Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.

Ülésnapok - 1922-64

A nemzetgyűlés 64. ülése 1922. évi decembei hó l-én f pénteken. 93 látta a valuta ris éitékeltolódá sok folytán, hogy az eredeti javaslat büntetési tételeit felemelje. Az eredeti fogházbüntetést felemelte általa­ban három évig terjedhető fogházbüntetésre és 500.000 K-ig terjedhető pénzbüntetésre. Az 500.000 K pénzbüntetés tekintetében utalnunk kell arra, hogy ez a büntetőtörvénykönyvnek egész pénz­büntetési rendszerével voltaképen nem egyezik, azonban a törvényhozás bizonyos fokig már tör­véryhozási módositást eszközölt, ugyanis az ér­tékhatárok felemeléséről szóló, tavaly hozott törvény is azt mondja, hogy 200 K-ra változtat­ható át egynapi fogházbüntetés és ennek maxi­muma egy esztendő, úgyhogy ha az 500.000 K-t az elitélttel szemben de facto át akarná változ­tatni és ő azt le akarná ülni, akkor nincs mód arra tulaj donképen, hogy az egész egy éven felül átváltoztathassék. A bizottság egy további módositást javasol a t. Nemzetgyűlésnek, nevezetesen szigorúbban akarja büntetni a visszaesést. Erre vonatkozólag az a propoziciőja, amelyet én majd leszek bátor egyébként a részletes tárgyalásnál előterjeszteni, hogy visszaesés esetében a cselekmény bűntettnek minősíttessék, melynek büntetése öt évig terjed­hető börtön, Valamint 1 millió koronáig terjed­hető pénzbüntetés legyen, továbbá másodszori visszaesés esetében mint mellékbüntetés alkalmaz­tassák a kereskedéstől vagy iparűzéstől való eltil­tás, tehát kétszeri visszaesés esetén — annak cége töröltessék, az ipar és kereskedelem folyta­tásától eltiltassék, szolgáltassa be iparigazolványát és üzletét meg kell szüntetnie. Jánosi Zoltán ; Csendes társ lesz ! Erődi-Harrach Tihamér: Erre vonatkozólag a részleteknél leszek bátor javasolni egy uj bekez­dést, hogy t. i. ha valaki visszaél ezzel, ha meg akarja gátolni a törvény végrehajtását, akkor ez is önálló speciális bűncselekményként, mint vét­ség fog büntettetni. így tehát mindenképen a törvényhozás fokozottabb védelmét akarjuk bizto­sítani a becsületes, tisztességes kereskedelem és ipar részére. Általánosságban bátor vagyok még utalni arra, hogy ezek a cselekmények természetesen magáninditványra és főmagánvádra üldözendők, mert hiszen általában véve egyéni érdekeket sérte­nek ; de fontos újítás a büntetőtörvénykönyv rendszerében, hogy a szakegyesületeknek és a hivatott belföldi gazdasági testületeknek is meg­adja a magáninditvány jogát. Ez a rendelkezés a német törvényben is helyet foglal és bátor va­gyok utalni arra, hogy pl. Németországban egye­nesen ebből a célból létesültek egyesületek a tisztes­ségtelen verseny ellen való küzdelemre. Bátor vagyok még megjegyezni, hogy a tör­vényjavaslat kihágásokat is konstruál az egyes esetekre. Felemlítem még egy fontos rendelkezését a törvényjavaslatnak, nevezetesen azt, hogy meg­állapítja az egyes fogalmakat, pontosan körülírja a tényálladeki elemeket és igy megjelöli a verseny­társnak is a fogalmát, amely fogalommal több izben operál a törvényjavaslat. Erre Vonatkozólag szükségesnek tartom annak kijelentését, hogy természetszerűleg már a versenytárs szóban magá­ban is benfoglaltatik, hogy versenytárs az, akinek üzleti érdeke ugyanazon a piacon egy másik ke­reskedő vagy iparos üzleti érdekével keresztező­dik. A német judikatura is ezen épül fel, a Verseny­társ fogalmát csak akkor látja, ha érdekellentétek vannak, ha tulaj donképen két érdek találkozik és egymást keresztezi, mert ugy rendelkezik, hogy csak akkor lát versenytársat, ha az erre alkal­mas és ezt célozza (»darauf berechnet und geig­net ist«). Igen fontos rendelkezése a törvényj avaslatnak, hogy a kereskedelmi és iparkamarának, mint vá­lasztott biróságnak szerepet juttat, nevezetesen abban az esetben, ha csak abbahagyásra irányul a kereseti kérelem, tehát ha nincs szándékosság, vagy gondatlanság, hanem csak objektiv felelős­ség alapján abbahagyásra kér kötelezni a károsult, a kereskedelmi és iparkamara választott bírósága lesz illetékes ezeknek a kérdéseknek eldöntésére. Ezeket voltam bátor a javaslat rövid ismer­tetése során előterjeszteni és kérem, méltóztassék a javaslatot elfogadni. Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Hegedüs György ! Hegedüs György : T. Nemzetgyűlés ! A ja­vaslattal csak röviden szándékozom foglalkozni, mert az a meggyőződésem, hogy a tisztesség­telen versenyről szóló törvényjavaslatnak tör­vénybeiktatása közgazdasági életünkre nézve igen sürgős kérdés. Én ezt a javaslatot az álta­lános vita alapjául elfogadom, azon reménytől indíttatva, hogy azokat a kifogásokat, amelye­ket a javaslat egyes intézkedései ellen felhozok, ugy a mélyen t. többségi párt, valamint a ke­reskedelemügyi minister ur is jogosaknak fog­ják találni és elfogadják azokat az indítványo­kat, amelyeket a javaslatnak részben módosítása, részben pedig kibővítése tárgyában a részletes vitában tenni fogok. T. Nemzetgyűlés ! Az én véleményem az, amit a napokban egy kiváló közgazdászunk is kifejtett, hogy a magyar közgazdasági életre, de különösen a kereskedelemre nézve szégyen az, hogy egy ilyen törvényjavaslatot kell tár­gyalnunk. Ez a törvényjavaslat tulajdonképen nem más, mint egy nagy panasz, bizonyítéka annak, hogy a kereskedelem terén a morál, a tisztesség már teljesen lezüllőben van. Ez a javaslat indokolásának 2., 3. ős 4. pontja sze­rint nem más, mint belekiáltás a kereskedelem működése körül fennálló Sodomába, belekiáltás abba a veszélybe, amely a közgazdaságot fenye­geti, ha a kereskedelem üzése terén továbbra is fenmarad az a tisztességtelenség, amelyet a törvényjavaslat maga is elismer. Ugy látom, hogy a kormány is elérkezett­nek látta végre az időt arra, hogy a verseny* tébolyt, amely nálunk él, megfékezze. Farkas István : Bárcsak élne!

Next

/
Oldalképek
Tartalom