Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-55
A nemzetgyűlés 55. ülése 1922. meg sem tudnak hallgatni, mert nem is akarnak hozzájuk elmenni. Nekünk ezen változtatnunk kell, nem a kormány, nem az ellenzék, hanem az ország és a magyar faj érdekében. (Helyeslés balfelöl.) Ezt a lerongyolódást, amely itt most folyik, nem lehet tétlenül néznünk, itt felre kell dobnunk minden szabadelvű gazdasági teóriát, minden liberális tantételt s a legerősebb kézzel bele kell nyúlnunk a gazdasági életbe, amely ha nem tudja önmagát szabályozni, mint ahogy ígérte, akkor kell hogy szabályozza az államhatalom, amelynek ez a kötelessége. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Es mert ilyen felfogásban vagyok, t. Nemzetgyűlés, azt hiszem, bölcsebben cselekednék a Ház, ha ezt a kérdést napirenden tartaná, ha valaminő formában lehetővé tenné, hogy a nemzetgyűlés ülésezése folytatható legyen, ha itt tanácskozhatnánk és módot adnánk a kormánynak arra, hogy előterjeszthesse programmját, intézkedéseinek tervezetét, vagy ha összeülne legalább a drágasági bizottság és az tanácskoznék. En biztosithatom a ministerelnök urat arról, hogy ha a drágasági bizottság össze fog ülni, ott igenis lesznek propoziciók, amelyek azután teljesítetnek-e vagy sem, azért a mindenkori kormánynak kell vállalnia a felelősséget. Az elnöki napirendhez nem járulok hozzá. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki a következő felszólaló? Forgács Miklós jegyző : Zsitvay Tibor ! Zsltvay Tibor : T. Nemzetgyűlés : Annak ellenére, hogy az előttem elhangzott két felszólalás igen sok pontjában való igazságokat fedeztem fel s ki kell jelentenem, hogy a legnagyobb mértékben egyetértek azzal, hogy ebben az országban példátlan nyomorúság van s hogy itt tenni kell, ha lehet, nem holnap, hanem még ma, tenni és cselekedni minden eszközzel, tekintet nélkül elvekre, felfogásokra, hogy közrehassunk olyan irányban, hogy az országot a nyomorúság fokozódásától megmentsük, mégis ki kell jelentenem, hogy nem tudok súlyosabb lelkiismeretlenséget elképzelni, mintha valaki egy előrelátható csalódás tudatával kelt jogosulatlan várakozásokat. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) En, t. Nemzetgyűlés, a legteljesebb tisztelettel elismerem az előttem felszólalók jóhiszeműségét, de mégis le kell szögeznem azt a véleményemet, hogy amikor egy nemzetgyűlési vitától, vagy egy nemzetgyűlési határozattól vár valaki csodát (Nagy zaj és közbeszólások a balés szélsöbaloldalon.), a csalódás biztos tudatával jogosulatlan reménységeket és várakozásokat kelt. (Egy hang bal felöl: Kecskeméten 'mondja ezt el!) Kecskeméten is elmondtam, itt is elmondom, mert mindenütt egyformán szoktam beszélni és nincs az a hatalom, amely előtt meggyőződésemet eltitkolnám. (Éljenzés a középen. évi október hó 20-án, pénteken. 21 Egy hang a szélsöbaloldalon: Hivatalból van meggyőződve !) Azt a közbeszólást hallom, hogy hivatalból vagyok meggyőződve. Mutasson a t. közbeszóló életemben egy pillanatot, egy példát, amikor én nem a magam meggyőződését követtem. En, t. képviselő ur, nem szoktam meghajolni, nem szoktam a kérdések elől kitérni s épen azért, mert ezen az állásponton vagyok, az elnök ur indítványát fogadom el, mert nem tartom helyesnek, hogy ezt az országot a maga nyomorúságában még állandó izgalomnak is kitegyük és a sebekben turkáljunk. (Derültség balfelöl. Felkiáltások a baloldalon : Az ácsorgás nem izgat ? Az éhség f nem izgat?) En a nemzetgyűlés összehívását és a drágaság napirendre tűzését ezúttal céltalannak és károsnak tartom. (Közbeszólások a baloldalon : Mik az érvei?) Méltóztassék megengedni, hogy talán mégis a magam gondolatmenete szerint fejtsem ki álláspontomat, bár tisztelettel viseltetem a közbeszólások iránt és azok elől kitérni nem akarok, sőt azokra is igyekszem tisztelettel megfelelni. Mindenekelőtt konstatálom tehát azt, amit előbb mondottam, hogy ez a nyomorúság valóban példátlan. A háború és a forradalmak erkölcsi rombolásai köyetkezményeképen ... Dénes István : És a kormány gyengesége ! (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Egy hang jobbfelöl: Gyenge magukkal szemben!) Urbanics Kálmán: Tűri a sztrájkokat és az izgatást ! Zsitvay Tibor: ...a forradalmak erkölcsi rombolásának eredményeképen ... (Közbeszólások a szélsöbaloldalon : Már régen elmúlt !) bekövetkezett az az állapot, hogy a munka megbecsülése elenyészőben van ebben az országban. (Közbeszólások a jobb- és a baloldalon.) Ez az alfája a mi nyomorúságunknak. (Zaj a baloldalon.) Ha önök figyelnének arra, amit mondok, akkor önöknek a saját programmjuk alapján helyeselni kellett volna. Sütő József : Minek az alapján ? Zsitvay Tibor : Annak alapján, amit mondtam. Sütő József : De nem mondott semmit ! (Derültség balfelöl.) Zsitvay Tibor : A munka meg nem becsülésének eredménye az az erkölcstelen alapokon nyugvó vagyon- és jövedelemeloszlásbeli óriási aránytalanság. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt meg kell állapítani és ha konstatáljuk azt, hogy ez erkölcstelen alapokon nyugszik, akkor azt is konstatálni kell, hogy a gyógyitás felé az első lépés az erkölcsi regeneráció. (Zaj a baloldalon ) Szabó József: Erkölcsi prédikációkból nem laknak jól az emberek! Dénes István : A helyes vagyon megoszlás az első gyógyítási módszer! Peyer Károly : Erkölcsi regenerációból nem lehet jólakni!
