Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-60

198 A nemzetgyűlés GO. ülése 1922. t. évi november hó 24-én, pénteken. lom az előttünk fekvő törvényjavaslat 16. §-ával, amely az elbocsátást csak végső esetben, helyrehozhatatlan, reparálhatatlan mulasztások vagy kötelességszegések miatt helyezi kilátásba. Ezt a városi tisztviselőt azonban amiatt a háromszori, néhány órai kimaradás miatt, bár húsz évet töltött el becsülettel a város szolgálatában, a fegyelmi bizottság a főispán egyenes és direkt befolyásolására elbocsátással büntette meg. Propper Sándor : Bizonyosan nem szavazott egységes pártira. Hedry Lőrinc : Bizonyosan volt valami az indokolásban a proletárdiktatúra alatti viselkedésére vonatkozólag. Drozdy Győző : Az indokoláshoz gyönyörűen értenek ! Propper Sándor : A szavazás körül, meg a korteskedés körül volt a baj! Halász Móric : Ugy látszik, ahhoz is érti Reisinger Ferenc: Hogy az indokolásban mi volt, azt nem tudom. Hedry Lőrinc: Pedig ez a fő! Reisinger Ferenc: Azt azonban kétségtelenül tudom, hogy ez a tisztviselő a választások alatt ellenzéki álláspontot foglalt el, s hogy ebből kifolyólag kellemetlenségei voltak. Fegyelmi ügye már régebbi idő óta húzódott, de a választások után sem vált rögtön aktuálissá; amikor azonban a választásokból kifolyólag a miskolci kurzust vezető egyik iskolai igazgatóval került ellentétbe ez a tisztviselő, akkor rögtön aktuálissá vált a fegyelmi ügye s a legszigorúbb büntetésben részesült, amit egy tisztviselőre, egy alkalmazottra róhatnak, egy enyhe, teljesen apró kihágás miatt. Halász Móric : De hiszen Miskolcon titkos választás volt ! Propper Sándor: De a korteskedés nyilvános volt ! Reisinger Ferenc : Titkos választással is nyilvános a korteskedés, és sok esetben meg lehet állapítani, hogy melyik tisztviselő milyen párt mellett korteskedik. Kijelentem, hogy ez a tisztviselő nem tartozik a pártomhoz, tehát nem beszélek haza és nem védem a párttagomat, mikor védelmére kelek. Ez tehát fényes bizonyitéka annak, hogy a magyar közigazgatásban és pedig nemcsak a vidéken, nemcsak a falvakban, nemcsak a vármegyékben, hanem még olyan városokban is, ahol titkos volt a választás és ahol a közönség már összetételénél, elhelyezkedésénél és talán fejlettségénél fogva is Kissé máskép tudja magát megvédeni, olyan nagy mértékben érvényesül a politikai befolyás a közigazgatásra, hogy az sok esetben kellemetlenné és egészségtelenné válik. Azonkivül a politikai befolyás más formában is megfelelően érvényesül. Méltóztatnak tudni, hogy a mai törvényhatóságok még a háború előtt választattak meg. Hogy ezek a törvényhatóságok teljesen törvénytelenül ülnek a helyükön, az kétségtelen, (ügy van! balfeUl.) Drozdy Győző : Nem merik azokat kicserélni ! mennyiségben, bizonyos osztályoktól, bizonyos osztályok tagjaitól ajándékrendszerü ellenszolgáltatást fogadnak el, akkor nem bizhatom annak a tisztviselői karnak a pártatlanságában olyan mértékben, ahogyan megbízom egy olyan függetlenségben, amely mellett valakinek egy ilyen baksisrendszerü adakozás vagy adományozás az erkölcsi halálát okozná. En tehát e tekintetben semmi egyebet nem mondok, mint hogy a közigazgatásnak fel kell emelkednie arra a nivóra legalább, amelyen a magyar független bíróság van. Friedrich István: Helyes, ebben igaza van! (Zaj balfelöl) Reisinger Ferenc: A közigazgatás függetlensége különösképen nincs meg abból a szempontból, hogy a mindenkori uralkodó kormányrendszer ne túltengőén érvényesülne benne. Méltóztatnak tudni, hogy a közigazgatási tisztviselők szolgálati szabályzata azt irja elő, hogy a fegyelmi bíróságok két tagját a törvényhatósági bizottság választja, a másik két tagját pedig rendszerint állami hivatalnokokból jelölik ki. Ennek a fegyelmi bizottságnak elnöke a főispán, tehát a mindenkori kormányoknak politikai exponense. B. Podmaniczky Endre: Ki legyen? Rakovszky Iván beiügyminister : A szakszervezeti elnök legyen? Reisinger Ferenc : így történhetik meg nézetem szerint az, hogy a törvényhatóságokban olyan mélyrehatóan érvényesül a mindenkori kormánybefolyás, hogy ez azután az ország, a köz szempontjából nézve veszedelmes és káros. Mert azt kérdem, hogy el lehet-e képzelni olyan tisztviselői kart, akár a városokban, akár a vármegyékben, amely ne váljék kényszerből, megGyőződése és akarata ellenére a mindenkori politikai uralom kreatúrájává, amikor folyton ott lebeg a fejük felett a Damokles-kard, hogy ellentétbe jönnek a főispán úrral, ha bármilyen legcsekélyebb kifogásolhatót találnak a működésükben. Hogy ezt az állításomat, illetve felfogásomat Kissé megmagyarázzam, az én törvényhatóságomból leszek bátor egy, a közvetlen közelmúltban lejátszódott példát felhozni : Miskolc város adóhivatalánál húsz éven keresztül volt alkalmazva egy adóhivatali pénztáros, aki családos ember, s ezzel az adópénztárossal megtörtént az, hogy három izben kimaradt a hivatalából, s bár az illető azt vallja, hogy ezt minden alkalommal bejelentette, de mivel éles politikai ellentétbe került a felettesével a proletárdiktatúra bukása utáni időben — Jgoha mindaketten szolgálták a proletárdiktatúrái; — a fegyelmi vizsgálat megindult ellene. A városi tanács azt javasolta a fegyelmi tárgyaláson, hogy 1000 korona pénzbirsággal sujtassék az illető tisztviselő. Ezt a büntetést, minthogy az illető tisztviselő nem tudta igazolni, hogy távolmaradását felebbvalójának bejelentette, összhangzásban lévőnek talá-