Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-55

'•A nemzetgyűlés 55. ülése 1922. évi október hó 20-án, pénteken. Malier István: Bánffy hol van! Most szabad betegnek lenni? (Folytontartó zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Berki Gyula: Amikor a mi kormányunk és a mi pártunk azzal tölti el szabadságidejét, hogy előkészítse azokat a javaslatokat, amelyek szociális téren, mezőgazdasági téren, a tisztviselői kérdéssel kapcsolatosan, közigazgatási, alkotmányjogi téren a legsürgősebbek és amelyek hivatva lesznek a gazdasági konszolidációt előbbre vinni, akkor azt gondolom, nincs szükség arra, hogy drágasági vitát rendezzünk és drágasági vita örve alatt politikai problémákat vessünk fel. Haller István: Amit Berki csinál! Berki Gyula: Ezt a munkát megállitani, nem tudom mennyiben áll ez a nemzet egyetemes érdekében. (Közbeszólások bal felöl.) Kováts-Nagy Sándor: Miért hivták össze a Házat ? Nem kellett volna összehívni ! Berki Gyula : Én azt mondom, egyre mégis jó volt az, hogy mi ma összejöttünk, és ez az, hogy bebizonyult, hogy a drágaság kérdését sem megoldani, de még enyhíteni sem sikerül parlamenti vitával. Ez most kétségtelenül beigazolódott az egész nemzet szine előtt. Itt reálpolitikára van szükség, amely mentes jelszavaktól, minden üres frázistól, amely dolgozik és amely, ha mást nem is, a nemzet mai helyzetében a nemzet jövőjét igyekszik előkészíteni. A mi politikánk lényege a keresztény nemzeti agrár gondolat. Erre építjük fel egész politikánkat és ebből vezetjük le mindazon törvényhozási és kormányzati ténykedéseinket, amelyekkel felelősségünk tudatában visszük az ország ügyeit. En abban a megGyőződésben élek, hogy ha valamikor szükség volt arra, hogy egész férfiak kellő bátorsággal és elszántsággal vigyék a nemzet ügyét, ugy ma van erre szükség. Minden kormány és minden kormányzópárt felelősségének tudatában csak a saját megGyőződése, csak a saját gazdasági, alkotmányjogi, pénzügyi, belpolitikai elvei alapján viheti a kormányt. A kormány felelős azért, amit tesz, de azt nem kívánhatják tőle, hogy megGyőződése ellenére vigye a kormány ügyeit Horváth Zoltán: Akkor nincs szükség nemzetgyűlésre ! Berki Gyula : Szükség lesz a nemzetgyűlés munkájára, de hogy a nemzetgyűlés mikor kezdje meg a munkáját, hogy ennek a munkának milyen legyen a tempója, ezt a felelős kormány van hivatva megítélni; a kormánynak kötelessége a nemzetgyűlést irányítani, a kormánynak kötelessége, hogy ennek a nemzetgyűlésnek munkát adjon. (Élénlc helyeslés a jobboldalon.) A vádaskodásokra, amelyek itt a titkos szervezetekről, a sajtóizgatásokról elhangzottak és amelyek a kormány gyengeségét támadták, igen röviden csak annyit válaszolok, méltóztassék tudomásul venni, hogy ennek a kormánynak nincs szüksége titkos szervezetekre. Herczegh Béla: Amelyek nincsenek, csak az önök fantáziájában. Berki Gyula: Ez a kormány ép most egy esztendeje bizonyította be, hogy a titkos szervezetek által támasztott rendbontást, az állam alkotmánya ellen intézett támadást le tudja verni, (ügy van ! jobbfelöl.) A nemzet nagy érdekeire való tekintettel akkor is meg tudta ítélni a helyzetet, biztosak lehetnek benne, hogy ezentúl is ura lesz a helyzetnek. (Ugy van! a jobboldalon.) Ebben az országban csak olyan szervezetek működhetnek, amelyek a törvény szellemével, a kormány intenciójával, a fennálló törvényes renddel nem ellenkeznek . . . (Ugy van ! jobbfelöl.) Benárd Ágoston : Es a keresztény magyarsággal ! Berki Gyula : . . . helyesen mondja a t. barátom, csak olyan szervezkedés lehetséges, mely a keresztény magyar társadalom megerősödését és a nemzet jövőjót van hivatva szolgálni. A kormánynak és ennek a pártnak lesz ahhoz ereje, hogy minden olyan szervezkedést, amely titkos célokat szolgál, amely a nemzet nagy céljai ellen akar véteni, amely ennek az államnak rendjét, alkotmányát akarja megbontani jobbról vagy balról, eltaposson. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ilyen gondolatok vezetnek bennünket és az az érzés, hogy ebben a nehéz órában nem az a mi hivatásunk, hogy itt jelszavakkal, egyoldalú beállításokkal a nemzeti közvéleményt, amely joggal izgatott a nehéz viszonyok súlya alatt, félrevezessük, hanem az a hivatásunk, hogy lecsendesítsünk, hogy a tömegek hóna alá nyúljunk, amint ez ma meg is történik. Nem tudom milyen buzgóságot méltóztatnak kifejteni az elszegényedett, elnyomorodott és elesett emberek támogatására, amely a kormányzó ur által megindított akcióban megnyilatkozik. A falusi társadalom odaadja búzáját, pénzét, vagyonát és a város példát vehet tőle. Ha a városi áldozatkészség is ilyen lesz, megvagyok Győződve, ebben az országban fenn lehet tartani a rendet. Amikor ilyen gondolatoktól áthatva az elnök ur javaslatához csatlakozom, csak azt hangsúlyozom még, hogy ma olyan idők vannak, amikor egyéni érdekeinket néznünk nem szabad. (Ugy van! jobb felöl.) Óvakodnunk kell még az erősebb kritikai szótól is, mert tudjuk, hogy a tömegeket könnyű az egyoldalú erős kritikával elbolonditani és félrevezetni. Ma nekünk minden egyéni szempontot fel kell áldoznunk és egyedül csak az ország egyetemes érdekét szabad tekintenünk. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez a kormány és ez a párt ebből indul ki akkor, amikor az elnök ur javaslatát elfogadja és a kormánynak módot nyújt arra, hogy ezt az időt munkára használja fel és arra, hogy az elintézésre váró törvényjavaslatokat előkészítse.