Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-55

H A nemzetgyűlés 55. ülése 1922. Rupert Rezső : Szocialista agitátor volt ! Drozdy Győző : A nemzeti tanács elnöke volt ! Elnök : Drozdy képviselő urat kérem, szí­veskedjék csendben maradni ! Rupert Rezső: A forradalom titkára voltál! Berki Gyula: Nem igaz! Ha jól emlékszem azokra az időkre, onnan csíráztak ki a forra­dalmi idők és oda vezethetők vissza a forradalmi események. Az első jelenség az volt, amikor Károlyi Mihály Cegléden jogot, kenyeret és földet kivánt a nép részére. (Zaj.) Drozdy Győző ; Te meg Tolnában, Bara­nyában ! Berki Gyula: Majd hóditó útjára indult a választójogi blokk és elvezetett egészen Kun Béláig. (Zaj a baloldalon.) De tovább megyek. Yan egy másik aggodalmam is. A napokban egyik barátom kezembe adta a bécsi magyar sajtónak azt a részét, amely állandóan, sziszte­matikusan, idegen pénzzel megfizetve dolgozik ezen nemzet minden erkölcsi értékének meg­semmisítésén. Drozdy Győző : A kurzust ne tévesszék ösz­sze a nemzettel! (Zaj a jobbóldalon.) Berki Gyula : Nem a kurzus ellen, hanem az ország ellen dolgoznak. Lehet kifogásolni egy nemzet alkotmányos berendezkedését, lehet kifogásolni egy-egy kormányzat szellemét, egyes intézményeket és intézkedéseket, de a hazát nem lehet kifogásolni... Fábián Béla: Ez igaz! Ugy van! Berki Gyula : ... a bécsi sajtó pedig ezt csinálja. Rupert Rezső : Mi közötök van nektek a hazához ? Ezt nem értem. (Zaj a jobboldalon.) Drozdy Győző: Szépen gondját viselitek! Rupert Rezső : Csendőrrel, hivatalos hata­lommal, vesztegetéssel jöttetek ide be ! Elnök : Drozdy képviselő urat másodszor is figyelmeztetem, szíveskedjék csendben maradni. Kupert képviselő urat is kérem erre. Urbanics Kálmán : A ház és a haza különb­ség. Elnök : Urbanics képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Berki Gyula : Sine ira et studio mondom és szomorúan konstatálom, hogy a bécsi sajtó, a bécsi szökevény-sajtó ugy tünteti fel ezt a baloldali alakulást, mint az egyetlen olyan ala­kulást, mely a kommün bukása óta a nemzet javát szolgálja. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez leheti Talán igaza is lesz!) Rupert Rezső : Engem sötétnek nevezett el ! Berki Gyula: Ezek után méltóztassanak meg­engedni, hogy röviden rátérjek arra a kérdésre, amelyről az előttem felszólalt t. barátom csak nagyon keveset emlékezett meg, t. i. a drágaság kérdésére. Az előttem elhangzott beszédben ugyanis mindenről szó volt, csak arról nem, hogy lehetne a drágaságot csökkenteni. Minden közgazdasági tényezőnek, amennyire az ember­nek módja és alkalma van tájékozódni, az a ?vi október hó 20-án, pénteken. véleménye, hogy a drágaság problémája nem helyi, nem magyar jelenség, és nem. olyan jelen­ség, amelyet parlamenti és politikai vitákkal és ötletszerűen odadobott gondolatokkal meg lehetne oldani. Ha az ember kezébe veszi az összes európai államok kimutatásait a mai árviszonyok­ról, még pedig ugy a legyőzött, mint a Győző államokét, egyformán az a jelenség tárul elébe, hogy igenis, a háború konzekvenciájakép, mint­hogy ez alatt a nyolc év alatt az egész gazda­sági ós termelési rend összekuszálódott és össze­zavarodott, az egész világon megvan a drágaság, csak más és más formában, más ós más színben jelentkezik és hatásaiban is máskép mutatkozik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmon­dások a baloldalon.) A drágaság kérdését politikai vitákkal nem oldhatjuk meg. Ma is alkalmunk volt megGyőződni, de napról-napra megGyőződhetünk a sajtó egy részéből arról, hogy a kormány és ezen párt bűnéül igyekeznek a drágaságot fel­tüntetni bizonyos tényezők és amellett a dolgozó falusi tömegek nyakába akarják varrni a drága­ság minden ódiumát. Ezt a magunk részéről visszautasítjuk. Farkas István : A falu tömegei épen ugy éheznek, mint a mieink ! Berki Gyula : Röviden megállapítom azokat a tényeket, amelyek fenforognak. Elsősorban is megállapítom, hogy a drágaság kérdése kevésbé függ a belső tényezőktől és a belső viszonyok­tól, hanem inkább a külpolitikai szituációtól. A helyzet az, hogy Magyarország mai elszige­teltségében, még ha akarna is, még ha tudna is ma olyan belső gazdasági politikát inaugurálni, mely a széles néprétegeket kielégítené, akkor is a külső hatások, a külpolitikai szituáció, a fe­jünk felett lógó jóvátétel kérdése olyan nyo­masztólag nehezedik rá egész gazdasági és állami életünkre, hogy addig, amig a jóvátétel kérdésében nem látunk tisztán, ebben a kér­désben döntő lépést nem is tehetünk­Esztergályos János : Hogy jön a makói hagyma a külpolitikához ? Berki Gyula: De tovább megyek. Ha belső vonatkozásban vizsgálom a kérdést, lehetetlen­lenség, hogy ennek a pártnak, mely az agrár­érdekek védelmét tűzte ki céljául és hivatá­sául . . . (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Propper Sándor: Hol az országos érdek? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nincs agrár­érdek! Most elszólta magát!) Berki Gyula : ... a felfogását nyíltan le ne szögezzük. (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a közbeszólásoktól tar­tózkodni. Berki Gyula : Megállapítom, hogy rendszeres izgatás folyik a gazdatársadalom és a falusi nép ellen. Esztergályos János: Az éhség izgat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom