Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-61

A nemzetgyűlés 61. ülése 1922. nyos morális kényszert arra néz re, hogy ha a közülettől, a köz jövedelmekből ilyen segítséget kap, akkor ezzel szemben frissebb legyen, jobban szolgálja tudományosan azt, amit szolgálnia kell és amit eddig tenni elmulasztott. Nem azt az elszámolást kívánom, amit egy irodafőnök a szaldó konclistájától, hanem csak egy erkölcsi, morális kényszert szeretnék ebbe a segítésbe belevinni, hogy az Akadémia érezze azt is : el fog következni valamikor egy kormányzat, amely meg fogja tőle kérdezni, hogy mit csináltál és mit csinálsz ennek a segítségnek ellenében. T. Nemzetgyűlés ! Ismétlem, távol áll tőlünk az, hogy az Akadémia autonóm jogkörét megbántsuk; még inkább az, hogy tudományos önérzetét sértsük. Akkor azonban, amikor azt látjuk, hogy ennek az autonómiának korlátai közt nagyon könnyen beférkőztek az Akadémiába uralkodó hangulatok, politikai divatok ; amikor azt is látjuk, hogy az Akadémia az uralkodó hangulatokat nagyon szívesen szolgálta, és — ami valóban nem emeli egy ilyen előkelő tudományos testületnek tekintélyét — résztvett üldözésekben, résztvett embervadászatokban anélkül hogy neki erre oka lett volna, anélkül hogy az üldözésre valaki, az üldözött okot szolgáltatott volna : akkor nem tarthatom helyesnek ezt a szabadkezet. Felemlítem Simonyi Zsigmond esetét. Az Akadémia üldözőbe vette. Miért ? Mert a Magyar Nyelvőrben egy szerkesztői üzenet alakjában — nem is nagy felszereltségü, nagyméretű és nagyterjedelmű tudományos értekezésben, mindössze egy szerkesztői üzenetben — azt a tréfás megjegyzést tette, hogy az ikes igék ragozása tulajdonképe^uri passzió, azt a paraszt nem gyakorolja. És ennek az üldözésnek nagy hatása volt Simonyi Zsigmond halálára, aki ezt a morális zaklatást nem bírta el, nagy hatása volt arra, hogy a magyar nyelvtudomány egy ilyen kiváló művelőjét, nagy tudósát korán elvesztette. Vagy itt van Beké Manó esete, akit az Akadémia szintén üldözőbe vett. Csik József : Keresztényt is pártoljon már ! Tévedésből sem emlit keresztényt. Várnay Dániel : Ezek mind keresztények ! Beké Manó és Simonyi zsidók voltak, de kikeresztelkedtek. Pekár Gyula : Simonyi Zsigmond ügyében a Tudományos Akadémia igazoló bizottsága döntött. Várnay Dániel : Nem mondtam, hogy kizárták, de eljárás folyt ellene, ilyen nevetséges ügyből. Pekár Gyula : A Tudományos Akadémia igazoló eljárásának jegyzőkönyve megvan. (Zaj a szélsobaloldalon. Félkiáltások: Álljon fel!) Elnök : Csendet kérek ! Várnai Dániel : Beké Manót kizárták az Akadémiáról, az egyetemről is. Az Akadémia azért indított eljárást Beké %mó ellen, — és igazán évi november hó 28-án, kedden. 245 mellékesnek tartom, t. képviselőtársam, hogy Beké Manó pidó-e, vagy nem zsidó, mindenesetre kiváló nagy tudós, európai hirü matematikus, és ezt el kell ismerniök önöknek is — mondom, az Akadémia azért indított ellene eljárást, mert az egyetemen is eljárás folyt ellene, az egyetemen viszont azért indítottak ellene eljárást, mert eljárás volt ellene az Akadémián is. (Zaj és közbeszólások jobbfelöl : Ez lehetetlen! Valakinek kezdenie kellett!) Az egyetem azért nem vette pártfogásába ezt a jeles tudóst, mert a diktatúra alatt azt inditványozta, hogy a középiskolai érettségivel nem bíró tanítókat az egyetemre bocsássák be, és azért vette üldözőbe Beké Manót, mert ugyancsak a diktatúra alatt azt is indítványozta, hogy a kar maga válaszszon dékánt és ne fogadjon el a népbiztosok tanácsától kinevezett dékánt. Ezt az akkori mentalitással valóságos ellenforradalmi cselekedetnek lehetett volna minősiteni, mégis kommunista cselekedetnek minősítették, holott az egyetem önkormányzatát, autonóm jogait is védelmezte ezzel Beké Manó, s ezért elbocsátották az egyetemről. Alexander Bernátot azért bocsátották el

? mert útlevelet kért egy volt tanítványától, aki akkor népbiztos volt, és mert színházi kritikákat irt a diktatúra alatt. Valóban olyan borzalmas bűnök ezek, hogy az egyetem meg tudja indokolni azt, hogy ezeket az urakat, ezeket az európai hirü tudósokat kizárta a kebeléből, megfosztotta őket attól a lehetőségtől, hogy tovább tanítsanak, kilökte őket a katedrájukból? Valóban, az egyetem és az Akadémia is talán meg fogja tudni magyarázni ezt, különösen a mai hangulatban Magyarországon, de a nagy tudományos világ előtt ezt az ítéletet, ezt a döntést bizony nem fogja tudni igazolni. Urbanics Kálmán : A tanácskozásra szánt idő letelt! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Az Akadémia — elismerem, hogy teljes joggal — igen erélyesen védelmezi autonómiáját. Az autonómia védelmében elmegy odáig, hogy például a múlt esztendő során, 1921 január 31-én tartott igazgató-tanácsi ülésen kimondta azt, hogy ragaszkodik egy korábbi elhatározásához és az Akadémia tisztviselőit ugyanolyan fizetési javadalmazásokban fogja részesíteni, mint amilyenekben részesülnek az állam tisztviselői. Ez a tanácsülés azonban még azt is kimondotta, hogy nem megy el azonban odáig, — önkormányzati hatásköre ezt neki kötelességévé teszi — hogy az állam elhatározásától tegye függővé azt, hogy mikor emelje ő tisztviselőinek fizetését, nem ruházhatja át az állandó kormányokra azt a jogát, hogy mikor javítsa tisztviselőinek az illetményeit. Nem tudom, hogy Akadémia, amely ilyen kérdésekben is ennyire részletesen és messzemenően védelmezi az autonómiáját, hogyan tehette meg azt, hogy tisztviselőit, épen az előttünk fekvő javaslat értelmibe!}