Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

vi novernbenhő 23-án, csütörtökön, Ú8 A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. ê Elnök : A szó a képviselő urat megilleti. Vázsonyi Vilmos : T. Nemzetgyűlés ! Röviden a következőket felelem : Fogalmam sem volt arról, hogy egyáltalában az az állás, amelyről a képviselő ur beszél, és amely szerinte Sándor Pál akkori bizottsági tagtársam vejével, aki különben kiváló orvos, töltetett be, üresedésben volt. Soha nem avatkoztam be abba az ügybe, semmi közöm ahhoz a kinevezéshez. De topább megyek. Sándor Pál nem tartozott ahhoz a községi párthoz, amelyhez én tartoztam és amelyet én vezettem, hanem a szabadelvű párthoz, mig én a demokratapárthoz tartoztam. Ez a két párt egymással igen gyakran nagyon élesen összeütközött és Sándor Pállal különösen a városházán nagyon sok összeütközésem volt. Sándor Pál elég ember arra, hogy feleljen magáért. Én azonban a magam részéről kereken visszautasítom azt, mintha ebben a kinevezésben egyáltalában bármi részem lett volna, sőt még azt is, hogy tudtam volna is előre a kinevezésről. (Zaj és közbeszólások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Barla-Szabó József: Mindenesetre tudomásul veszem Vázsonyi képviselő ur kijelentését. (Zaj.) Pikler Emil : Nagyon rossz a diagnózis.! Rothenstein Mór : Egységes párti ethika ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Pakots József: Tessék körülnézni a saját portájukon ! Szilágyi Lajos közbeszól. (Zaj.) Elnök: Szilágyi Lajos képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni ! Áttérünk a sürgős interpellációra. Gaal Gaston képviselő urat illeti a szó. Gaál Gaszton : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy az interpellációnak általam nem igen kultivált formájában vegyem néhány percre igénybe szives türelmüket, de a tárgy, amelyről szólni kívánok, annyira fontos, és az intézkedés, melyet óhajtok és remélek, annyira sürgős, hogy másként a kérdést megfelelő formában előterjeszteni nem tudom. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztatnak tudni, hogy most van végrehajtás alatt bizonyos vagy on váltságok u. n. kedvezményes befizetésének lehetősége. Azt is méltóztatnak tudni, hogy a pénzügyminister ur az augusztus hónapban meghozott törvény kapcsán kiadta a végrehajtási utasítást, még pedig e hó 15-én. Amig ezek a végrehajtási utasítások átmennek a közigazgatási, illetőleg pénzügyi hatóságok vérébe, mig azokat áttanulmányozzák, mig egyöntetű eljárásban megállapodnak, és amig a végrehajtási utasítás különféle rendelkezéseit megfelelő formában végrehajtják, — itt t. i. egy sereg különféle nyomtatvány előkészítéséről is van szó — addig hetek múlnak el. (Egy hang a baloldalon : Hónapok !) Én csak heteket mondok, és amig ezek a hetek elmúlnak, addig maga a törvény végrehajthatatlan, mert a végrehajtási utasításban előirt feltételek nem teljesíthetők : azalatt t. i. elmúlnak azok a terminusok is, melyek az egyes vagyonváltságfizetőknek a törvény értelmében kedvezményeket biztosítanak. De más szempontból is kifogásom van ez ellen a rendelet ellen. Kifogásolom pedig azt azért, mert ez a végrehajtási utasítás sokkal messzebb megy, mint maga az eredeti törvény és olyan tárgyakat Von a vagyonváltság súlyosabb neme alá, amely tárgyakat, objektumokat oda az alaptörvény alapján bevonni teljes lehetetlenség. Méltóztassanak megengedni, hogy a vagyonváltságról szóló 1921 : XLV. te. vonatkozó rendelkezését — speciálisan a beltelkekről kívánok most szólni — a mélyen t. Nemzetgyűlés szives emlékezetébe idézzem. Az I. fejezet 1. §-a ugy szól, hogy (olvassa) : »A mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltságára kötelezett, stb.« — az első két szakaszt nem olvasom fel, de a harmadik bekezdés ezeket mondja (olvassa) : »A községek (városok) belterületén lévő beépítetlen ingatlanok (háztelkek} is e fejezet rendelkezései alá tartoznak.« Amikor ezt a törvényt hoztuk, magam is élénken részt Vettem annak ugy előmunkálataiban, mint megalkotásában. Teljesen tisztában voltunk akkor Valamennyien a törvény intencióival, hogy t. i. az 1. § harmadik bekezdésével különlegesen azokat a kihasználatlan és beépítetlen háztelkeket kívántuk magasabb vagyonváltság alá vonni, amelyeket egyes helyeken egyes spekulánsok azért vásárolnak össze és hagynak beépítetlenül, hogy kilesve a konjukturát, amikor az ingatlanok értéke meghárom-négyszázszorosodik, akkor bocsássák azokat áruba. Egy szóval a telekspekulációra visszatartott és mezőgazdasági objektumként nem használt városi és községi beltelkekről volt szó. Hogy pedig kizárólag csak olyan telkekről volt és lehetett szó, amelyek házépítések céljaira alkalmasak és arravalók és hogy félreértés ne lehessen, nem az egész belterületre, hanem kizárólag a házhelyekként üresen hagyott telkekről volt szó, azt a törvény maga a leghatározottabban magyarázza, midőn a szakaszban »a belterületen lévő beépítetlen ingatlanok« szavak után zárj élben azt mondja, hogy »háztelkek.« Mielőtt azonban konzekvenciát vonnék abból a disszonanciából, mely a törvény eredeti szövege és a törvény végrehajtására kiadott rendelet között van, előzőleg méltóztassék nekem megengedni, hogy előbb elintézzem felszólalásomnak azt a részét, amelyet a legsürgősebbnek tartok, mert a ministeri intézkedés egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy az egyes falusi ilyen telektulajdonosok ezt a kedvezményt, amely november 30-áig van csak biztosítva, a legjobb akarat mellett is igénybe vehessék. Mit mond erre Vonatkozólag a 177.000. számú pénzügyministeri rendelet ? Ennek 4. pontja ezt mondja (olvassa) : »A pénzügyigazgatóság a belterület kiigazítása tárgyában hozott határozatát a kataszteri térkép csatolása mellett köteles még a folyó év november hónapjának végéig az illető község elöljáróságával közölni.« Tehát ennek a hónapnak 30-áig kell a pénzügyigazgatóságnak kiadni azt a végzést és térképeket, amely megjelöli mely területek tekintendők községi belteleknek. Méltóztat-