Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-66
À nemzetgyűlés 66. ülése 1922. végéig : de e munkának a bérét, amely a rendes munkabéren felül 100—150%-kal díjaztatik, hivatalból vonja le a szénkormánybiztosság, illetve a bányatársaságok igazgatósága és ezt a pénzt utalják át a szociáldemokrata szakszervezetek Törekvés bankjába, vagy pedig az Általános Fogyasztási Szövetkezet pénztárába ... (Zaj jobb felöl.) Patacsi Dénes: A munkások verejtékéből élősködnek! (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Farkas István: Maga él abból! Mí dolgozunk ! Maguk élnek a munkások filléreiből, mi dolgozunk! Patacsi Dénes : Szájjal, de én a kezemmel ! Peyer Károly: A konkurrens beszél! Rei singer Ferenc: Nem kell beugrani, hiszen nem tudják, hogy még mi jön ki ebből! Szabó József:. .. utalják át ezt az összeget a szociáldemokraták bankjába: a Törekvésbe vagy a Fogyasztási szövetkezeti pénztárba azzal a rendeltetéssel, hogy ebből a pénzből Budapesten egy bányászotthon iétesittessék. Benárd Ágoston : Szépen bebutorozva. (Zaj.) Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Méltóztatnak visszaemlékezni a salgótarjáni bányászsztrájkra . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Szabó József : ... és méltóztatnak visszaemlékezni a Népszava akkori cikkeire és Peyer képviselő ur fejtegetéseire. Emlékeznek jól a nemzetgyűlés tagjai arra, hogy akkor már a második pótműszak elvégzése milyen veszedelmesnek és a munkásságra nézve milyen sérelmesnek állíttatott be Mi, keresztényszocialisták, komolyan vettük a szociáldemokrata szakszervezetnek azt az állítását, hogy tényleg a bányászoknak 8 óránál többet dolgozni naponta nem hasznos és azok egészségére nézve nem előnyös, kívánatos tehát, hogy a 8 órai munkaidőt vezessék be és a munkásokat az azon felüli munkától lehetőleg ments ik fel. Ha ezt komolyan vesszük, hogyan egyeztethető össze ezzel az, hogy ugyanakkor a szociáldemokrata szakszervezet vezetősége nemcsak egy második és harmadik pótműszak, de egyenesen egy negyedik pótműszak beállítását követeli azért, hogy Budapesten — ahol nem igen nagy számmal vannak bányászok — egy bányászotthon állittassék fel. (Mozgása szélsőbaloldalon.) Akkor a salgótarjáni munkások négy hétig tartó sztrájkot folytattak, óriási áldozatot hoztak ; elveszítettek munkabérben körülbelül 80— 100 millió koronát, az ország pedig elveszített körülbelül 12.000 vagon szenet. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Szabó József: A munkásság ezt az óriási áldozatot meghozta azért, hogy a pótműszakot eltöröljék. (Zaj.) S most nemcsak ennek a pőtévi december hó 6-án, szerdán. 171 műszaknak az eltörlését nem kívánják, hanem megterhelik a munkásságot ujabb pótműszakkal. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szabó József: Mit jelent ez? Azt, hogy a munkások a 8 órai munkaidő mellett hetenkint végeznek 48 óra munkát, a három pótműszak mellett pedig végeznek még külön háromszor 8 órai munkát s ezt el kell nekik végezniök a 8 órai munkaidőn túl, úgyhogy ha naponta egy munkás egy fél pótműszakot végez, mindennap 12 órát dolgozik, de ha egy negyedik pótműszakot is el akar végezni, kénytelen minden vasárnap is dolgozni, csak azért, hogy Budapesten egy ilyen otthon létesíttessék. (Zaj. Elnök csenget.) Azt mondják a képviselő urak, hogy hogyan lehet ez ellen kifogásunk, hiszen az egy ideális dolog, hogy egy otthont létesítsenek. Eendben van, építsenek ilyen otthont, azonban, a saját pénzükön, (Mozgás a sz élőbaloldalon. ) Építsenek a munkásság által önként felajánlott pénzekből, (ügy van! a szélsőhaloldalon.) de ne hivatalból vonassák le az ahhoz szükséges összeget a munkások béréből, tekintet nélkül arra, hogy munkás keresztényszocialista vagy szociáldemokrata-e, vagy nem tartozik egyik szakszervezethez sem. Peyer Károly: Nagyon helyes! Szabó József: Amikor Peyer képviselő ur felkereste a kormánybiztos urat, ők — ha jól tudom — elmentek együttesen a kereskedelemügyi minister úrhoz, s a kereskedelemügyi minister ur azt mondotta, hogy hozzájárul, de kiköti először is azt, hogy csakis azoktól a munkásoktói vonják le a pótrafszak munkabérét, akik ezt Írásban kérik. Ez látszólag nagyon szép beállítása a dolgoknak. Hogy fest ez azonban a gyakorlatban? A képviselő ur egy gépírásos levéllel vagy megegyezéssel megjelent a bányatelepeken, hivatkozott erre a megállapodásra és kérte a munkások bérének a levonását. Bogya János: A kis ravasz! (Zaj.) Szabó József : Egv ivet köröznek a munkások között s azt mondják nekik, hogy arról van szó, hogy a munkások részére egy otthon létesíttessék, ezért állítjuk be a negyedik pótműszakot, tehát irják alá azt az ivet. Méltóztatnak ismerni a szociáldemokrata szakszervezetek fegyvereit és nagyon jól tudják elképzelni t. képviselőtársaim, hogy ilyen esetben mit je* lent az az önkéntes aláírás: aláírod vagy nem; ha nem, akkor nincs nyugalmad, nincs helyed a bányamunkások között, áruló vagy, megvetés a részed (Mozgás a szőlsöbaloldalon) Patacsi Dénes: Ez a jogrend! Bogya János : Ez a munkaszabadság ! Gömbös Gyula: Ha megengedik, akkor tegyék, de nem fogjuk megengedni ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem kérdezzük!) Majd meglátjuk ! Farkas István : A munkabér felett még a munkás diszponál. (Zaj. Elnök csenget.)
