Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-65
A nemzetgyűlés 65. ülése 1922. táció élő valósággá fog válni és ezt a nemzetet bele fogja szorítani abba az útba, még akkor is, ha nálunk tapintatbdl, elővigyázatosságból és bölcsességből nem akarnának belemenni. Nem tudom megérteni, miért kell olyan nagy fantázia ahhoz, elképzelni azt, hogy a világháborúban volt szövetségeseink mellé álljunk újból? Ha a világháborúban lehetséges volt egy egységes front Hamburgtól Bagdadig, nem tudom, miért volna elképzelhetetlen egy szélesebb front az Északi-tengertől az Arábiai-tengerig ! Elvégre mégsem fog ez igy tovább menni, hogy két nyugati nemzet, hivatkozással az ő kulturfölényére, egy pár száz acélhajóval rabszolgaságban tartson népeket és nemzeteket, és a népeket, nemzeteket a lelkivilágukban oly mélyre sülyesszék, hogyha valaki ez ellen háborog, ez ellen beszél, azt lekalandorozzák. Nem, t. Nemzetgyűlés, a panaszkodásra, ha még pusztába kiáltó szó is, joga van a nemzetnek. (ügy van! balfelöl.) és ha Trianon minket halálra is itélt, és ha a többi békediktátum ezt a halálos ítéletet mindig újból és újból meg akarja pecsételni, én mégis azt mondom, hogy a végén ebből a titáni küzdelemből, amelynek első részében lefolyt a fegyveres küzdelem, második részében lefolyik most a gazdasági küzdelem, harmadik fázisában jön a szellemi harc, az erkölcsök harca, a becsület harca és az igazság harca. Kétségbe kellene esnünk, ha ennek a nemzetnek nem volna már annyi öntudata, hogy bizni és hinni tudjon az ő becsületének, igazságának sikerében. (Éljenzés és taps a bálközépen.) Csicserin orosz külügyi népbiztos Lausanneben az újságíróknak azt mondotta, hogy ő Komániával csak akkor hajlandó újból normális viszonyba lépni, ha Besszarábiát visszakapja. (Felkiáltások half elöl: Igaza van!) T. Nemzetgyűlés ! A magyar nemzet a világháború kezdete óta . . . (Felkiáltások a szélsobálóldalon : Oroszország bolseviki állam!) T. képviselőtársam, én nem a kormányformát mondottam, én az orosz nemzetről beszéltem. Fábián Béla: Csicserin nem Oroszország. Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly : Csicserinnek adjuk ki Besszarábiát? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Szerencse, hogy nem mi döntjük el. Rupert Rezső : Randevú a bolsevisták és keresztények között. Friedrich István: Ez a nyilatkozat erősen belevág a keleti kérdésbe ós lehetetlen, hogy a magyar nemzet ezek előtt a jelenségek előtt is hangtalanul elmenjen, (ügy van! balfelöl.) Engedelmet kérek, nem hunyhatjuk be szemünket és nem hallgathatunk azért, mert az kellemetlen. Kényelmesebb az emésztés, kényelmesebb a cseiidben való erőgyarapodás, azt elismerem. Lehet, hogy ez a kormánypárt hivatása; meghajlok előtte, elismerem. De viszont lehet, hogy NAPLÓ vi. évi december hó ő-én } kedden. 139 vannak az ellenzéknek is keserves feladatai' amelyeknek eleget kell tenni akkor is, amikor ez nagyobb külpolitikai szempontokból és kormánypárti szempontból talán nem is szerencsés. Nem akarok ugy járni, mint múltkor Szilágyi t. képviselőtársam, aki Erdéllyel foglalkozva, a kormánynak kellemetlenséget okozott, mert Romániában az idegek megfeszültek. Kiss Menyhért: Éljen Szilágyi! (Éljenzés a balközépen.) Friedrich István: Én román politikusok nyilatkozatait fogom felolvasni, még pedig azért, hogyha már Csicserin Besszarábiát emliti, lássák meg a nagy kulturállamok, hogy milyen állapotok vannak Erdélyben és akkor Csicserin nyilatkozatából és Erdély helyzetéből következtethetnek a boldog utódállamok sorsára. Kolozsvárott az oláh nemzeti párt nagy népgyűlést tartott. Az első szónok Lupas János dr. egyetemi tanár, az ismert történetíró volt. A következőket mondotta (olvassa) : »Nálunk a törvénynek nincs tisztelete és alig múlik el nap, amelyen a törvényt lábbal ne tiporják.« Drozdy Győző: Magyarországról beszél? (Nagy zaj a jobbóldalon. Felkiáltások jobbfelöl : Pfuj ! Gyalázat! Szégyelje magát! Rendre!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Nem tudtam kivenni, hogy ki volt képviselő ur... (Nagy zaj. Felkiáltások: Hallatlan!) Zsitvay Tibor : Kérjen bocsánatot, mert hallottuk, hogy ki volt ! Elnök : Nem hallottam, hogy melyik képviselő ur mondotta azt, hogy Magyarországról beszól. Drozdy Győző: Én voltam! (Felkiáltások jobbfelöl : Szégyelje magát !) Elnök : Drozdy képviselő urat ezért az egész magyar nemzetet sértő kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasítani! (Felkiáltások a szélsobalóldalon : Nem sértő !) Farkas István : A nemzetre nem sértő, csak a kormányra sértő ! Az igazság nem sértő. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kiss Menyhért : Disznóság ! Gyalázat ! Hazaárulás ! Hébelt Ede : Román egyetemi tanár mondotta Romániáról! Elnök: Csendet kérek! Friedrich István (továbbolvassa): »Ha igy folytatják, nem lehet elkerülni a szeparatisztikus törekvéseket. A kormány valósággal a kleptokrácia szellemét vitte be a közéletbe.« Kiss Menyhért: Lopás! Friedrich István : Maniu, a párt elnöke, a következőket mondotta (olvassa) ; »A közigazgatásban teljes az anarchia. Az igazságszolgáltatás terén megszűnt a bizalom a bíróságokban. Van-e még ország, ahol a tisztviselők oly rettenetes nyomorban élnek, mint Oláhországban? Semmi életbiztonság nincs itt. Ki tudja ma itt, hogy mi a törvény« stb, m
