Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-62

14. A nemzetgyűlés 62. ülése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. ahogy — hiszem — ez a törvényjavaslat is elsősorban ennek lehetővé tételét tartotta szem előtt. A feladatok, hacsak a legegyszerűbbeket vesszük is, hacsak a konkrétumoknál maradunk is, igazán olyan súlyosak, hogy megoldásuk minden anyagi áldozatot megérdemel. Az első feladatunk nyelvünk ápolása, fejlesztése És éppen az a példa, amelyet Pakots igen t. képviselő ur a bizottsági jelentésből felhozott, bizonyítja, hogy egy pillanatig sem szabad szünetelnünk nyelvünk ápolásában, megvédésében, szemben az idegen befolyásokkal, ez a küzdelem tudományos téren épen olyan fontos, mint a közéletben, mert aki maga abban a helyzetben volt, hogy szakkérdésekkel tudományosan foglalkozhatott, az láthatta, milyen nehézségekbe ütközik sokszor az irodalmi működés épen azért, me"rt nyelvünk fejlesztése még nem jutott el addig a fokig, ameddig el kellett volna jutnia: az uj ideák, az uj problémák kellő kifejezésre juttatásához. Itt látom én az Akadémiának különben közismert, de egyik legfontosabb feladatát, amelynek megoldására eddig is minden elismerésreméltó módon törekedett, s amely feladatkörnek fejlesztésében tovább kell haladnia. Ámde mint a háború viseléséhez, ehhez is pénz kell, sokkal több pénz, mint amennyit a kormány rendelkezésére bocsáthatott. Mégis örömmel kell üdvözölnünk ezt a keveset is, amit a kormány a fennálló viszonyok között adhatott. A legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznem az Akadémia működéséről azon a téren, amely hozzám is a legközelebb áll, t. i. a természettudományok működése terén kifejtett munkásságáról. Ezt illetőleg lehetnek és vannak is nézeteltérések, de ez egészen természetes. Mégis minden esetre áll, mint megdönthetetlen tétel, az, hogy a természettudományok művelése, különösen pedig a matematika tudományának művelése terén az Akadémia mindenben megtette a magyar nemzet és a magyar géniusz iránt tartozó kötelességét. Olyan alkotásra, olyan munkára tekinthetünk vissza, amelyek minden nemzetnek büszkeségére válnának, s ezt a tevékenységet támogatni, istápolni kell, továbbfolytatását anyagilag lehetővé kell tennünk, ami azonban, sajnos, a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Köztudomású, hogy egy egészen egyszerű laboratórium felszerelése horribilis összegeket emészt fel. A helyzet az, hogy a szó szoros értelmében megakad a természettudományi, vizsgáló, kutató munka s az első kötelesség, amellyel a magyar kultúrával szemben tartozunk, segiteni ezen az állapoton. A Magyar Tudományos Akadémiának adott összeg kicsiny, az ország viszonyai ziláltak. Örüljünk mégis annak, hogy a minister urban megvolt bölcs átlátása a viszonyoknak, segítségére sietett országunk első tudományos intézetének s amikor én ezt hálával és köszönettel elismerem, a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Haller István! Malier István: T. Nemzetgyűlés! A parlamenti illem azt követelné tőlem, hogy előttem szólott t. képviselőtársaimnak a beszédeire, vagy azok egyik-másik részére válaszoljak. Igyekszem ezen az udvari ássa gi kötelességen pár perc alatt túlesni és ezúttal csak Pakots t. képviselőtársam beszédének egy részére kívánok néhány megjegyzést tenni. Beszédének azt a részét, amelyben már egészen lehiggadtan beszélt tudományos problémákról és magáról a javaslatról, a magam részéről aláírom, sőt még annak a befejezését is, azt t. i., hogy a javaslatot elfogadja, mert magam is abban a helyzetben vagyok, hogy ezt kijelenthetem. 0 azonban megemlítette a numerus clausust és én természetesen egyáltalában nem volnék a pszichológiához csak valamit is sejdítő ember, ha nem tartanám egészen természetesnek az ő felháborodását, hogy egy ilyen törvény létezik Magyarországon és ha nem érteném meg azokat a felesleges módon is indulatos szavakat, amelyeket erre a törvényre pazarolt. En azonban azon a véleményen vagyok, hogy ezzel a kérdéssel nekünk, akiknek részünk volt a törvény megalkotásában, abszolúte nem szükséges foglalkoznunk, mert sokkal kevésbbé komoly és kilátásos az a harc, amelyet ők a numerus clausus ellen folytatnak, hogy sem szükség volna arra, hogy én komolyan keljek annak védelmére. Biztosithatom azonban a t. képviselő urat, hogy mihelyt eljön az az idő, hogy ők elég erősek lesznek arra, hogy komolyan tudják döngetni a keresztény magyar gondolat és a magyar faj védelmére alkotott ezt a sáncot és ezt a kaput . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rupert Rezső : Emberüldözés — az kereszténység? (Zaj.) Haller István : . . . akkor itt leszünk mind és azt hiszem, lesz elég erőnk akkor, hogy meg is védelmezzük azt az alkotást, amelyet megteremtettünk. (Helyeslés jobb felöl.) Friedrich István; Ugy van! Helyes! Haller István : En annak idején, amikor ezt a javaslatot tárgyaltuk, azt mondtam, hogy véleményem szerint minden nemzet, amely valamikor érezni fogja, hogy specifikus nemzeti kultúrája olyan veszélybe került, mint aminőben volt a magyar, sietni fog valami úton-módon ezt a veszedelmet elhárítani, és el fogja hárítani esetleg ugyan olyanmódon, ahogy mi próbáltuk elhárítani. Hogy én nem mondottam olyan dolgot, amely be nem következhetik, annak illusztrálására felemlítem, hogy most vagyunk tanúi annak, hogy nemcsak Ausztriában és Csehországban, hanem Amerikában és Németországban is igen erős mozgalom van abban az irány-