Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-59
A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. évi november hó 23-án, csütörtökön. 165 Nagyon jól tudjuk, bogy a mostani drágaság mellett, amikor az orvos is, a gyógyszertár is sokba kerül, a közönség nagy része már nem magánorvost vesz igénybe, hanem kórházi orvost, tehát a kórházak forgalma, munkája sokszorosan meghatványozódott. Ezek a kórházi orvosok ugy lebegnek, mint Mohamed koporsója. Ezekről eg\szer azt mondják, hogy vármegyeiek, másszor hogy államiak, szóval, sem ide, sem oda nem tartoznak. À kórház tulajdonképen a vármegyéé, de azért a kormány, illetőleg az állam is ad ki nekik rendeleteket, és ezek a kórházi tisztviselők fungálnak nemcsak a vármegyének, nemcsak a betegeknek, hanem végrehajtó közegei sok tekintetben az államnak is. Szerintem a népjóléti minister ur és a kormány nem térhet ki az elől sem, hogy végrevalahára ezek is megfelelő státusrendezésben részesüljenek és legalább tudják, hova tartoznak és milyen fizetési osztályba soroztattak, hogy végre nyugodtak lehessenek megélhetésükről. Ezekre is áll az, amit az imént mondottam a községi körorvosokra és a városi orvosokra, hogy el vannak ütve a vasúti kedvezménytől, és mikor már majdnem mindenki kedvezményes jeggyel utazik, ők még mindig egész jegyet tartoznak váltani. Tisztelettel kérdem itt is, hogy annak a nagy vidéki kórháznak vezető- vagy igazgató-főorvosa vagy az osztályok orvosai nem kell-e hogy időnkónt eljöjjenek és kiegészítsék tudásukat a modern kor igényeinek megfelelően? De megtehetik-e ezt, amikor az utazás talán egy-két esztendei fizetésükbe kerül! Ezek azok az indokok, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, amelyeket kénytelen voltam felsorolni. Ne méltóztassék ezt dicsekvésnek venni, de őszintén megmondom, hogy ez a csendes, szolid orvosi kar. amely megtette a kötelességét a háború alatt és amely megtette a kötelességót akkor is, amikor a háború után megakadályozta, hogy ezt az országot még a járványok is pusztítsák, ma reánk, orvos-képviselőkre figyel, mert mitőlünk várja azt, hogy felemeljük kérő szavunkat érdekükben. Az ő sorsuk attól függ, hogy ma a t. Nemzetgyűlés az ő sorsukat illetőleg hogyan határoz. Ezen indokból kiindulva, tiszteletteljesen kérem a belügy minister urat, a népjóléti minister urat és az egész kormányt, de az egész Házat is, hogy ne feledkezzék meg a köztisztviselő-orvosokról, akikre bizony sokszor rá lehetnek szorulva. Szerintem egy ilyen leromlott közegészségügyi állapotot, mint a milyenben, sajnos, ez az ország van, másként helyrehozni nem lehet, mint sorsával megelégedett orvosi karral. Ezekből kiindulva s ezt a kérést ismételten előterjesztve, a javaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom, abban a reményben, hogy ezek a sérelmes pontok az orvosi kar megelégedésére korrigálva, kiegészítve lesznek. Midőn ezt kérem, kijelenthetem azt is, hogy egy tudományos foglalkozási ágat üző hivatalnoki kar munkakedvének növekedése, vagy csökkenése ettől függ és miután ez közérdek és a közegészségügyet nagyon érdekli, hogy azok kedvvel, szeretettel, megelégedéssel dolgozzanak, én remélem, hogy ezen kérésem nem lesz pusztában elhangzó szó és a t. Nemzetgyűlés és a kormány törekedni fognak ezeknek a sérelmeknek kiküszöbölésére. Ennek reményében a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés) Elnök : Barla-Szabó képviselő ur személyes megtámadtatás címén kórt szót. A házszabályok 215. §-a alapján a képviselő urat illeti a szó. Barla-Szabó József: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi ülés folyamán az interpellációk során, amikor a belügyminister ur egy megjegyzést tett Vázsonyi képviselő urnák a múltban a fővárosnál való szereplésére vonatkozólag, akkor én is egy közbeszólást ejtettem ki, amely szerint Vázsonyi annak idején a fővároshoz berakta az ő rokonait. Fábián képviselő ur erre sértőleg felelt, amint a naplóból megállapítom Amit tegnap közbeszólás formájában mondottam, azt ma is fentartom, és bár nincs arra elég időm, hogy hosszú, sorozatos példákkal igazoljam azt, hogy a Vázsonyi-féle rezsim alatt a fővároshoz hogyan, miképen kerültek be az ő rokonai, barátai és azok hozzátartozói, két konkrét esettel azonban, amelyek momentán, hirtelen eszembe jutnak, igazolom állításomat. Természetesen mindkét eset olyan, amely az én polgári munkakörömet illeti. Az egyik eset az 1910-es években történt, amikor is a székesfőváros közkórházainál, a Szent János-kórháznál pályázat volt hirdetve egy vezető orvosi állásra. Pályáztak sokan, kiválók és kevésbé kiválók. A pályázók között volt egy ismeretlen, egyszerű, szerény ember, aki ettől az állástól elesett, mert itt nem jöhetett szóba, de neki ugyanakkor ezen kinevezés kapcsán egy rendelőorvosi állást kreáltak, tisztán csak azért, mert ő Vázsonyi atyafiságához tartozott. Fábián Béla: Ki az? Hogy hívják ? Barla-Szabó József: Szécsi Stern Jenőnek hivják. Fábián Béla : Hazudik, mert az nem rokona Vázsonyinak ! Hazug rágalmazás ! Mondja kint, hogy be lehessen perelni, ne itt rágalmazzon! (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Rendre ! Rendre !) Elnök : Fábián képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Nagy zaj a jobboldalon.) Fábián Béla: Egy embert, aki egy életet becsületesen élt végig, rágalmaz! Becstelen! (Folytonos nagy zaj a jobboldalon.) Elnök : Fábián képviselő urat kifejezéséért ismét rendreutasítom! Fábián Béla: Becstelenül rágalmaz! (Felkiáltások jobbfélől : Rendre !) Tessék kint rágalmazni, hogy be lehessen csukatni! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Mi ez? Rendre! Rendre !)
