Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

À' nemzetgyűlés 58. ûlése 1922. Rassay Károly: Majd megismerjük a bel­ügyminister úrtól. Módja lesz hozzá. (Zaj. El­nök csenget.) Farkas Tibor : En a magyar tradíciók alap­ján sokat meg tudok érteni, de nem tudom megérteni ezen az alapon azt, hogy a Rang­klasse kultusza, ami annyira divott Ausztriá­ban és bizonyos fokig Németországban is, miért honosíttassák meg itt Magyarországon is. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) En azon az alapon állok, hogy a vármegyék önkormányzatát változtatni a mai viszonyok között nem helyes. Szerintem a jogalkotás terén újítások csak akkor indokol­tak, ha a jelenlegi helyzet tényleg rossz, vagy pedig ha meg vagyunk Győződve arról, hogy az újításokkal bizonyos pozitív eredményeket fogunk elérni. A magam részéről nem látok ezekben a javaslatokban semmit, amitől pozi­tív eredmények nyújtását várhatnám. Hogy köz­igazgatásunk nem tökéletes, hogy a közigazga­tásnál igenis vannak bajok, ezt én tagadásba nem veszem, de e bajoknak nem az országos létszám hiánya és nem a különböző rangsor hiánya az oka, hanem az, hogy szerintem a közigazgatásban több szívnek, több szaktudás­nak, több gerincnek kellene lennie, (Igás;! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsöbalóldalon.) ezenfelül több szorgalomnak is, s végül kellene mind­ehhez az, hogy a közigazgatási és az egyéb tisztviselők is, azok a tisztviselők, akik szük­séges és hasznos munkát végeznek, mentesit­tessenek az anyagi gondoktól. Ezt azonban szintén nem biztosítja az előttünk fekvő ja­vaslat» Rassay Károly: Nem kell politika a köz­igazgatásban. Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Megvallom őszintén, hogy a költségvetés keretében szívesen megszavazom mindazt a fedezetet, ami szükséges ahhoz, hogy a tisztviselők a legszükségesebbel elláttassanak, azonban csak azon egy feltétel alatt, hogy az igy megszavazott előnyök sem közvetlenül, sem közvetve ne váljanak javára azoknak a nemzetgyűlési tagoknak, akik az ilyen javaslatok által érintve vannak. (Helyeslés bal­felöl.) Mert én nem helyeslem azt, hogy osztá­lyok szerint, rangsor szerint állapítsák meg a képviselők tiszteletdíját, és nem helyeslem, hogy nemzetgyűlési tagok, akik egysersmind állami vagy közigazgatási tisztviselők, egy ilyen tör­vényből saját személyükre nézve bármilyen hasznot húzzanak. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) Megengedem, hogy ez talán ósdi felfogás, de még a legújabb, a legdemokratább államokban is megtalálom ennek a felfogásnak érvényesülését, mert ez egy régi általános elv, és egy olyan ut, amelyről ne térjünk le, hogy senki ne vehessen részt olyan ügyek tárgyalá­sánál, amelyeknél akár közvetve, akár közvet­lenül saját személyében is érintve van. (Felkiál­tások a szélsöbalóldalon: Ezt mondtuk mindig! De akkor határozatképtelen lesz a Ház.) évi november hő 22-én, szerdán. Ill Szilágyi Lajos: Ez igazság! Mátyás király idejében is igazság volt. Drozdy Győző : Ezt mondtam a földbirtok­javaslatnál is. A nagybirtokosok szavaztak! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Ismétlem, nem látok ebben a javaslatban nagy eredményt, abból a szempontból sem, hogy az alispánok az V. fizetési osztályba kerülnek, és nem tartom a közigazgatás jósága szempontjából fontosnak azt a momentumot sem, hogy az árvaszéki elnökök, vagy némelyek szerint a főjegyzők is, szintén előre juthatnak az V. fizetési osztályba. Nálunk Magyarországon, igenis, rang- és cím­kórság van és volt is mindig. (Igaz ! Ugy van ! Halljuk! Halljuk!) Rupert Rezső : A nemzetgyűlés tagjainak is egyre-másra adományozzák a címeket, csupa méltóságos képviselő van! (Felkiáltások jobb­felöl: Maga is az szeretne lenni!) Szilágyi Lajos : Ugy hallottam, hogy Berki Gyula is kormányfőtanácsos lesz! (Felkiáltások balfelöl: Eddig is az volt!) Elnök: Csendet kérek! Farkas Tibor : Hogy a tekintetes vármegyé­nek tekintetes alispánjából miért legyen méltó­ságos alispán, és miért legyen Magyarországon eggyel több a méltóságos nyomorgó, ezt meg­érteni nem tudom, ebben eredményt nem látok. Igaz, hogy ilyen hibák és tévedések történtek a múltban is. 1913-ban Preisz Hugó, egy ki­váló közgazdasági szakember nevetve, gúnyosan említi meg, hogy Németországban az ujabb idő­ben vívmányt láttak abban, hogy a postaigaz­gatók előtt is megnyitották az V. fizetési osz­tályt. És való igaz, hogy fizetési osztály ós rangsormánia volt a külföldön is mindig, de hogy ezt nálunk, Magyarországon mesterségesen fokozni is akarjuk, ennek igazán nem látom szükségét. T. Nemzetgyűlés! Ez a javaslat, habár nagyon ügyesen és nagyon kis mértékben, de mégis egy lépés az államosítás felé. Mert tu­lajdonképen hogyan is áll a helyzet : a vár­megyék, ugy-e, kötelesek az állásokat bizonyos fizetési osztályokba sorozni és ezen az alapon uj állásokat szervezni. Ez egyes fizetési osztá­lyokba tartozók összlétszáma ezután majd a rangsor szerint fog előlépni a megüresedett állásokba. Az fog tehát történni, hogy egy Pest vár­megyében rendszeresített állásba elő fog majd lépni a rangsor alapján egy olyan, aki mondjuk, Mosón vármegyében teljesít szolgálatot, vagyis ez a javaslat alkalmas arra, hogy meglazítsa azt a köteléket, amely a vármegyei alkalmazott és az ő vármegyéje között van, épen azért, mert ezáltal megbomlik a régi szervezet, továbbá, mert a fegyelmi rendelkezésekben érintik az 1886. évi XXII. és XXIII. tcikkben szabályo­zott vármegyei önkormányzatot, én a vármegyei tisztviselők létszámáról szóló javaslatot nem fogadhatom el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom