Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-58
A nemzetgyűlés 58. ülése 1922. évi november hó 22-én, szerdán. 135 Tényleg egy nagyon tőkeerős cégről és vállalkozóról van szó ... Kiss Menyhért : Keresztény cég ? Kállay Tibor pénzügyminister : Nem szoktam érdeklődni ez iránt. . . . olyanról, amely ezzel a kérdéssel behatóan és alaposan foglalkozott, s amely Ausztriában is lebonyolitja a tőzegügyeket. Méltóztatnak tudni, hogy Ausztriában is bizonyos időszakban államilag kezelték az ilyen tőzegkérdéseket, később azonban ott is átment ilyen vállalkozó koncern-nek munkálkodásába és ott is nagyon jó eredményeket értek el ebben a tekintetben. Mondom tehát, minden reményünk és kilátásunk megvan arra nézve, hogy megfelelő kezekbe kerülvén ezeknek a tőzegtelepeknek kitermelése, ily módon tényleg sikerül azt a közgazdasági célt biztositanunk, amelyet a kérdés rendezésénél mindig elsősorban szem előtt tartottunk. Mivel pedig — ismétlem — épen ennek a közgazdasági célnak biztosítása és elérése a fontos, ezért felvettük a megkötött szerződésbe azt a rendelkezést, hogy a vállalkozónak, illetőleg az alakítandó részvénytársaságnak — a magyar üzletek lebonyolítására ilyen részvénytársaság alakul — állandóan folytatni és fokozni kell a már meglévő termelést mindaddig, míg Magyarország hazai fogyasztásának szükséglete teljesen fedezve nincs, és ezentúl is abból a célból, hogy nagyarányú kivitelt lehessen elérni. Ami a legközelebbi időt illeti, megállapittatott a szerződésben, hogy az 1923. üzlet évben legalább is el kell érni a kitermelt mennyiség tekintetében a földmivelésügyi ministerium tőzegtermelő vállalata 1922. évi eredményének kétszeresét, továbbá, hogy a következő években is állandóan a mondott módon fokozni kell ezt a termelést. A másik szempont, amelyre súlyt helyeztem, szintén kifejezésre jutott a szerződésben azáltal, hogy köteleztetik a vállalat arra, hogy a tőzeg nemesítését és racionális felhasználását állandó tanulmány tárgyává tegye és a tiszta nyereségének 10%-át ilyen tanulmányokra, kísérletekre és beszerzésekre fordítsa. Köteles a részvénytársaság már az 1923. év folyamán a tőzeg nemesítésével, valamint amiak racionálisabb felhasználásával foglalkozó egy vagy több üzletágat megkezdem és állandóan folytatni. Ezekre a rendelkezésekre helyezem a magam részéről a súlyt közgazdasági szempontból és épen ez volt az oka annak, hogy nem vállalkozhattunk arra, hogy magyar társulattal, vagy magyar koncernnel kössük meg ezt a szerződést, elsősorban azért, mert a már leszűrt tapasztalatoknak érvényesítéséről és arról van szó, hogy oly vállalkozást nyerjünk meg, amelynél megvannak ezek a garanciák, melynél már az üzemmel való foglalkozás s a másutt szerzett tapasztalatok biztosítékot adnak arra, hogy a jelzett irányban dolgozhassunk. Dénes István : Nemzeti iparpártolás ! Kállay Tibor pénzügyminister: Megjegyzem különben, hogy nem monopolisztikus vállalkozásra alakul ez a vállalat, hiszen kikötöttük magában a szerződésben is, hogy ezzel még nem akarunk neki monopóliumot biztosítani, tehát mód van más vállalkozásoknak, üzemeknek létesítésére is. De a magam részéről azt hiszem, hogy ha itt megfelelő irányítás adódik, ha itt megjelöltetik az az ut, amelyen a termelés tekintetében haladni kell, ugy lassan-lassan mindenki erre az útra fog áttérni és ezzel talán összműködést is létesítenek azok az apró üzemek, amelyek máris működnek Magyarországon. Egy ilyen üzem, amely tényleg működik az államin kivül, a Déli vasútnak üzeme volt, amellyel együtt csinálta az állam ezt a vállalkozását és együtt szerződött az Emiltett bécsi vállalkozóval. Ez a három tényező az, amely létesíteni fogja a részvénytársaságot olyképen, hogy a megállapított 60 millió korona alaptőkéből egyharmad erejéig ezek a vállalkozók, egyharmad erejéig az állam és egyharmad erejéig a Déli vasút részvénytársaság részesüljön. Ami már most a tőkének jegyzését illeti, ebben a tekintetben a helyzet az, hogy az állam — amint mondom — egyharmaddal, vagyis 20 millió koronával vesz részt a vállalkozásban. Ez a 20 millió korona befizetettnek tekintetik, illetve azzal az apporttal törlesztetik, amelyet az állam az ő üzemi berendezéseivel a társaságba behoz. Ezek azok az értékek, amelyekre vonatkozólag az interpelláló képviselő ur az értékelési listát felolvasni szíves volt. Megjegyzem, hogy ezek a tárgyak összesen — amint különben a képviselő ur is elmondta beszéde folyamán —19 millió koronáért szereztettek be. Ennek a 19 millió korcna beszerzési értéknek felel meg az az összeg, amellyel az állam apportként a vállalatba belement. Van azonkívül még ennek a társaságnak, a mostam vállalkozásnak egy bizonyos kölcsöne, amit a bankoktól vett fel. Ez egy 30 millió koronás kölcsön. Ennek a 30 millió koronának visszafizetését a vállalat természetszerűleg magára vállalta és a részvénytársaságba belépő vállalat fogja, ha jól emlékszem, négy negyedévi részletben a bankoknak visszafizetni. Ami az apportnak értékét illeti, megjegyzem, hogy az a korona mai állása mellett természetszerűleg jelentékenyen nagyobb összeget tesz ki, mint amennyit kitett koronában kifejezve abban az időben, amikor mag vásárolt at ott. Ez természetes dolog. De épen ez az a hozzájárulás, az az áldozat, amelyet az állam hoz azért, hogy olyan tőkeerős és megfelelő vállalkozás kezében láthassa a tőzegtermelés ügyét, mint aminőre épen közgazdasági érdekből szükség van. Megjegyzem, hog3>- abban az esetben, ha a társaság öt éven belül felszámolna, vagy pedig ezen az öt esztendőn belül a gépeket értékesíteni kívánná, a társasági szerződésben van rendelkezés arra nézve, hogy az állam ezeket a gépeket visszakapja, illetőleg, hogy a berendezési tárgyakból, ha részletekben adatnak is el, eladás folytán a részvénytársasághoz befolyó nyereség az államkincstárt illesse meg. Szóval ezeknek a berendezési eszközöknek átadása és a részvénytársaságba való bele vitele azon az alapon történt, hogy azok ott tényleg hasznos munkát fejtsenek ki, még pedig
