Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-55

24 A nemzetgyűlés 55. ülése 1922 Drozdy Győzői A drágaságról tessék beszélni ! Zsitvay Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Kérdem azt is, vájjon ebben a programmban, a keresztény kormány eddigi működésében van-e valami olyan, amelyre nézve az a következtetés volna levonható, hogy a keresztény programm is egyik tényezője az ország nyomorúságának ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem, mert nem tesz semmit !) Esztergályos János: Ezrével sorban állanak és akkor amerikázik itt ! A drágaságról beszéljen, ne erkölcsi prédikációt mondjon ! (Felkiállások jobbfelől : Nem tetszik, ugy-e ?) Szabó István ( sókor ópátkai) : Fázunk, mert nincs szén ! Rupert Rezső: Keresztény-módra beszélnek és mégis mindent a kereszténység ellen tesznek 1 Zsitvay Tibor : Odakint vádolják a keresztény politikát azzal, hogy részese lenne a drágaság növelésének és ugyanakkor konstatálom itt, hogy mikor erre nézve a kérdést feltettem, akkor nem akadt senki, aki itt ezfc vállalná és mondaná. Ezzel a váddal én találkoztam és azért hoztam ide, mert a mi programmunknak nincs oka bujdokolnia, ez a programm tudja jól, hogy a nyomorúságot nem fokozza, hanem enyhíti. Reisinger Ferenc : A napirendhez beszéljen ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Zsitvay Tibor : Ez a nyomorúság nem egyedül Magyarországot sújtja, ez a nyomorúság egész világbetegség, amelybe belebetegedtek Győzők és legyőzöttek egyaránt. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Kecskeméti hasbeszélő ! Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Zsitvay Tibor : Ha pedig összehasonlítjuk a legyőzöttek valutáját, a magyar korona állása sem azt mutatja, hogy a keresztény politika súlyosabbá tette volna az ország helyzecét. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hát a búzaár I) Az európai betegséget, az európai nyomorúságot nem okozták egyik vagy másik párt túlzásai, hanem kizárólag azok a békediktátumok okozták, amelyeket Paris környékén hoztak. A békediktátumok előzménye pedig az a romboló munka, amelyet az erkölcsökben egyrészt a háborn, másrészt a forradalmak végeztek. (Egy hang a baloldalon : Es a kommunizmus !) Reisinger Ferenc : Még mindig csak itt tart ? Zsitvay Tibor: Az erkölcsi megújhodás útja nem politikum. Csak annyiban politikum, hogy minden politikustól elvárhatjuk, hogy ebben becsületesen közreműködjék, de ez nem törvényhozási téma. Azt vallom, hogy a gazdasági megújhodás erkölcsi megtisztulás nélkül lehetetlen, a mi gazdasági megújhodásunk pedig lehetetlen mindaddig, amíg a nyakunkon van a trianoni béke. Mert beszélhetünk bármiről, nagy frázisokat mondhatunk, azonban nem hallottam senkit, aki előállott volna egy olyan tervvel, egy olyan javaslattal, amelyből folyólag akár csak ő maga is remélhetné, hogy márólrholnapra megváltja ezt az orévi október hó 20-án, pénteken. szagot. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Itt a javaslat I) Urbanics Kálmán : Szociális termelés ! Abból fakad a jólét ! Zsitvay Tibor : Ha a trianoni kötés nem volna rajta, ez az ország volt olyan egészséges vérkeringésü, hogy a maga életét önmaga erejéből egészségessé tudta volna tenni. Méltóztassanak tehát elhinni nekem, hogy amikor ugy is rossz a vérünk, el van vágva, le van kötve a vérkeringésünk, ebben még terjeszteni, fokozni az erjedést, nem lehet magyar ember feladata és én nem hiszem, hogy a felszólalt urak elseje is ezen a téren akart volna mozogni. De nem hallgathatom el aggodalmamat azért, mert az a hang és az a mód, ahogyan itt előhozták az ország egyik legfájóbb és — meg kell mondani — máról holnapra meg nem gyógyítható kérdését, ez igenis ahhoz hasonlít, mint amikor a kuruzsló olyan orvosságot rak a sebre, amely nem gyógyít, hanem amelyről előre tudja, hogy csak jobban elmérgesiti a sebet. Fábián Béla : Akkor ne izgassanak a parlamenten kívül lapjaikban a drágaság kérdésével ! (Zaj jobbfelől.) Rassay Károly : Ugy van ! a szubvencionált lapokban. Fábián Béla : Ugy izgatnak, mint egykor a Vörös Újság izgatott. Ugyanazt csinálják! Nincs ügyész, aki ezt betiltsa ! Mit ir a Nép ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Esztergályos János : Mit beszél Héjjas Iván ? (Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk a drágaság kérdését !) Zsitvay Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Konstatálom tehát, hogy előterjesztések történtek az ellenzék részéről a drágaság megakadályozása érdekében. Hallottunk itt egy igen részletes javaslatot, és ki kell jelentenem, hogy igy első hallásra én nem találtam benne egy olyan pontot sem . . . Rassay Károly : No hála Istennek ! Zsitvay Tibor : . . . amely tekintetében nem mondanám azt, hogy aláírom. Rassay Károly : Azonban . . . Zsitvay Tibor : De nem tudom azt mondani és nem hiszem, hogy valaki, aki alaposan megfontolja nyilatkozatait, azt merné mondani, hogy ezek az intézkedések, amelyeket javasolnak, már megoldották a drágaságot. Klárik Ferenc : Meg kell próbálni ! Zsitvay Tibor : Ezek a javaslatok hozzájárulhatnak a helyzet javításához, (Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Ugy van! Ezt akarjuk !) de nem szabad és nem lehet semmi körülmények között ugy beállítani a dolgot, mintha ezek a javaslatok már máról holnapra gyógyulást jelentenének. (Ellenmondás balról.) . . . Tehát ma senki sem mondja, de holnapi lapjainkban ezt fogjuk olvasni. Fábián Béla : Csak a Népben ! (Mozgás a jobboldalon.) Zsitvay Tibor: Épen ez az, amit alá akarok húzni. A drágaságról és a drágaság elleni gyógyszerekről tárgyalni nincs célja és jelentősége addig