Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

A nemzetgyűlés 66. ülése 1922. évi december hó 6-án, szerdám. 201 és tanár ne szavazzon ! (Felkiáltások jobbfelől : Nono ! Ne haragudjék ! Csak nyugodtan, ne izgassa magát!) Nevetséges dolog. Lesz még erre gon­dunk ... Szabó Sándor: A fenyegetését tartsa meg magának a képviselő ur. Kiss Menyhért: Nem fenyegetés, csak tilta­kozás. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék hosszadalmas felolvasásokat tartam. Mél­tóztassék beszédet mondani. Kiss Menyhért: Kötelességemnek tartom az Állami Tanítók Országos Egyesületének határoza­tát is felolvasni (olvassa). »Szervo Fülöp kis­zombori állami elemi iskolai igazgató-tanítót a vallás- és közoktatásügyi minister 95331/1922 számú rendeletével áthelyezte atápiószele-félegy­házi dűlői tanyai iskolához. Betegségére való tekin­tettel azonban az elköltözésre december 24-ig ha­lasztást nyert. Az ottani lakás hivatal nem vette figyelembe a halasztó rendeletet, hanem november 27-én nevezettnek összes bútorait és egyéb ingó­ságait az utcára dobatta. Minthogy ez a sérelem egyesületünk egyik tagját érte, tisztelettel kérjük nagyságodat, hogy Szervo Fülöp jogainak meg­óvása céljából az eset illetékes helyen haladék­talanul szóvátenni kegyeskedjék, annál inkább is, minthogy nevezett nagyságod választókerületébe tartozik. Kiváló tisztelettel, Budaváry László, volt nemzetgyűlési képviselő, elnök és az alelnök.« Nánássy Andor : Budaváry ? Kiss Menyhért : Igen, Budaváry, nagyon be­csületes, talpig derék ember ! A minister ur, akit nincs szerencsém tisztelni a teremben, azt mondta, hogy a dorgálást nem tartja súlyos büntetésnek. De azért kénytelen Szervo ellen eljárni, mert a község lakosságának körében kívánják, és mert az ottani hat ósággal nem tud harmóniában dolgozni. Bátor voltam felolvasni a község lakosságának 95%-át kitevő munkáspárti elnökség . . . Erdélyi Aladár í Azt két ember irta alá ! Kiss Menyhért : . . . átiratát és felkérését, akik igenis kijelentik, hogy a legnagyobb szere­tettel dolgoznak vele együtt, és a község lakosságá­nak az az óhajtása, hogy közöttük maradjon. Ugyancsak bátor voltam felolvasni az esperes ur­nák hivatalos szolgálati bizonyítványáig amit az államtitkár ur és* a minister ur figyelmébe ajánlok, mert azt mondották, lemondott a gondnokság, mert nem kíván Szervóval együtt működni. Tény­ként kívánom leszögezni, hogy a gondnokságot most az uj választások után Hegedüs árvaszéki elnök ugy alakította meg, (Mozgás a jobboldalon.) hogy tisztán és kizárólag csak az akkori kormány­párti képviselőjelöltre leszavazott embereket vett oda be. Ezzel szemben azonban a gondnokságnak legkiválóbb tagja, az esperes-plébános ur, aki más politikai véleményen van, mint mi voltunk, mégis ilyen szolgálati bizonyítványt adott ki, amelynél szebbet, ragyogóbbat én még nem olvastam igaz­gat ó-tanitóról. Bizonyítom vele, hogy nem az ellen van kifogás, hogy ez az ember nem felel meg taní­tói feladatának, hanem azt kifogásolja az alispán ur, hogy politikailag nem állott szolgálatukra. (Felkiáltások jobbfelől : Azért ne haragudj !) Nekem okom van arra, hogy felháborodjam, mert nem szolgáltattam okot nemzetgyűlési szereplésemmel talán még a minister uraknál sem arra, hogy intranzigens keresztény és kuruc magatartásom­ból kifolyólag (Mozgás a jobboldalon. Egy hang : Voltál te labanc is !) a haragot vagy üldöztetést ki­terjesszék azokra az emberekre, akik engem másod­szor küldtek ide a nemzetgyűlésbe. Ha pedig a kormányéin ök ur ezt a beszédet elmondotta — önök hallották — és kilátásba he­lyezte azt, hogy a legmesszebbmenőén megtiltja közegeinek, hogy politikailag valakit elővegyenek, akkor önöknek velem együtt kell tiltakozniuk az ellen, hogy ott néhányan feltaláljanak egy gombot és ahhoz a gombhoz akarják a gyűlöletnek, a kriti­kának, a kitalálásnak köpenyegét megszőni és igy akarjanak kimozdítani állásából olyan embert, akinek kimozditására semmiféle komoly okot és argumentumot találni nem lehet. Mindezek alapján a következő interpellációt intézem a jelen nem lévő kultuszminister úrhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása arról a példátlanul álló politikai hajszáról,melyet Torontál megye alispánja és főszolgabirája Szervo Fülöp állami elemi iskolai igazgató ellen indítottak ? 2. Tudja-e azt, hogy a választások óta háromszor helyezték el és he­lyezték vissza, s most negyedszer annyira mentek, hogy a minister ur egyhavi halasztó rendelete ellenére libériás megyei szolgákkal és csendőrök­kel este dobatták ki összes bútorait a téli hóba, esőbe az állami épületből ? 3. Hajlandó-e az 1868 : XXXVIII. te. értelmében a törvénysértést megakadályozni és Szervo Fülöpnek az igazgatói címét és hatáskörét visszaadni« — megegyezően azzal a szokással, hogy fiatal tanítókat szoktak a tanyákra helyezni és érdemekbe megőszült embe­reket a városba helyezni, nem pedig megfordítva, mint itt, ahol úgyszólván a városból helyeznének ki valakit olyan helyre, ahol igazgató nincs is, mert az csak egy-tanerős iskola. »4. Hajlandó-e a törvénytelenül eszközölt kilakoltatás okozta káro­kat megtéríteni ?« B. Podmaniczky Endre : Azt már nem ! Kiss Menyhért : Ki fogja megtéríteni ? »5. Haj­landó-e az újrafelvételi eljárás törvényes befeje­zéséig kiszombori állásában meghagyni, amely kívánság az egész község kívánsága ?« T. Nemzetgyűlés ! Azt vagyok bátor még az igen t. túloldal nagybecsű tudomására hozni . . . Szabó Sándor : Egyedül én voltam a párt­fogód és velem is összeveszel ? (Mozgás.) Kiss Menyhért : . . . méltóztassanak tisztelet­ben tartani azt a felfogást, amit mi az állami tiszt­viselők részére mindig kívántunk, hogy meggyőző­désüket mindenkor szabadon nyilváníthassák. (Él­jenzés.) Engem nem hivatalos hatalommal válasz­tottak meg. (Félkiáltások a jobboldalon : Minket, 28*

Next

/
Oldalképek
Tartalom