Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. évi november hó 23-án, csütörtöhön. 185 az irányban, hogy némileg is eleget tehessünk azoknak a kötelezettségeknek, amelyek reánk nem­zetközi magánjogi alapon háríthatók, hogy leg­alább erre hivatkozva állithassuk és mondhassuk azt, hogy a magyar nemzet mindent megtesz a maga részéről, amit igazságosnak és méltányosnak gondol, de ezzel szemben elvárhatja, hogy a repa­ra ció gondolatából, a békeszerződések eredeti meg­kötésének gondolatából Idindulp terhek, ezek a teljesen méltánytalan terhek erre az országra ne hárittassanak. Ezzel az igen nehéz helyzettel, ezek­kel a körülményekkel kell számolni akkor, amikor előállók nem szimpatikus javaslatokkal. Az adott esetben épen azért, hogy beigazoljam, hogy hiszen utóvégre a nagy célokat tartom mindig szem előtt, kész vagyok megváltoztatni a rendelkezést, (Elénk éljenzés.) tekintettel arra a körülményre, hogy itt olyan vagyonváltság-törvényről van szó, amelyről magamnak is be kell ismernem azt, hogy ez tulaj ­donképen, ha nem is végrehajthatatlan, de igen nehezen végrehajtható. (Ugy van !) Szilágyi Lajos: Agyonmódosították! Kállay Tibor pénzügyminister : Én ennek teljes tudatában vagyok, és épen azért, mert igen nehéz­kes, igen nehezen végrehajtható javaslatokról van szó, kérnem kell az egész ország közvéleményének támogatását abban a tekintetben, hogy itt a végre­hajtást illetőleg mégis elérhessünk egy megfelelő eredményt, mert minden egyes adózó polgárnak magának kell igyekeznie épen az uj törvények és rendeletek folytán, amelyeket a nyár, illetve ősz folyamán megalkottunk, arra, hogy biztositsuk azt a célt, amely annak idején a törvényhozás szeme előtt lebegett. Én itt nem keresem az ellentétet. Nekem iga­zán nagy szükségem van az egész adózó polgár­ság együttműködésére, (Elérik helyeslés.) és hogy ezt az együttérzést és együttműködést a jövőre nézve biztositsam és abban a reményben, hogy ezt ezáltal előmozdítani tudom, kész vagyok ilyen irányban módositani a rendeletet. (Elérik helyes­lés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök : Gaal Gaston képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék mint interpellálónak megengedni azt, hogy a mi­nister úrral szemben kijelentsem, hogy ezt a min­den tekintetben lojális, a törvénynek is minden tekintetben megfelelő és amellett politikus kijelen­tését a legnagyobb köszönettel honorálom. (Elénk helyeslés és felkiáltások a jobboldalon és a középen : Gyere vissza ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek S Felteszem a kérdést : méltóztatik-e a pénzügyminister urnák Gaal Gaston képviselő urnák interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Meg­történik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veéte. A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — V. KÖTET. Gróf Bethlen István ministerelnök: T. Nem­zetgyűlés ! A tegnapi nap folyamán Rupert Rezső képviselő ur interpellációja alkalmával nem lehet­tem jelen a Ház ülésén és nem tehettem meg beszédére azt a néhány megjegyzést, amelyet kötelességemnek tartok megtenni. A t. képviselő ur ez ügyben egy interpellációt hozott, amelyet mi már rég vártunk és csak csodál­koztunk, hogy előbb nem jött az interpelláció,. . . (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Pakots József : Nagyon érdekes ! Gr. Bethlen István ministerelnök : ... mert hiszen ügyekben, amelyekben érdekelt felek vannak, szoktak házalni a Ház tagjainál, hogy valakit fogjanak interpellációra. (Igazi Ugy van/ jobb­felöl.) Rassay Károly: Mi az, hogy fogjanak ? (Zaj.) Rupert Rezső: Hódmezővásárhelyi példa! Legyen egészen nyugodt, hogy senki sem házal. (Zaj. Halljuk/ Halljuk/ a jobboldalon.) Szilágyi Lajos: Egy kis tárgyilagosságot ké­rünk ! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Bethlen István ministerelnök: A t. kép­viselő ur azonban nem elégedett meg a kritika jogával, hanem olyan vádakat emelt a kormány egyes tagjai ellen, amely vádak az illetőknek becsületébe vágnak. (Ugy van! Ugy van! a jobb­oldalon és a közepén.) En csak néhány passzust fogok az ő beszédéből felolvasni. Azt mondja (olvassa): »Most méltóztassék csak majd szépen figyelni, hogy a tanulmányi szindikátusból mi lett, hogy milyen üzletet kötött itt az állam nevében az államnak súlyos meg­kárositásával a minist ernelök ur.« További helyen azt mondja (olvassa): »Végrehajtanak, oly intéz­kedést csinálnak, oly inflációt, amelyet befekte­tésnek nem lehet tekinteni és amely igazán egy­szerűen rombolás, csak a bankjegyeinknek egy­szerű szaporítása mindenféle cél nélkül, illetve egyrészt azért, hogy az állam t zzel megterheltessék, másrészt pedig azért, hogy abból a magánérdekelt­ségeknek óriási hasznuk legyen.« Ami azt foglalja magában, hogy a kormány szántszándékkal ma­gánosoknak kivánt hasznot csinálni egy állami üzletből. Nem akarok kitérni arra, hogy egyes képviselő urak ebben az ő törekvésében neki kontráztak. Esztergályos képviselő ur közbeszólt, hogy: »ezt nevezik hazafias üzletnek« — és hasonló kijelen­tések. (Zaj.) Azután igy folytatja (olvassa): »Az . ember keresi az okokat. Joga van sokféle aggodalmat és gyanút táplálni, mert nincsen lehetőség, hogy valaki az államnak ilyen nyilvánvaló megkárosí­tását merészelje, hacsak bizonyos elszántság ...« Itt közbeszólt Rassay képviselő ur : »Magasabb szempontok,« majd igy folytatja (olvassa) : ». .. bi­zonyos tévedés, félrevezetés közre nem működik.« Tehát elszántság is ! S Rassay Károly : Az is ! Gr. Bethlen István ministerelnök: Azután azt mondja (olvassa) : »De nemcsak ez az eminens, 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom