Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-62

. A nemzetgyűlés 62. ülése 1922. évi november hó 29-én, szerdán. 9 ha a szomszédos államokkal szemben kulturális fölényünket akarjuk dokumentálni, ugy intézményesen tudósokat, irókat, művészeket és mindenkit, aki szellemi munkával foglalkozik, be kell állítanunk ebbe a nagy munkába. Itt van a nagy szláv kórdós, melyet a tudomány nem dolgoz ki kellőképen a maga apparátusával. Hogyan hatalmasodott el a szláv kérdés? Egy kis moszkvai hercegségből fejlődött annak ellenére, hogy a szlávokat mindig megverték, ez a hatalmas szláv birodalom, mely körülözönöl bennünket. A szláv néplélek hatalmas expanzív ereje nyilatkozik meg ebben a terjeszkedésben. Micsoda hatalmas terület volna az tudósainkra nézve, hogy kikutassák azokat az okokat, amelyek idefejlesztették a szlávság nagy hatalmát; védelmi politika volna ez a tudomány eszközeinek igénybevételével, és ma erre a célra kellene beállítani a tudományt. Kutató intézeteket kellene felállítani mindazon uj problémák tudományos megvilágítására, amelyek ma égetnek bennünket. Nemrég Németországban a Kaiser Wilhelm Vorschungs-Instituíok formájában próbálták ezeket a kutató intézeteket létesíteni, melyekre nálunk is szükség lenne. Sőt tovább megyek. Az egyetemen vannak bizonyos tudományszakok, amelyek egyáltalában nincsenek beillesztve az egyetem tudományos feladatai körébe, holott a külföldi egyetemeken ott találjuk ezeket. A külföldi egyetemeken azonban nemhogy kizárnák az ifjúságot, ellenkezőleg, az egyetemek kapuit nemcsak az oklevelekért tanuló és tolongó nemzedék számára nyitják meg, hanem a társadalmi intellektuellek számára is; mindenki elmehet az egyetemre, aki a tudománynak valamely ága iránt fogékonyságot tanusit és hallgathatja az előadásokat. Ilyen külföldön az igazi kulturális munka, amellyel szemben nagyon szerény kezdés a magyar királyi tudományos akadémia részére juttatandó 12 milliós támogatás. Szerettem volna, ha a minister ur egymásután hozott volna ide javaslatokat, amelyek ugy kopogtak volna, mint a jégeső a ház fedelén, a nemzet e csarnokának tetején, mert csak a kultúra eszközeivel tudjuk visszaszerezni azt, amit elvesztettünk. (Ugy van! Ugy van!) Friedrich István : Igaza van, de egy kis fegyver is jó hozzá! (Mozgás.) Farkas István : Szóval még ezt a kis országot is fel akarják osztatni. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pikler Emil : Kicsi lehet, csak militarista legyen, az a fő! Bogya János : A népbiztos ur indítványa ! (Zaj balfelÖl.) Pakots József: A kutató intézetek felállításának kérdése sokkal fontosabb mint első pillanatban látjuk. Apáthy Istvánnak, az elhunyt európai hirü tudósnak kísérleti biológiai intézete veszendőben van és egyáltalában nem tudom, hogy a kultuszkormány gondol-e arra, hogy ezt a hallatlanul nagy értékű intézetet fentartsa NAPLÓ VL és fejlessze ? Azok a vegykisérleti állomások ugyanis, amelyek léteznek, decentralizáltan dolgoznak anélkül, hogy egységes tudományos vezetés alá kerülve végezhetné azokat a biológiai kísérleti kutatásokat, amelyek nagyon fontosak a mai viszonyok között. Talán nem is tudja a t. minister ur, milyen fontossággal bir a vegyészet kérdése épen Gseh-Szlovákiával szemben, vagy nem tudom, tudja-e, milyen fontos a technikánk fejlesztése a balkán államokkal szemben, nyomdaiparunk fejlesztése pedig Romániával szemben, mely olyan fölényt biztosit reánk nézve, hogy teljesen kezünkbe vehetjük e téren a vezetést. Ilyenképen tényleg megteremthetjük azt a Balkán-centrálét, mely a maga expanzív erejével további célok eléréséhez segíthet. Ezeket a gondolatokat szerettem volna a kultuszminister ur kezdésénél valamilyen formában kifejezésre jutva látni, ezzel szemben azonban azt látom, hogy valami csodálatos, feszítő és romboló erő azokat az értékeket is veszélyezteti, amelyeket eddig megszereztünk. Ma ugyanis a tudományosságban, művészetben és az irodalomban bizonyos politikai jelszavak szerint Ítélik meg az értékeket. Bogya János : A liberális érában ! Pakots József : Az a hideg és szigorú objektivitás, amely kell, hogy a lelkeken uralkodjék, teljesen elmúlt ezen a területen is, amely pedig olyan magasan felette áll minden hétköznapiságnak, minden politikának és minden alacsony indulatnak. Azt látom, hogy a gondolatközlés szabadsága is teljesen veszendőben van és a kultuszminister urnák, aki ott ül a belügy minister ur közelében, talán volna valami szava ahhoz, hogy a rendőrhatóságok ne avatkozzanak be művészeti és efajta kérdésekbe, hogy ne történhessék meg az, hogy pl. hangversenyek megtartását megakadályozza a rendőrhatóság, hogy cenzúrát gyakoroljon szellemi termékek felett és elbírálja, hogy alkalmasak-e azok arra. hogy a nagy nyilvánossággal közöltessenek. Csak nem rég volt alkalmam tapasztalni egy ilyen rendőrhatósági intézkedést, amikor egy Petőfi-estély t tiltott be a rendőrség és csak erélyes közbelépésemre sikerült az estély megtartását biztosítani. Engedelmet kérek, hát ott tartunk már, hogy Petőfit cenzúrázzuk ? O tul van minden politikán. Bogya János: Piros zászlóval ünneplik Petőfit ! Pikler Emil : Majd konyakkal fogjuk ünnepelni ! Pakots József : Törölje ki az »Egy gondolat bánt engemet« cimü költeményből . . . Pikler Emil : Ott van szó róla ! Bogya János : A kommunizmus alatt volt szó róla! Elnök : Csendet kérek ! Kiss Menyhért: Meghalt a hazáért, a nemzeti szabadságért! Elnök : Kiss Menyhért képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! 2