Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-66

14r8 A nemzetgyűlés ßß. ülése 1922. javaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben, is elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző : G-aal G-aston l Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslatot természetesen általánosságban elfogadom, mert hiszen magam is belátom, hogy ilyen törvényjavaslat elkészítésére szükség volt. Azt a rettenetes labirintust, össze-visszaságot, amely különösen a közadók kezelése szempontjából teljes sötétségben hagyott adózót és végrehajtó közeget, egyszer már ki kellett küszöbölni és olyan szerves törvényjavaslattal kellett előállni, amely egyfelől világosságot teremt az egész kérdésben, másfelől pedig bizonyos igazságtalanságokat, nehézségeket és túlköltséges apparátusokat megszüntessen, szóval az adókezelést a lehetőségig egyszerűsítse. Ennek a feladatnak ez a törvényjavaslat nagyban és egészben megfelel, épen azért a törvényjavaslatot részemről el is fogadom. Vannak azonban ennek a törvényjavaslatnak kétségtelenül olyan részei, amelyeket én. mint a falunak egyik képviselője, szó nélkül nem hagyhatok. Ennek a törvényjavaslatnak is az az alapvető hibája, ami a legtöbb törvényjavaslatnak, hogy akik készítették, azoknak fogalmuk sincs a falusi életről, fogalmuk sincs arról, hogy bizonyos kérdések, bizonyos intézkedések a falun micsoda hatásokat fognak kiváltani, kizárólag mindig a várost látják szemük előtt a maga kifejlett hatalmas apparátusával és soha sem tudnak leereszkedni arra a nivóra, amelyen a falut évtizedes elhanyagolással ott hagyták, aminek következtében bizonyos intézkedések a falun egészen más eredményeket szülnek, mintha azokat a városban léptetik életbe. A közadók kezeléséről szóló törvénynek első és fő célja — ezt én belátom és beismerem — az kell hogy legyen, hogy mindenekelőtt biztosítsa az államkincstárnak azokat a bevételeket, amelyeket a különféle fennálló adótörvények az adózó polgárokkal szemben az államkincstár javára megállapitanak. Ennek biztosítására azonban sohasem szabad messzebb menni, mint csak a lehető legszükségesebb mértékig. Szükséges tehát az, hogy az ilyen törvények ne legyenek vexatoriusak, ne legyenek költségesek, nehogy a behajtási költségek felemésszék az adó jövedelem egy igen nagy részét; szükséges az adózó polgárok megnyugtatása szempontjából, hogy a jogorvoslat á végrehajtó hatalom kezéből lehetőleg kivétessék és kizárólag birói elbírálás alá boesáttassék ; szükséges, hogy az ilyen törvényjavaslat, íszámoljon az adózók egyéni viszonyaival, különösen pedig azoknak intellektusával is; szükséges, hogy ne legyen egyoldalú, vagyis ne csak a várost, ne csak az adózó közönség egyik részét vegye figyelembe, hanem legyen tekintettel az, adózó közönség minden kategóriáira-— tehát falusi a falusi népre is ; szükséges, bogy évi december hó ß-an, szerdán. a felelősség és szavatosság kérdésében ne menjen tűlmesszire akkor, amikor az államérdekek biztosítását kívánja tulajdonképen elérni ; szükséges továbbá, — és erre végtelen nagy súlyt helyezek különösen a mai körülmények között — hogy bizonyos államerkölcsi szempontokat a törvényjavaslat ne hagyjon figyelmen kívül, és szükséges végül az, hogy ilyen törvényjavaslat, amely kizárólag állami bevételek behajtásáról intézkedik, ezeknek a behajtásoknak végrehajtására ne sajátítsa ki teljesen a községi közegeket, vagyis ne idegen emberek ált d, a községi adózók által fizetett tisztviselői karral akarja magának ezeket a jövedelmeket biztosítani és behajtani. Ezek azok a szempontok, mélyen t Nemzetgyűlés, amelyeknek alapján én ezt a törvényjavaslatot tárgyilagos kritikában kívánom részesíteni. Saját lelkiismeretemet akarom megnyugtatni akkor, amikor aggályaimat nyiltan, minden tendencia nélkül itt előadom, tisztán és kizárólag a mélyen t. kormányra és a mélyen t. Nemzetgyűlésre bízva azt, hogy azokból az ideákból, amelyeket én a magam részéről felhozni bátor leszek, méltóztassanak majd megvalósítani annyit, amennyit jónak látnak. Épen azért szólalok fel az általános vitánál és nem a részleteknél teszem meg észrevételeimet, mert azt tartom, hogy egy ilyen szerves, nagy koncepciójú javaslatba, mint amilyen ez, egyes részleteknél ötletszerűen belekontárkodva nem javítunk a javaslaton. Alkalmat akarok adni ugy a kormánynak, mint a mélyen t. Nemzetgyűlésnek arra, hogy az általam felvetett ideákat és gondolatokat megfontolva, azokat ebbe a szerves egészbe, amennyire lehet, beillesszék. Bízom abban, hogy azoknak a megjegyzéseknek legnagyobb része, amelyeket előadni bátor leszek, megfelelő fogadtatásban fog részesülni ugy a kormány, mint a nemzetgyűlés részéről, mert hiszen annyira kézenfekvők, annyira természetesek, annyira nincsenek elvi ellentétben a javaslattal, hogy azoknak el nem fogadása, nem honorálása majdnem hihetetlennek tetszik nekem. Egyetlen egy dolog van, amelynél elvi ellentét választ el engem a javaslat szerkesztőjétől s ez az a bizonyos államerkölcsi szempont, amely ennek a törvényjavaslatnak egyik szakaszába olyan rendelkezést visz be, amelyet én a magyar törvénykönyvbe, amíg élek, soha beleegyezésemmel bevinni nem engedek. Mélyen t Nemzetgyűlés ! Amikor én ezt a törvényjavaslatot eredeti szövegében, ugy, amint, a kormány benyújtotta, olvastam, már első olvasásra feltűntek nekem azok a bizonyos szempontok, amelyekkel szemben aggodalmaimat majd kifejtem, de álmomban sem gondoltam arra, hogy ezek ebben a törvényjavaslatban a pénzügyi bizottság tanácskozásai után is bennmaradhassanak. Meg voltam győződve arról, hogy ez az illusztris testület, a Ház pénzügyi bizottsága, amelyben különösen túlnyomó többségben az. agrár párt. tehát a falut képviselő párt mélyen