Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-60

Í94 A nemzetgyűlés 60. ülése 1922. képviselőtársam, hogy ennek beterjesztése a nemzetgyűlés részéről záros határidőhöz köttessék. Epen ezért az ez iránt benyújtott indítványához hozzájárulok. Ezzel be is fejeztem volna vázlatos kritikámat. De nem lett volna ez vázlatos, ha a zárszámadások és költségvetések rendelkezésemre állottak volna. Ebből láthatja az igen t. Nemzetgyűlés, hogy mindenütt az egész vonalon meg vagyunk akadva amiatt, hogy az alkotmányos élet legnagyobb követelménye alól kitér a kormány : nem készit költségvetést és nem terjeszti be a hátralékos zárszámadásokat. Nem tudom megérteni azokat a nyilatkozatokat, amelyek nap-nap után, legalább most gyors egymásutánban megjelentek a lapokban a kormány részéről. Nem veszi észre a kormány, hogy tulajdonképen ezekkel a nyilatkozatokkal az egész országot egybekovácsolja? Itt nem lesz egy párt, nem lesz ellenzéki párt ; egy párt lesz az egész ország, amely elszámolást, zárszámadást és költségvetést követel. Aki kint járt a vidéken, az tudja, hogy a legegyszerűbb kisbirtokosnak és munkásnak is a lelkébe szövődött, sőt a köztudatba edződött be a hiányzó költségvetés és zárszámadások beterjesztésének elodázhatatlan szükségessége. Én hivatatlanul vagy hivatóttan ismételten felhasználom az alkalmat, hogy ezeknek a munkálatoknak a beterjesztését megsürgessem. A javaslatokat egyébként nem fogadom el, minthogy az a nézetem, hogy ezek nem iktathatok törvénybe, mert szükségrendelet alakjában már kiadattak. Épen ezért törvénybe iktatásukat ellenzem és visszavonásukat kérem. (Éljenzés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Hébelt Ede jegyző: Rákóczi Ferenc! Rákóczi Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Nem akarom a felszólalásommal elnyújtani a vitát, nem akarok politikai polémiákat folytatni; ez nem kenyerem, nem értek a szóhoz. Itt csak egypár kritikai megjegyzést akarok tenni az előttünk fekvő javaslatokra. Kénytelen vagyok ezt tenni, mert ez a javaslat oly sérelmeket tartalmaz, amelyek ellen már maguk a közigazgatási tisztviselők is két izben felszólaltak. A folyó év tavaszán, mikor a kormány a 2140. számú rendeletet kiadta, az árvaszéki tisztviselők ezt a rendeletet magukra nézve oly sérelmesnek találták, hogy külön memorandummal fordultak a kormányhoz. Ebben a memorandumban kívánták és kérték a kormánytól, hogy a rendeletnek reájuk nézve sérelmes intézkedéseit változtassa meg. Ez nem történt meg, de nem történt meg az sem, hogy a jelen törvényjavaslat alapját képező rendelet azon részeit, melyeket a tisztviselők sérelmeseknek találtak, mellőzte, elhagyta volna. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék egy Kissé hangosabban beszélni, mert a gyorsíró urak nem hallják a képviselő ur beszédét. évi november hó 24-én, pénteken. Rákóczi Ferenc : Ez a törvényjavaslat, mint az előttem szóló t. képviselőtársaim mondották, vagy talán maga a belügyminister ur mondja, csak ideiglenes javaslat, mely csak addig lenne érvényben, míg meg nem alkotják a közigazgatás reformját. Még ha ugy volna is, amint prejudikál ennek a törvényjavaslatnak a 2140. számú rendelet, ép ugy prejudikálhat ez a törvényjavaslat, ha törvénnyé válik, annak a közigazgatási reformnak, melyet várunk és amelyet a belügyminister ur volt szíves előre jelezni. A közigazgatási tisztviselők folyó év augusztus havában, amikor a törvényjavaslat a Nemzetgyűlés előtt feküdt, felszólaltak és kérték, hogy vegyék le a napirendről ezt a javaslatot, mert az sérelmeiket nem orvosolta, sőt olyan sérelmes intézkedéseket tartalmaz, melyek ellen egyenesen tiltakoznak. Sérelmes ez a javaslat, mert nincs tekintettel a szolgálati időre, a képesítésre, de még a tradíciókra sem. A szolgálati idő tekintetében legyen szabad felhoznom azt, hogy különösen a vármegyei tisztviselőket nem fokozatosan nevezik ki, mint a rendes állami szolgálatban levő tisztviselőket, hanem azokat tisztujitásokon választják meg, vagyis náluk tömeges előlépés van. Ha nem vesszük figyelembe a szolgálati időt, az a félszeg helyzet áll elő, hogy a tisztviselőknek egy része vagy csak abból egy is, ugyanazzal a szolgálati idővel, ugyanazzal a képesítéssel, ugyanabban a szakban esetleg alacsonyabb fizetési fokozatban marad, mint a másik. Például felhozom csak az árvaszéki ülnökök, jegyzők vagy aljegyzők státusát, mely szerint ők hányadrészenként vannak az egyes fizetési osztályokba besorozva. Jelenleg 33 vármegyénkben 120 árvaszéki ülnök van és ez a 120 árvaszéki ülnök az egyes fizetési osztályokban 40—40-enkint fog megoszolni. A legközelebbi tisztujitáskor 20 állás üresedik meg, 20 tisztviselő fog előlépni, de viszont 20 megmarad abban a régi fizetési osztályban, amelyben volt. Egy ujabb tisztujitáskor 10 fog előlépni és 10 marad meg ugyanabban a fizetési osztályban, amelyben volt, annak ellenére, hogy a nála már két fizetési osztállyal magasabban álló tisztviselővel egyidőben választatott meg, ugyanegy képesítéssel bir és ugyanegy szolgálati ágban működik. (Ugy van ! jobbfelöl.) Mint mondom, lehetséges ez az állami tisztviselőknél, ahol az előlépés fokozatos, ahol az arányszám a folytonos kinevezéssel az időrenddel egybeeshetik, de nem lehetséges ez tömeges választásoknál, tömeges tisztujitásoknál, ahol a tisztviselők egy része minden hiba és ok nélkül elmarad a másiktól, ami rá nézve annyira sérelmes, hogy kedvét, ambícióját veszti. Ha elképzeljük, hogy egy árvaszéki ülnök egy állásban, ahol 120 tisztviselő van, 35 évig szolgál mig teljes nyugdíjba mehet, tehát legfeljebb évenkint csak négy előmenetel van, vagyis egy fizetési osztályban tiz évet kell töltenie, ha figyelembe vesszük azt is, hogy az az árvaszéki