Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-66
Ä nemzetgyűlés 66. ülése 1922. visszamenően megfizetteti velem a 8%-os késedelmi kamatot, erre azt mondom, rendben van ; mulasztottam, ennek a mulasztásnak konzekvenciái vannak, az állam nem köteles nekem hitelezni és ez a 8% ma a bankuzsora példátlan kivirágzása idején (Ugy van! Ugy van! balfelöl) igazán oly csekélység, hogy ezt minden adózó elviselheti. Azonban eszerint a szakasz szerint dacára annak, hogy ón április 1-én bevittem a negyedévi adómat, a késedelmi kamatot a másik negyedévre is meg kell fizetnem, az egynapi késésért tehát háromhónapi késedelmi kamatot fizetek. Hogy a kincstár a maga jogait védi és a maga jogait lehetőleg biztositani iparkodik és a pénzét is gyümölcsözően elhejyezve kívánja látni, ezt helyeslem, osztom és minden tekintetben aláírom. De hogy a kincstár beleálljon az uzsorások sorába és olyan teljesítményért, amit a pénze velem szemben nem teljesített, tőlem kamatot szedjen: ezt erkölcstelennek, helytelennek és a törvényből kiküszöbölendőnek tartom. Ugyancsak ebbe a gondolatkörbe kapcsolódik a 22. §-nak az az intézkedése, amely azt mondja, hogyha pedig én az adómat előre befizetem, kamattérítésre igényt nem tarthatok. Amíg tehát a kincstár az egyik oldalon olyan negyedévre is, amelyből csak egy napot mulasztottam, e gy egész negyedévre rója ki rám a késedelmi kamatot, addig a másik oldalon, ha én mint jókedvű adakozó megjelenek a fizetőhelyen és azt mondom, hogy egész évi adómat előre befizetem, a törvényjavaslat szerint semmiféle kamattérítésben nem hogy nem vagyok részesíthető, de ezt a törvényjavaslat egyenesen kizárja. Hát mélyen t. Nemzetgyűlés és mélyen t. minister ur, azt hiszem, hogy a közelmúlt adófizetései meglehetős gyakorlati tapasztalatot nyújthattak ugy a kormánynak, mint általában mindenkinek, aki ezt a kérdést figyelemmel kisérte, hogy mit jelent az, hogy ha az államkincstár az adók lerovásánál bizonyos kedvezményeket biztosit ? Láthatta a mélyen t. minister ur, hogy az az 5°/o kedvezmény, amelyet a buzaföldadó lerovásánál adott, arra ösztökélte a gazdák legnagyobb részét, országosan talán 80 vagy 85°/o-át, hogy egész évi adójukat egyszerre befizessék. Még olyan vidékeken is, mint az envém, amely katasztrofális termése folytán nemcsak hogy egyetlenegy szem eladó gabonával nem rendelkezik, hanem minden gazdának, még nagy uradalmaknak is vagonszámra kell gabonát venniök, hogy cselédségüket ki tudják elégíteni, még ilyen vidékeken is inkább felvettük a pénzt vagy meglévő értékeket, értékpapírokat vagy ingatlant adtunk el, csakhogy a pénzt előteremtsük és egy évre előre lefizethessük az adót. Szóval minden olyan intézkedés, amely valami kis kedvezést biztosit az adófizetőnek, ha előre fizet, óriási mértékben stimuláló hatással van az adófizető fizetési készségére, ellenben a I évi december hó 6-án, szerdán. 155 büntetésnél mindig azt láttuk a múltban, hogy az csak elkeseredést szit, hatással jóformán nincs, tisztán csak vegzatura, amelyből a kincstárnak sincs haszna, az adózónak pedig határozott kára van. Amikor tehát helyeslem, hogy a t. minister ur a késedelmi kamatrendszert behozza, — hiszen az megvolt a múltban is, itt azonban némileg kiterjeszti a minister ur — kérem, hogy méltóztassék ezt a kiterjesztést elimináini. Mondom, helyeslem, hogy a késedelmi kamatrendszert fentartja a minister ur ebben a törvényjavaslatban, de nagyon kérem és az államkincstár érdekében kérem, — azokra a gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva, amelyeket a minister ur is szerezhetett épen a folyó év folyamán — méltóztassék behozni egyúttal a kedvezményes rendszert is, hogy olyan esetben, amikor az adózó azon egyévi adóját előre befizetij akkor legalább is a bankkamatlábnak megfelelő kamatkedvezményben részesittessék. Szólnom kell még a 24. §-ról, amely intézkedik azokról a közegekről, akik az adót tulaj donképen behajtják és azokról a helyekről, ahol az adózó* nak az adóját befizetni kell. Ennél a szakasznál leszek bátor egy uj ideát felvetni, mert nézetem szerint itt a szakasz megint nagy hátránnyal jár a községekre, különösen a falukra, amelyeknél ez az adóbehajtási kötelezettség egészen uj hivatalok, eg észen uj s lia sok kreálását teszi szükségessé. Későbbi szakaszok utalnak is erre, maga a minister ur is tudja, hogy az lesz a következmény, hogy minden egyes körjegyzőségben szükség lesz majd egy adóügyi jegyzőre, akit majd a község fizet, szükség lesz egy pénztárnokra, aki a pénzt beszedi, szükség lesz kasszabeszerzésie, ahol az még nincs, — amire a törvény maga is utal. — Hiszen a legtöbb községben már megvan, de többnyiie olyan kicsiny, hogy ennek a megnövekedett forgalomnak nem fog az a kassza megfelelni. Szóval szükséges lesz számtalan olyan uj intézmény, amelyet egy kis gyakorlati érzékkel elimináini lehet, amelynek terhétől nagyon sok községet meg lehet szabadítani. Adókivető közegre, adónyilvántartóra, a segédjegyzője, aki ezzel megbizatik végy az adóügyi jegyzőié feltétlenül szükség lesz, de megta kaiithatjuk a községi pénztárnoki állást és megtakaríthatjuk még mindazokat az egyéb kiadásokat, amelyek ezzel járnak, abban az esetben, hogyha a községi pénztár fogalma alá be méltóztatik sorozni, mélyen t. minister ur, — teszem — a szövetkezeteket. Szeiezhetett a t. mii ister ui, illetve szegezhettek az elődei, — mert ő még akkor nem volt írir ister — nagyon szép tapasztalatokat a szövetkezeteknél a ha dikölcsönök jegyzése kösül. Milliós meg milliós tételeket bonyolítottak le a falusi hitelszövetkezetek egy fillér hiány nélkül, úgyhogy abból sem a feleknek, sem az állán kii esta ina k a legkisebb kára nem származott. Azt a sok-sok milliót, amit pl. az én falum szövetkezete is beszállított a hadikölcsönök áraképen, ingyen appa-