyira szivén viseli a közegészségügy érdekét, kérdem, miért áll elő ma ezekkel, miért fáj neki egyszerre most minden visszaélés ugy, hogy 119 gyógyszertár közül 105-öt feljelentett ? Miért erkölcstelen ma, amikor a negyednapos szabadnapokat akarják behozni, hogy jódtinkturát kiadnak recept nélkül ? Miért nem volt ez erkölcstelen, amikor megvolt a harmadnapos szabadnap? / A gyógyszerészeknek egyik sérelme, baja, hogy az 1876. évi közegészségügyi törvények a mai időkhöz már nem egészen alkalmazkodók. Nagyon gyakran mást parancsol a törvény és mást parancsol az élet. Olaszországban például a vasutak a vasúti sztrájk alkalmával megálltak azért, mert a vasutasok az előírásokat szigorúan betartották. Kérdem én: kinek jutna eszébe, hogy szigorúan betartsa azt a szabályrendeletet, amely pl. Budapesten érvényben van, hogy óránként 5 kilométernél sebesebben nem szabad hajtani? Ugyanez van a gyógyszerészet terén is. Az elmúlt világháborúban körülbelül másfél millió embert oktattak ki a kórházakban, harctereken, szóval a katonaságnál, hogy kisebb sebesüléseknél, sérüléseknél, mondjuk infekciózus kiütéseknél a legjobb dezinficiens a jódtinktura. Kérdem, olyan nagy bűnt követ-e el a gyógyszerész, ha egy beteg embernek olyan helyen, ahol orvos nincs, de tegyük fel, olyan helyen is, ahol orvos van, kiad recept nélkül egy kis jódtinkturát ? Kérdem, ha valaki bemegy egy patikába és bevesz egy piramidont vagy cukron egy pár csepp ópiumot, olyan nagy bűnt követ-e el az a gyógyszerész, ha ezt a gyógyszert kiadja ? Mindezekért pedig a gyógyszerészt szigorúan meg lehet büntetni. Akkor, amikor a gyógyszerész a közönséggel szemben előzékeny, semmi körülmények között nem érdemli meg azt, hogy ezért bün-
