Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

À nemzetgyűlés 66. ülése 1922. végéig : de e munkának a bérét, amely a ren­des munkabéren felül 100—150%-kal díjaztatik, hivatalból vonja le a szénkormánybiztosság, illetve a bányatársaságok igazgatósága és ezt a pénzt utalják át a szociáldemokrata szakszerve­zetek Törekvés bankjába, vagy pedig az Álta­lános Fogyasztási Szövetkezet pénztárába ... (Zaj jobb felöl.) Patacsi Dénes: A munkások verejtékéből élősködnek! (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Farkas István: Maga él abból! Mí dolgo­zunk ! Maguk élnek a munkások filléreiből, mi dolgozunk! Patacsi Dénes : Szájjal, de én a kezemmel ! Peyer Károly: A konkurrens beszél! Rei singer Ferenc: Nem kell beugrani, hi­szen nem tudják, hogy még mi jön ki ebből! Szabó József:. .. utalják át ezt az összeget a szociáldemokraták bankjába: a Törekvésbe vagy a Fogyasztási szövetkezeti pénztárba azzal a rendeltetéssel, hogy ebből a pénzből Buda­pesten egy bányászotthon iétesittessék. Benárd Ágoston : Szépen bebutorozva. (Zaj.) Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Méltóz­tatnak visszaemlékezni a salgótarjáni bányász­sztrájkra . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Szabó József : ... és méltóztatnak vissza­emlékezni a Népszava akkori cikkeire és Peyer képviselő ur fejtegetéseire. Emlékeznek jól a nemzetgyűlés tagjai arra, hogy akkor már a második pótműszak elvégzése milyen veszedel­mesnek és a munkásságra nézve milyen sérel­mesnek állíttatott be Mi, keresztényszocialisták, komolyan vettük a szociáldemokrata szakszer­vezetnek azt az állítását, hogy tényleg a bányá­szoknak 8 óránál többet dolgozni naponta nem hasznos és azok egészségére nézve nem előnyös, kívánatos tehát, hogy a 8 órai munkaidőt vezes­sék be és a munkásokat az azon felüli mun­kától lehetőleg ments ik fel. Ha ezt komolyan vesszük, hogyan egyez­tethető össze ezzel az, hogy ugyanakkor a szo­ciáldemokrata szakszervezet vezetősége nemcsak egy második és harmadik pótműszak, de egye­nesen egy negyedik pótműszak beállítását köve­teli azért, hogy Budapesten — ahol nem igen nagy számmal vannak bányászok — egy bányász­otthon állittassék fel. (Mozgása szélsőbaloldalon.) Akkor a salgótarjáni munkások négy hétig tartó sztrájkot folytattak, óriási áldozatot hoz­tak ; elveszítettek munkabérben körülbelül 80— 100 millió koronát, az ország pedig elveszített körülbelül 12.000 vagon szenet. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Szabó József: A munkásság ezt az óriási áldozatot meghozta azért, hogy a pótműszakot eltöröljék. (Zaj.) S most nemcsak ennek a pőt­évi december hó 6-án, szerdán. 171 műszaknak az eltörlését nem kívánják, hanem megterhelik a munkásságot ujabb pótműszak­kal. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szabó József: Mit jelent ez? Azt, hogy a munkások a 8 órai munkaidő mellett hetenkint végeznek 48 óra munkát, a három pótműszak mellett pedig végeznek még külön háromszor 8 órai munkát s ezt el kell nekik végezniök a 8 órai munkaidőn túl, úgyhogy ha naponta egy munkás egy fél pótműszakot végez, mindennap 12 órát dolgozik, de ha egy negyedik pótmű­szakot is el akar végezni, kénytelen minden va­sárnap is dolgozni, csak azért, hogy Budapesten egy ilyen otthon létesíttessék. (Zaj. Elnök csen­get.) Azt mondják a képviselő urak, hogy hogyan lehet ez ellen kifogásunk, hiszen az egy ideális dolog, hogy egy otthont létesítsenek. Eendben van, építsenek ilyen otthont, azonban, a saját pénzükön, (Mozgás a sz élőbaloldalon. ) Építsenek a munkásság által önként felajánlott pénzekből, (ügy van! a szélsőhaloldalon.) de ne hivatalból vonassák le az ahhoz szükséges összeget a mun­kások béréből, tekintet nélkül arra, hogy munkás keresztényszocialista vagy szociáldemo­krata-e, vagy nem tartozik egyik szakszervezet­hez sem. Peyer Károly: Nagyon helyes! Szabó József: Amikor Peyer képviselő ur felkereste a kormánybiztos urat, ők — ha jól tudom — elmentek együttesen a kereskedelem­ügyi minister úrhoz, s a kereskedelemügyi mi­nister ur azt mondotta, hogy hozzájárul, de kiköti először is azt, hogy csakis azoktól a mun­kásoktói vonják le a pótrafszak munkabérét, akik ezt Írásban kérik. Ez látszólag nagyon szép beállítása a dolgoknak. Hogy fest ez azon­ban a gyakorlatban? A képviselő ur egy gép­írásos levéllel vagy megegyezéssel megjelent a bányatelepeken, hivatkozott erre a megállapo­dásra és kérte a munkások bérének a levonását. Bogya János: A kis ravasz! (Zaj.) Szabó József : Egv ivet köröznek a mun­kások között s azt mondják nekik, hogy arról van szó, hogy a munkások részére egy otthon létesíttessék, ezért állítjuk be a negyedik pót­műszakot, tehát irják alá azt az ivet. Méltóz­tatnak ismerni a szociáldemokrata szakszerve­zetek fegyvereit és nagyon jól tudják elképzelni t. képviselőtársaim, hogy ilyen esetben mit je* lent az az önkéntes aláírás: aláírod vagy nem; ha nem, akkor nincs nyugalmad, nincs helyed a bányamunkások között, áruló vagy, megvetés a részed (Mozgás a szőlsöbaloldalon) Patacsi Dénes: Ez a jogrend! Bogya János : Ez a munkaszabadság ! Gömbös Gyula: Ha megengedik, akkor tegyék, de nem fogjuk megengedni ! (Felkiáltá­sok a szélsöbaloldalon: Nem kérdezzük!) Majd meglátjuk ! Farkas István : A munkabér felett még a munkás diszponál. (Zaj. Elnök csenget.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom