Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

168 A nemzetgyűlés 66. ülése 1922, adja neki a fizetését, az élet fentartásához szükséges összegeket. Itt az állam, a község, szóval a közhatóság, melytől az illető a rendes fizetését kapja, bizonyos megkülönböztetett díjat ad azokban az esetekben, amikor a dologgal való intenzivebb foglalkozásnak, a nagyobb tevékenységnek eredményeként nagyobb bevételi összegek jelentkeznek. Ebben én sem a díjazott személyére való tekintettel, sem a szisztéma bevált voltára való tekintettel változtatás szükségét nem látom, sőt azt tartom szükségesnek, hogy az illető közegek még nagyobb érdeklődést vigyenek bele abba az ügybe, mellyel foglalkoznak. Ami az üzemi alkalmazottakat illeti, általánosan elfogadott szisztéma az, hogy az üzem jövedelmezőbbé tétele érdekében jutalékrendszerrel kell dolgozni. Ez be van vezetve most már valamennyi üzemünknél és bizonyos eredményt kétségkívül mutat, különösen az alsóbb ágazatokban, ahol nem az ügyek felső viteléről van szó, mert itt, elismerem, a jutalékrendszer inkább a pótlékolás jellegével bir, de a kisebb alkalmazottakra való vonatkozásban kétségkívül előmozdítja a munkateljesítményt. Ami a tisztviselői kérdést illeti, egyetértek G-aal Gaston t. képviselőtársammal, nskem is az volna a kívánságom, hogy a tisztviselőket ugy javadalmazzuk és olyan anyagi helyzetbe juttassuk, hogy bátran lemondhassanak minden más díjazásról, amely különböző forrásokból ezidőszerint még nekik adatik. A helyzet azonban az, hogy a javadalmazást ma felemelni csak arra az összegre is, amely a tisztviselők életfentartását biztosítaná, csak igen nagy erőfeszítés mellett lehetséges. A tisztviselői illetmények igen alacsonyak, azokat fel kell emelni, azonban tisztában kell lennünk azzal is, hogy az egyest illető bárminő kis emelés az államra óriási megterhelést jelent. E/időszerűit is foglalkozunk a legaktuálisabban ezzel a kérdéssel és igyekszünk az alkalmazottak helyzetén segíteni, de igen nagy nehézségekkel kell megküzdenünk, az ügy igen nagy körültekintést igényel és én ezt az egész matériát mielőbb ide a nemzetgyűlés elé kívánom hozni, hogy alkalmunk legyen vele behatóan foglalkozni és megnézni, hogy az állam anyagi ereje mennyiben birja el, hogy ilyen vagy olyan poziciót biztosítson tisztviselőinek, aminek nívóját megállapítani elsősorban a nemzetgyűlés feladata. En remélem, alkalmunk lesz részletesen beszélni mindenről és különösen arról az általam röviden érintendő problémáról, vájjon a tisztviselői létszám apasztásával elérhetjük-e a kivánt eredményt. A helyzet e tekintetben az, hogy a legnagyobb létszámmal biró branche-okban, ahol a nagy számoknál fogva az apasztásnak igazán eredménye lehetne, a létszámot apasztani alig lehet. En ezeket sorra felvonultatom. Itt van a fegyveres erő, amelyet a trianoni évi december hó 6-án, szerdán. békeszerződés megállapít. Azt hiszem a fegyveres erőnek a trianoni szerződésben és az ebből következő törvényekben megállapitott létszámán változtatást eszközölni alig lehet, a nem túlságosan magas létszám apasztást nem tür meg. A második, amelynél igen nagy jelentősége volna az apasztásnak, a tanítói és tanári személyzet. Cserti József: Másfélmillió analfabéta van! Kállay Tibor pénzügyminister : Tudjuk, hogy ma épen a Nagy-Alföld, amely a mai Magyarország jó részét teszi ki, van a legkevésbé ellátva tanitói személyzettel, épen a tanyai rendszer, speciálisan a szegedi viszonyok miatt. A tanitói létszám redukcióját keresztülvinni nagyon nehéz és veszedelmes. Vannak azonban tanári katedrák, melyek nézetem szerint nemcsak megszüntethetők, de fokozatosan megszüntetendők volnának, amint megüresednek. Itt nagyon sokat lehet elérni és a költségvetés tárgyalása során leszek bátor felhívni a figyelmet azokra az esebekre, amelyekben nézetem szerint az apasztásnak lehetősége megvan. Azt hiszem, a közép- és felsőfokú oktatást ellátó személyzetnél van lehetősége megtakarításnak és apasztástásnak. Végeredményben azonban ez nem tehet ki nagy számot és nagy összeget, legfeljebb az elemi iskolai és az óvodai személyzetnél tenne ki nagy összeget, itt azonban nagyon nehezen lehet az apasztást keresztülvinni. A harmadik branche, amelynél nagy személyzet működik, az állami üzemek. Itt a helyzet az, hogy a legtöbb állami üzemünk forgalma, hála Istennek, jelentékenyen emelkedik. Kz államvasuti forgalom pl. az elmúlt időhöz képest igen jelentős emelkedést mutat és reméljük, hogy a jövőben ez az emelkedő tendencia meg fog maradni. Ennek természetes következménye, hogy a személyzetet nem lehet apasztani, de bizonyos vonatkozásban szaporítani kellett. Itt nem beszélek az igazgatóságokról, a központról és arról, hogy az államvasút igazgatóságán belül az osztályok száma nem apasztható, hogy itt nem lehetne az embereket más helyre tenni, hanem beszélek általában a forgalomról, a pályafelügyeletről, a pályafentartásról, a műhelyi szolgálatról és a vonatkiséretről ; ez utóbbiaknál a forgalom emelkedése és egy lüktető gazdasági élet az apasztást nem engedi meg. Friedrich István : A tonnaforgalom emelkedik? Kállay Tibor pénzügyminister: Majd lesz alkalma a Háznak foglalkozni rövid időn belül az államvasutak költségvetésének keretén belül a forgalom tényleges emelkedésének kérdésével. Ugyanez áll, ha nem is ilyen mérvben, az állami vasgyárakra, annál is inkább, mert itt az apasztásnak nem volna nagy jelentősége. A postánál és a postatakarékpénztárnál igyekszünk a helyzeten reformintézkedésekkel javítani, és pl. a postatakarékpénztár fentartását illetőleg elhatároztuk azt, hogy az intézményt