Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

158 À nemzetgyűlés 59. ülése 1922. ê vonhatja kétségbe senki, bogy ez a tisztviselői kar sohasem részesült olyan méltánylásban, aminőt fontos szerepkörére való tekintettel megérdemelt volna. (Ugy van! jobbjelől.) Ha pedig igy áll a dolog, akkor nem szabad a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének határozatában megnyilvánult önérzetes hangot sértésnek tekinteni, hanem jóakaratúan arra kell törekednünk, hogy aranyhidat épitsünk a benyújtott törvényjavaslat és a vármegyei tisztviselők álláspontja között. A vármegyei tisztviselőket mint ahogy az ismertetett határozatból is kitűnik, nem anyagiasság, hanem a más ágazatbeli tisztviselőkkel való -összehasonlításból eredő morális hátrány vezette az ismertetett határozat meghozatalára, tehát morális alapon kell az ellentéteket is elsimítani. Annak előrebocsátása mellett, hogy a benyújtott törvényjavaslatot — minthogy az a vármegyei tisztviselők előnyeit óhajtja biztosítani — a magam részéről a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, felvetem azonban azt a kérdést, hogy talán méltóztatnék megfontolás tárgyává tenni, hogy a vármegyei tisztviselők különleges alkalmaztatására való tekintettel, nem lenne-e helyes, a vármegyei tisztviselőket az állami tisztviselőkre nézve megállapított fizetési osztályok keretéből kiszakítani és rájuk nézve egy külön I—

VII. osztályig terjedő osztályozást életbeléptetni. Ezzel az intézkedéssel elejét vennők az állami és megyei tisztviselők állandó összehasonlítgatása

nak s ebben az elkülönített osztályozásban, — mely a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatba minden nehézség nélkül azonnal beilleszthető lenne — meg lehetne találni a módját annak is, hogy az egyes reprezentatív tisztviselői állások, mint a-í alispáni, főszolgabírói, árvaszéki elnöki, tiszti főügyészi állások, megfelelően honoráltassanak. Ha a kifejezetten állami tisztviselők, mint a postai és vasúti alkalmazottak, valamint a katonatisztek, az állami tisztviselőktől elkülönített fizetési osztályokba vannak sorozva, kérdem, hogy miért ne lehetne ezt megtenni a vármegyei tisztviselőkkel, akik állami alkalmazottaknak egyáItalában nem tekinthetők ? A vármegyei tisztviselők nem vágynak címre, rangra, kitüntetésre, (Ugy van! Ugy van!) ezek nélkül is teljesíteni fogják hazafias kötelességüket épugy, mint eddig teljesítették. (Ugy van! Ugy van!) Maradjon tehát az általam javasolt, elkülönített státusban a tekintetes vármegye első tisztviselője, az alispán, épugy, mint a legfiatalabb szolgabíró, továbbra is tekintetes ur. (Élénk helyeslés.) Nekünk harmóniát és megnyugvást kell teremtenünk minden olyan vonalon, ahol felhasználhat ó igazi nemzeti erő rejlik, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) és ezeken a területeken minden ellentétet ki kell küszöbölnünk, hogy létért való küzdelmünk sikerre vezethessen. Rettenetes helyzetünkben nézzünk fel már egyszer az égre, ha nem másért, legalább okulásért, és figyeljük meg a csillagmilliók pályafutását, amint egy láthatatlan erő által hajtva rohannak kitűzött céljuk felé n november hó 23-án, csütörtökön. anélkül, hogy elmellőznék egymást, a nélkül, hogy összeütköznének egymással. Nekünk, szerencsétlen, kifosztott, megalázott, megcsúfolt magyaroknak is igy kellene haladnunk, anélkül hogy elmellőznők egymást, anélkül hogy összeütköznénk egymással, egy láthatatlan erő, a tántoríthatatlan igazi hazafiság által vezéreltetve kitűzött célunk felé, amely nem lehet más, mint visszaállítani a függeteln, a hatalmas, az erős, a régi nagy Magyarországot. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök." A belügyminister ur kivan szólni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés ! A törvényjav;

5 hattal össze nem függő kérdésről akarok csak rövid nyilatkozatot tenni. A ma reggel megjelent egyes napilapokban az az állítás foglaltatik, hegyén tegnap Rupert Rezső képviselő ur interpellációjának tárgyalása kapcsán Pikler Emil t. képviselőtársammal szemben a »szemtelen fráter« kifejezést használtam volna. Ezt a kifejezést nem használtam. Nem szokásom egyes képviselőtársaimmal szemben ilyen sértő és goromba kifejezést használni. A félreértés talán onnan származhatott, hogy miután azokról a padokról a panama vádjával illették a kormányt, én azt mindenesetre erélyesen visszautasítottam és igy használhattam a »szemtelenség« szót. Ezért, ha használtam, a t. Háztól bocsánatot kérek, azonban az egyes képviselőtársaimmal szemben ilyen goromba kifejezést használni semmi körülmények között sem szoktam. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Hébelt Ede jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Teljes szivemből hozzájárulok azokhoz a szavakhoz, amelyeket előttem szólott t. képviselőtársam lelkesedéssel, szónoki hévvel elmondott. Biztosithatom őt, hogy mindannyiunk szivében él az az óhaj, hogy teremtsük meg a harmóniát itt közöttünk, toljuk félre mindazokat a dolgokat, amelyek bennünket elválaszthatnának, keressük az igazi arany középutat, hogy Magyarországot ismét naggyá és erőssé tegyük. Ebből a szempontból kívánok hozzászólni a jelenleg tárgyalt törvényjavaslatokhoz, amelyek arra vannak hivatva, hogy a mi törvényhatóságaink tisztviselőinek státusrendezését végbevigyék. A t. kormánypárt részéről is több szónok hangoztatta azt, hogy ez a törvényjavaslat nem hoz végleges rendezést ; hogy ez nem felel meg azoknak a kívánságoknak, amelyeket a törvényhatóság tisztviselői tőle várnak. Ezt én teljesen aláírom. Nem felel meg annak a célnak, hogy ennek a középosztálynak, amely a mi közigazgatásunkat végzi, státusát a mai kor standard-jére emelje. Én honorálni is tudom azokat az érdemeket, amelyeket a múltban törvényhatósági testületeink a hazának előbbre vitele körül és a haladás jegyében szereztek. Igenis, minden magyar ember meghajol azon eszmék előtt, amelyeket egy évszázaddal ennek előtte kifejtettek törvényhatóságaink, vármegyéink akkor, amidőn ott egy Deák Ferenc,