Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-57

A nemzetgyűlés 57. ülése 1922. évi november hó 21-én, kedden. 03 Hegymegi-Kiss Pál : A községi törvényjavaslat egyszerű illetményrendezési javaslat. Meglepett az előadó ur előadása, mert ha jól emlékszem, a bizottsági jelentésben vagy az indokolásban — nem tudom hirtelen hol — az van mondva, hogy a szakkörök ezzel nagyon meg vannak elégedve, viszont most az előadó ur azt emiitette, hogy ez nem elegit ki teljesen minden kivánalmat a jegyzők és segédjegyzők szempontjából. Én ezzel a javaslattal részletesebben nem foglalkozom, mert ez csupán egyszerű jegyzői illetményrendezés. Talán szóvá tehetném, hogy nem igazságos elbánás az, hogy a jegyzőket és segédjegyzőket annyira alacsony fizetési osztályban hagyták, szemben a városi és megyei kezelőtiszt viselőkkei. Rupert Rezső : Pedig a jegyzők végzik el a munkát. Hegymegi-Kiss Pál : Azonban ennek kapcsán rá kell mutatnom arra, hogy a jegyzőkkel szemben nem mért a kormány azzal a mértékkel, mint a többi önkormányzati tisztviselővel szemben. Méltóztatnak tudni, most adják azt az úgynevezett gyorssegélyt, melyet az önkormányzati tisztviselők jórésze megkap, cfe a jegyzőkről itt intézkedés nincs. Felolvasom idevonatkozókig a Községi Közlönynek, melyet a jegyzők szerkesztenek, »Interpellációk« cím alatti kis cikkecskéjét, amelyben G. vármegye jegyzőtestülete a következőket mondja (olvassa) : »A vármegyei jegyzői, községi tisztviselői kart megütközéssel és megdöbbenéssel érintette a kormány legutóbbi azon rendelkezése, hogy a városi és községi tisztviselői kar a beszerzési segélyben nem részesül. A községi tisztviselői kart az utóbbi időben annyi mellőzés és arculcsapás érte, hogy fel kell tárnotok az illetékes kormányközegek előtt, miszerint az ilyen intézkedés végnélkül elkeserítenek bennünket és elveszik minden kedvünket attól, hogy hivatalos teendőinken kivül más téren is működjünk, mert ha a felelős közegek ezt óhajtják, levonjuk a szomorú, csak a közre káros konzekvenciát, szigorúan csak az Íróasztal mellett maradunk. Ez ránknézve előnyös, a falvakra nézve azonban irtózatos kár lehet.« Felteszem, valószínűleg a jegyzői beltevékenységre értik ezt a községi jegyzők. Rassay Károly : Nem kapnak jutalmat a választási eredményért. Hegymegi-Kiss Pál : 1922 végén vagyunk. A jegyzők részére szintén indokolt ennek a gyorssegélynek megadása. Ha a községre hárítják át ezt a terhet, az idei költségvetésbe ma már ezt beilleszteni nem lehet, ha pedig pótköltségvetésbe akarják beállítani, akkor csak a jövő tavaszra kerülhet sor az ezzel járó tehernek kivetósére'és beszedésére. Ezt a kérdést tehát feltétlenül rendelettel kell megoldani, annyival inkább, mert az egész gyorssegélyezési eljárást a kormány rendeleti utón intézi. N*e méltóztassék itt a jegyzőket mellőzni mert igazán abban a helyzetben lesznek, hogy nem fogják megkapni a gyorssegélyt, különösen miután már az adójavaslatokban intézkedés van arra, hogy 1923 január 1-től kezdve bizonyos adók után egyáltalán nem lehet községi pótadót kivetni, más adók, például a földadó után pedig csak bizonyos meghatározott mértékű pótadót. Mint emiitettem, városi törvényünk csupán Budapest székesfővárosra nézve volt az 1872. évi XXXVI. te. Külön városi törvény nem lévén, az 1886. évi XXL és XXII. tcikkekben voltak rendezve a rendezett tanácsú városok és a törvényhatósági városok jogviszonyai. Ezek a törvényrendelkezések módot nyújtottak a városoknak, különösen a törvényhatósági városoknak arra, hogy szervezeti szabályrendeletet alkossanak, s igy rendezzék szervezeteiket. Az 1912: LVIII. te. volt az, amely a városoknál a szervezési szabályrendeletek alkotása miatt felmerült különbségeket valamennyire rendezni, egyeztetni akarta és az úgynevezett közigazgatási tisztviselőket a műszaki tisztviselőktől el akarta különiteni. Sajnos azonban, amikor ezt a törvényt kiadták, ehhez megfelelő végrehajtási rendeletet nem adtak ki, hanem egyenesen a városoknak tették kötelességükké azt, hogy szervezési szabályrendeleteikben a törvényben foglalt rendelkezéseket vigyék keresztül. Ennek a törvényjavaslatnak — mint emiitettem — a 30. §-a teszi kötelességévé a belü^yministernek, hogy minél előbb egy^ egységes városi törvényjavaslatot nyújtson be. Erezte ugyanis ~a törvényhozás, hogy a hiányok annyira kiáltók. Sajnálattal kell megállapítanom a városi illetményrendezésről szóló törvényjavaslatról, hogy ez egy cséppel sem viszi előbbre a városoknál a közigazgatási és műszaki tisztviselőkkel való elbánás tekintetében amúgy is felmerült különbségek rendezését, sőt még bizonyos mértékben visszafejlesztő hatású. T. i azokat az elveket sem viszi át a rendelkezéseibe, amelyeket egy hosszas gyakorlat a városok szervezkedésének felülbirálata során kialakított. Ha hasonlattal élhetek, ugy az, aki ezt a törvényjavaslatot szerkesztette, voltaképen homokba dugta a fejét. így pl. hiányzik abból, — pedig majdnem mindegyik városnál megvan, — a közigazgatási tisztviselők felsorolásánál a városi előljáró intézménye. A városi előljáró voltaképen ellátja azokat a teendőket, amelyek a rendőrség államosítása után is fenmaradtak à városoknál; s amellett egyes nagyobb határu városokban a perifériákon bizonyos mértékben a polgármester hatáskörét is gyakorolja. Ezek a városi elöljárók nincsenek, mint közigazgatási tisztviselők felsorolva a városi illetményrendezési javaslatban. , Azután itt van, — amire nézve nekem már vitám is volt a belügy minis ter úrral a bizottsági tárgyalás alkalmával, — a munkaközvetítés kérdése.