Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

168 A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. évi november hó 23-án, csütörtökön. zik a közigazgatási reformtörvényjavaslat beterjesztése a Ház elé. Ezt az elhatározást mi nagy örömmel üdvözöljük és várjuk, mint egy 30 év óta elictézés alatt álló ügynek, egy örök tengeri kígyónak leterítését, egy olyan kérdésnek megoldását, melyet már Tisza Kálmán megígért, amelyet annak idején a lex Szapáryana, az 1899. évi XXX. te. megalkotott, de amelyet a koalíció, uralomrajutása idején, politikai és hazafias szempontokból hatályon kivül helyezett az 1907. évi LYIII. törvénycikkel. T. Nemzetgyűlés! Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy a közigazgatási reform kérdése elsőrendű politikai kérdés is és a kormányzatok állandóan ugy tekintik, hogy az ő erőhatalmuk sarkköve. A közigazgatást ugy tekintik, hogy annak mindig kötelessége a kormányzat leghűségesebb támaszának lenni, kötelessége a kormányzatnak a politikai hátteret biztosítani, másképen : kötelessége a választások alkalmával a kormányoknak a nagy többséget beszolgáltatni. Tekintettel azonban arra, hogy a közigazgatás kérdése már 30 éven át állandó diskusszió tárgyát képezi jobbról-balról és ma mégis kijegecesedhetett olyan felfogás, hogy ezt a reformot meg kell csinálni, mindazoknak az eszméknek biztosításával, melyek az ország integritására vonatkoznak és a magyar fajiság gondolatát megvédelmezik, én elérkezettnek látom az időt arra, hogy az igen t. belügyminister urat utasítsa a Nemzetgyűlés, hogy ezt a törvényjavaslatot mielőbb terjessze be. Ha a ministerelnök urnák az a kijelentése, hogy ő mielőbb a nemzetgyűlés elé akarja •- terjeszteni a közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslatot, egészen komoly, amiben én nem akarok és nem is tudok kételkedni, abban az esetben nem értem az igen t. belügyminister urnák azt az intézkedését, hogy ezt a törvényjavaslatot a vármegyei alkalmazottak létszámviszonyainak szabályozásáról, mely már a választások előtt életbelépett, miért akarja most törvényesíteni és miért nem vár január hónapig, amikor a ministerelnök ur által kilátásba helyezett közigazgatási reform törvénytervezetét lesz alkalma a Ház asztalára letenni és lesz alkalmunk ezt megtárgyalni. Ezt a két dolgot egyesíteni lehetett volna és egyesíteni kellett volna, mert akkor érdemben hozzászólhatott volna mindenki és mert sem gazdasági szempontból, sem pénzügyi okokból ugy sem jelent ez ma valami előnyt a vármegyei tisztviselőknek, mert hiszen ezt az előnyt ők már megkapták. Most csak tárgyilagosan mutatok rá ama körülményre, hogy amikor a kormányzat ezt a törvényjavaslatot még a választások előtt rendeleti utón életbeléptette, ezzel bizonyára nem akart más célt szolgálni, mint azt, hogy a közigazgatási tisztviselőknek jóindulatát, barátságos támogatását kívánta a választások alkalmával a maga részére megszerezni. Reisinger Ferenc: Ezt önkéntelenül tette! Kiss Menyhért : Feltétlenül egyetértek Mokcsay Zoltán és Ehn Kálmán képviselő urakkal és azt hiszem, hogy itt a baloldalon, talán egykét képviselő kivételével, senki sincs, de még azt sem tételezem fel, hogy volna ennek a nemzetgyűlésnek termében olyan képviselő, aki a politikai gondolkozásában vezető szerepül ne fogadná el az országnak területi integritását. (Ugy van!) Mert hiába beszélünk akármit, hiába mond a diplomácia akármit, ma Európának helyzete, akár Törökországot, akár Olaszországot, Albániát, Montenegrót vagy Oroszországot nézzük, válságos, a legnagyobb zavarokban van ; olyan vajúdó állapot van itt, amely nem lehet végleges és amelyből később fognak majd szilárdabb államalakulatok megszületni. Es ha ez a dolog így van, mint ahogy minden újságolvasó ember megállapíthatja, hogy a külpolitikai helyzet így áll, akkor a nemzetgyűlés minden becsületes és hűséges fiának egyetlen egy vezető eszméje lehet, az, hogy minden törvénytervezettelj minden gesztussal, minden intézkedéssel hogyan tudjuk a nép széles rétegeit megnyerni arra, hogy Magyarország területi integritásáért majd csatasorba tudjuk állítani az országnak minden lakosát. (Ugy van! balfelöl.) Azt hiszem, nem fogok nyílt kapukat döngetni, mikor leszögezem azt, hogy a magyar néprétegeknek százezreit és millióit a régi közigazgatási rendszernek fentartásával nem tudjuk megszerezni ennek a nemzeti gondolatnak. Azok a képviselők, akik állandóan kint járnak a vidéken, akik népgyűléseken részt vesznek és állandó erős kapcsolatot tartanak fenn a néppel, tapasztalják, hogy a ^legtöbb panasz épen a közigazgatás ellen van. Én itt most nem mondok neveket, mert egy vitának, egy beszédnek tárgyilagosságát és igazságosságát aláásná az, ha az ember személyeket és egyes vármegyéket kipécézne. Erre nincs is itt szükség. Csak magát a tényt kell leszögezni s ez a tény az, hogy az a szerkezet, amelyet Szent István megalakított, amelynek történelmi múltját Mokcsay képviselőtársam elmondotta Ulászlón és Zsigmondon keresztül a mai napig, s amely nagyszerű volt századokon át, mert a magyar védelmi erő, az igazságszolgáltatás, a magyar közszolgáltatás, mind a vármegyei szerkezeten belül érvényesült és a vármegyében volt az a ható erő, amellyel a magyar állam mindig meg tudta mozgatni ugy az intelligenciát, mint a nép széles rétegeit a történelmi időkben, ma, ezej esztendő multán, természetesen nem állja meg a helyét, mert azóta Blériot átrepülte a La Manche csatornát, azóta a faggyúgyertyát felváltotta a villanyvilágítás, s a technikai és kulturális haladásnak nagyszámú ragyogó vívmányát érte el az emberiség és igy természetes, hogy ezek azt is magukkal hozzák, hogy az egyes államszerkezeti intézményeket is át kell alakítani, Ezek között pedig elsősorban a köz-