Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

166 A nemzetgyűlés 66. ülése 1922. az esetben természetesen oda, ahova a legmegfelelőbbnek látszott, t. i. legtöbb esetben a községházára. A magam részéről nincs észrevételem olyan módosítás ellen, hogy az illető, nem az igazgatóság székhelyén lakó adózót csak a községéhez lehet invitálni, mert meg vagyok róla g}őződve, hogy ilyenféle módon is megfelelően lebonyolítható lesz az ügy (Helyeslés jobb felöl.) Ebből nem lesznek vitatkozások, mint ahogy eddig sem voltak ; viszont az adózók is sokszor fel fogják keresni, ha egyéb dolguk is van azon a helyen, az igazgatót, az igazgató pedig ki fog menni a községekbe olyankor, amikor különben is kimegy oda egyéb ellenőrzés céljából. Ami már most az 5. és 6. §-ra vonatkozó módositásokat illeti, ezek inkább a szöveg precizitására irányulnak. Ami a »faggatás« szót illeti, elismerem, hogy ezzel épen a zaklató tendenciát óhajtottuk kiküszöbölni, illetőleg ennek a kiküszöbölésnek a szükségét jelezni a törvényben, elvárva mindenkitői azt, — értve mindenki alatt az adóközeget, akik foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel — hogy megértse azt az intenciót, amelyről itt szó van. De nincs semmi észrevételem egy másféle szövegezés ellen sem. Ami különösen a csaiádi viszonyokba való beavatkozást illeti, a törvényjavaslat egészen precízen kifejezi, hogy ez tilos. Megjegyzem, hogy ezidoszerint is igy volt a rendelkezés, ha talán nem is olyan precizitással, de mindenesetre ezzel a rendelkezéssel ezt akartuk kifejezésre juttatni. (Helyeslés.) Ami a többi észrevételeket illeti, ezek is olyan természetűek, amelyeknek nagyobb részét, azt hiszem, megfelelő szövegezéssel kifejezésre és érvényesítésre lehet a törvényben juttatni. Különösen, ami a felülvizsgálat dolgát illeti, ez igazán csak a megfogalmazása — elismerem helyesebb megfogalmazása — a törvénynek. Hiszen abból kell kiindulnunk, s a magam részéről szintén abból indulok ki, hogy azok az adóhatóságok és közegek, amelyek foglalkoznak ennek a törvénynek és a többi adótörvénynek végrehajtásával, beleélik ebbe magukat, ép ugy látják az intenciót, mint én vagy azok, akik a törvényt csináljuk, s igyekeznek azt az intenciót s azt a célzatot keresztülvinni, amely a kormány s a törvényhozás szeme előtt lebeg, tehát mellőznek minden más szempontot, különösen mellőzik a zaklató tendenciákat ott, ahol ennek semmiféle célja vagy haszna nincs. Ami pedig speciálisan egy felhozott esetet, jobban mondva, nem esetet, hanem tendenciát, á választásoknak a dolgát illeti, én azt hiszem, hogy bátran hivatkozhatom arra, hogy ebben az országban a pénzügyi hatóságok és közegek azok, amelyek legkevésbé foglalkoztak a múltban is pártpolitikával, (Ugy van! jobbfelöl) s amelyek a legkevésbé akarnak most is bármi tekintetben pártpolitikai érdekeket előmozdítani. En tehát sem' ilyen tendenciákból, de más tendenciákból évi december hó 6-án, szerdán. nem láttam eddig — s remélem, hogy nem fogom látni a jövőben sem — azt, hogy más célzatot igyekeznének az eljárás érvényesítésébe belevinni, mint amely az intenciók végrehajtásánál szükséges. Tekintettel arra, hogy a Ház határozata folytán %2-kor az interpellációkra tértink át, azonnal bevégzem beszédemet s azért engedelmet kérek a t. képviselő úrtól is, ha rövidebben foglalkozom az egyes kérdésekkel. Gaal Gaston : Folytathatja a következő ülésen. Kállay Tibor pénzügyminister : Ami különösen a községi közegekért való felelősség kérdését illeti, itt a heiyzet ugy áll, hogy a községek alkalmazottairól, embereiről van szó. Az illető községi jegyző, illetve segédjegyző, vagy aljegyző, vagy pénztáros, vagy adóhivatali ember — már ott, ahol adóhivatal van — a községeknek alkalmazottja. Ennélfogva az alkalmazónak az alkalmazottért való felelősségéből folyik az a helyzet, hogy akkor, amikor sikkasztások vagy malasztások fordulnak elő, ez a közület az, amely az illetőért helytáll. De lehet egy másik megoldást is elképzelni, — s ez az, amire épen G-aal Gaston t. képviselőtársam célzott — nevezetesen azt, hogy az állam feleljen ilyenkor s illetve az állam téritse meg a károkat, ha saját magáról van szó, saját magával szemben; ha pedig egyéb közületek pénzéről van szó, szintén az állam téritse meg azokkal szemben a hiányokat, illetőleg a mulasztások következményeiből eredő kárt. Itt azonban arról van szó, hogy a kár megtérítésének az állam által való elvállalása esetében, az ország minden községe, minden ilyen alanya feleljen azokért a károkért vagy mulasztásokért, amelyek egy speciális községben, egy speciális városban fordultak elő, ez tehát ennek a kártérítésnek a megosztását jelentené az összes alanyokra. Már most eddig is abból indultak ki, és ennek a törvénynek megalkotásánál is abból indultunk ki, hogy ilyen speciális károsodások, mulasztások következményei csakis az illető községre nézve éreztessék hatásukat. Mindenesetre a közület, valahogyan az adózó polgárok összessége fogja viselni ennek a mulasztásnak, ennek a kárnak következményeit, de én azt hiszem, hogy nehéz és mindenesetre vitatható kérdés az, hogy melyik helyesebb : csak egyik községre háritsuk-e, arra t. i., ahol ez a kár tényleg felmerült, vagy ráhárítsuk az egész adózó publikumra, amelynek esetleg igen kevés köze van ehhez a dologhoz. Azt elismerem és tudom, hogy az illető közegeket a községi képviselőtestület nem ellenőrizheti, nem követheti minden járásában ós mozdulatában. De ez igy van más viszonylatokban is, ahol alkalmazók és alkalmazottak viszonyáról és a felelősség megállapításáról van szó. Mindenesetre változik a helyzet egy bizonyos tekintetben akkor és azáltal, ha arra a bizonyos rendszerre megyünk árt,