Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

m A nemzetgyűlés 66. ülése 1922, Elnök: Kivan még valaki szólni? .(Senki sem.) Ha szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. \ ;.'. À pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister; T. Nemzetgyűlés! Annak idején volt szerencsém bejelenteni a nemzetgyűlésnek azt, hogy az egyenes adóztatás terén szerves reformot tervezek, amelynek keretében mindenekelőtt változtatást igényelnek a hozadéki adótörvényeink és változtatást igényel a községi adóztatás egész rendszere is, az a községi adóztatás, amelyre az utolsó évtizedekben nagyon kevés gondot fordított a törvényhozás. Ehhez csatlakozólag, illetve a reform kiegészítő részeként okvetlenül szükséges gondoskodnunk a jövedelmi adótörvény novelláris módosításáról is azért, hogy összhangba hozzuk a már megalkotott — illetve akkor még, amikor a programmot kifejtettem, csak megalkotandónak jelzett — hozadéki törvényekkel és a községi adóztatás törvényével és egyben hozzá alkalmazzuk ahhoz az uj gazdasági helyzethez, azokhoz a változott és átalakult árviszonyokhoz, amelyek ezidőszerint mutatkoznak. Ugyancsak szükséges a reform kiegészítése és befejezéseképen megváltoztatni a kezelésről szóló törvényes rendelkezéseinket is bizonyos részekben, hoey hozzáalkalmazzuk ezekhez a már meghozott törvényekhez és ezzel egyszersmind biztosítsuk az egész vonalon azt az egyszerűséget és áttekinthetőséget, amit már ezeknek a törvényeknek megalkotásánál, illetve előterjesztésénél is igyekeztem az adóztatás számára biztosítani. ,. . A cél tehát az, hogy olyan kezelési szabályzat léptettessék életbe, amely az uj, a most kialakulás alatt álló adóreformnak megfelel, és amely ezenkívül igyekszik még megvalósítani mindazokat a reformokat, amelyeknek célszerűségére már rájött az igazgatás azóta, amióta megal-i kotta,a legutóbbi ilyen kezelési törvényt. Átvettük egészben és nagyban azokat a rendelkezéseket, amelyek ezidőszerint is fennállanak. Azokból a törvényekből, amelyeket annakidején, 1909-ben állapítottak meg, összefoglaltuk a kezelésre vonatkozó két törvényt, kivettük ezeknek lényeges és törvényileg elintézést igénylő rendelkezéseit és mondom, változtatásokat eszközöltünk ott, ahol az szükségesnek látszott, akár az uj adóreform kívánalmaira meghozott és még megalkotandó törvényekre való tekintettel, akár pedig ott, ahol valami változtatást az adminisztráció es a közigazgatás célszerűnek és keresztülviendőnek tartott. így méltóztassanak tehát felfogni ezt a javaslatot, amely nem teljes ujitás, nem valami olyan javaslat, amely minden rendelkezésében és vonatkozásában uj elveket és megállapításokat hozna be adórendszerünkbe, hanem bizonyos egységesítést, bizonyos olyan elveket visz keresztül, amelyek ott még nem voltak meg, de ettől eltekintve, különösen detailrendelkezőseketilletőleg, majdnem évi december hő 6-án, szerdán. teljesen megfelel annak a jogállapotnak, . amely eddig is fennállott. Ezt különösen azért tartottam szükségesnek előrebocsátani, mert igen sok azok közül a kifogásolt rendelkezések közük, amelyek ma felemlittettek,. benne van a mai törvényekben, ma is élő jogot alkotnak, megéltünk velük és látjuk azok érvényesülését a gyakorlati életben, látjuk, hogy nem okoznak nehézséget; nincs a Gaal Graston képviselő ur által említett faluellenességük sem, hiszen rá fogok térni előadásom során az, egyes ilyen kérdésekre, hogy azokat a gyakorlat már akceptálta, hogy azok már beélték magukat és nem is mutatkozik változtatásoknak égető szükségessége. Mindazonáltal egy ilyen uj szerves törvény megalkotása alkalmával természetesnek tartom, hogy szóvátétessenek és megbeszéltessenek a fennálló rendelkezések dolgai is és hogy szükséghez képest változtatásokat vagy módosításokat eszközöljünk azokon. Én csak épen a kérdések megbirálása szempontjából tartom szükségesnek megjegyezni azt, hogy már meglévő dolgokkal állván a legtöbb viszonylatban szemben, ezt á körülményt szintén figyelembe kell venni s az indokolásnál pedig szemmel tartandó az is, amit az egyes szónokoknak szintén figyelembe kellett volna venniök, hogy itt tulajdonképen nem újításról, nem egy kitalálásról van igen sok vonatkozásban szó. j Már most ami a javaslat célzatát és tendenciáját illeti, mondom; ez az egyszerűsítés az adminisztráció lehető tehermentesítése és munkájának megkönnyítése volt, a teendők összevonása mindenütt ott, ahol ez lehetségessé vált. Azt hiszem, hogy ezzel megtakarítást érünk el ugy dologi kiadásokban, mint bizonyára egyes helyeken legalább a személyzetet illetőleg is, s egyszerűbbé, olcsóbbá tesszük az apparátust ugy, hogy merem remélni, hogy ezzel a kezelési rendszerrel biztosítjuk azt a kívánalmat, amelyet épen az imént méltóztattak hangoztatni a baloldalról, hogy t. i. kivetjük évente az adókat és mindenki megtudja még kellő időben a folyó évre való tartozását, és hogy az ugy kivántassék tőle és mindenkinek az adója ugy kezeltessék, hogy senki se legyen kénytelen állandóan fennálló tartozásokat hosszú éveken keresztül kis egyenlitetlenül hagyva, egyszerre nagyobb fizetésekkel szemben találni magát. Bemélem, hogy ezzel az egész reformmal annyira le fog egy•szerüsitődni az igazgatásunk és az egész adókezelés, hogy ez a cél, amit a magam részéről elsősorban elérni és biztosítani törekszem, tény- , leg nem is hosszú idő múlva elérhető lesz. Ebben a tekintetben nagy eredményt tudunk már is felmutatni azóta, amióta a román megszállás megszűnt s tulajdonképen az uj állami létünkre berendezkedünk, eredményt még a háborús és a háborút közvetlenül követő állapottal szemben, is, annak ellenére, hogyhiszen közbevetőleg csak kavarodott» csak zavarosabbá lett a hely-