Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-67

2é0 A nemzetgyűlés 67. ülése 1922. évi december hó 7-én, csütörtökön. jogos és nem méltányos helyzetnek terheit. Erre kell tehát visszavezetni azt, hogy ami jogos, — már pedig ezt kell kimondani határozatában a bírónak — nem mindig méltányos és nem mindig humánus. Hiszen ha szabadforgalom volna, nem kellene lakás.hivatal és nem kellene birói határozat, ítélet akkor is ke'l a rendes birói forumoknál magánjogi peres esetekben. A szabadforgalom az az inponderabilis tényező, a megfoghatatlan hatalom, amely normális gazdasági viszonyok a megoldhatatlannak látszó és tényleg megoldatlan problémákat játszi könnyedséggel megoldja. Nem szabad azonban elfelejtenünk — és épen a szociális kérdésekkel foglalkozó urak figyelmét akarom arra felhívni —, hogy 1913ban, a legutolsó békebeli esztendőben sem volt ideális Budapestnek lakásügye. Méltóztassanak visszaemlékezni azokra a szivbemarkoló röpiratokra, amik egyes szociológus vagy szociális riporterek tollából megjelentek a padlás- vagy pincelakásokban elhelyezettekről, az ágyrajárók nyomoráról. Már most, ha ketté akarom választani ennek a szegény vergődő fővárosnak lakásínségét és megakarom találni azt a részt, amit a háborús viszony okozott, akkor el keli különítenem mindazt, ami a békében is megvolt, mert az nem javult meg, ellenben hozzájött még egy szuperplusz és most a lakáshivatal és az összes lakásügyi tényezők nyakába szakadt a régi probléma a maga összes izgulékonyságával és méreganyagával, de az uj problémák egész serege is, amiket viszont a háborús idők következményei idéztek elő és teremtettek meg. Nem akarok sokáig immoráini ennél a kérdésnél, legyen szabad csak azt a megjegyzést megkockáztatnom, hogy erről a témáról pro és kontra rendkívül sokat lehet beszélni, de kimenteni sohasem lehet. Sem a keserűségeknek, sem a méltánytalanságoknak, sem az inhumanizmusnak tengerét nem lehet kimeríteni. De viszont azoknak a férfiaknak, bíráknak érdemét, azoknak a férfiaknak heorizmusát és kitartását sem lehet kimeríteni, akik ezzel az áldatlan üggyel annyi ügyszeretettel, buzgósággal és kitartással foglalkoznak Ellenben egészen röviden, inkább csak megnyugtatásul, itt a nenizetgjülés szine előtt, de a nagy nyilvánosság részére is bátor vagyok a következő megjegyzéseket tenni : Először is én tökéletesen elismerem Haller István igen t. képviselő urnák az okfejtéséből azt a megállapítást, hogy nem lévén katexochen birói fórum a lakáshivatal, hanem adminisztratív fórum lévén, ennek következtében egy lényegében szociális kérdés adminisztrálására hivatván el, szociális érzékét kell belevinni a paragrafusok alkalmazásába. Rassay Károly: Jó paragrafusok kellenek! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Ezt én szívesen elismerem; ebben az irányban a tárgyalásokat meg is indítottam már hónapokkal ezelőtt és most a legutóbbi időben. bizonyos megállapodásokra jutottam a lakáshivafcal igen t. elnökével. E megállapodások nem teljesek, nem fogják kioldani a kérdést, de valamit mégis fognak segíteni. . , Először: szinte tarthatatlan anomália az> hogy lakásügyben az elnökkel érintkezni óhajtók ezrei tömegesen fordulnak meg naponként a lakáshivatal épületének folyosóin és nagyon természetes, hogy az a szegény elnök, aki nem 8, hanem 13 és 16 órát dolgozik egy nap, néha nem képes mindenkinek rendelkezésre állani. Következőleg az intézkedés az lesz, hogy a lakáshivatal igen t. birái közül egy, külön titkárral az oldalán, kizárólag abból a célból állíttatik be egy szobába, hogy fogadja a feleket, hogy azok legalább neki elpanaszolhassák bajaikat ; csak ne akarjon a közönségnek minden egyes tagja pont épen az elnökkel beszélni. (Mozgás a szélsőbaloldalon). -•--'•• Rassay Károly : Nincs akkor semmi értelme, ha nem lesz intézkedési joga! Akkor kár az egészet megcsinálni ! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : A lakáshivatal meg fogja vizsgálni két szempontból egy most hozzá kiadandó rendelet értelmében mindazokat az úgynevezett szükséglakásokat, amelyek kiutalás alá kerülnek. Először azért, hogy a jelen szigorú viszonyok között való mértékkel mérve, de azért szöciálhigiénikus mértékkel is mérve alkalmasak-e vájjon emberi lakás céljaira. Másodszor azért, hogy a kiutalandó vagy a kiutalt lakást először szabadítsák fel és azutén utalják ki. Itt nem a lakáshivatal a hibás, hanem hibás maga a közönség, mert a lakáshivatal nyomtatván}ain, a lakásigazolványon, rajta van az a pár soros utasítás, — amelyet csak el kellene olvasni az illetőnek, aki azt a kezébe kapja, — hogy amikor a lakásigazolványt kézhez vette, a kézhezvételtől számított, ha jól tudom, 8 napon belül legyen olyan kedves és jelentse vissza a lakáshivatalhoz, hogy elfoglalja-e vagy nem foglalja el a lakást. A legtöbb ember elfoglalja a lakást és nem jelenti, hogy elfoglalta, minek következtében az illető lakás kartotékájából hiányzik a legutolsó, a zárólap, amelyen rajta volna, hogy miután ez a lakás a megelőző lap tanúsága szerint kiutaltatott, a következő lap tanúsága szerint el is foglaltatott. Mi történik, ha ez a zárólap hiányzik? Az, hogy valaki igényli a lakást, a lakáshivatal megnézi a kartotékát, azt látja, hogy kiutaltatott ugyan, de nem foglaltatott el, ennek következtében újra kiutalják. (Egy hang a széhőbaloldalon : Meg kell győződni róla személyesen!) A másik az, hogy higiéniai szempontból meg kell vizsgálni, vájjon az a lakás emberi lakás céljaira alkalmas-e. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) E tekintetben az intézkedés máris megtörtént, igen természetesen a hatását csak