Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-55

8 A nemzetgyűlés 55. ülése 1922. évi október hó 20-án, pénteken. politizálnak, nincs kialakult politikai meggyőződése az egyszerű népnek, hanem csak vakon követik papjaikat, tanítóikat, prókátoraikat. Kiss Menyhért: Főleg prókátoraikat! Szilágyi Lajos : Az oláhokat nem mi nyomtuk el, őket tudatlanságba nem mi sülyesztettük, hanem tudatlanságban tartották őket saját vezetőik. (Igaz ! Ugy van I) Az az oláh, aki irni-olvasni megtanult, többnyire magyar állami iskolában szerezte meg ezeket az ismereteket, s az analfabéták elmaradottságukat a saját fajtájuk vezetőségének köszönhetik. Ha az oláh népet saját vezetőik az autonómia jogától nem zárták volna el és engedték volna őket kiművelni, akkor minden Magyarországon lakó oláh ember tudta volna, hogy ő itt teljesen egyenjogú polgártársa a magyarnak és sokkal jobb dolga van itt, a magyar kultúrföldön, mint odaát a román uralom alatt. Négy esztendő szenvedése és a csalódások egész sorozata kellett hozzá, hogy napfényre kerüljön ez az igazság. Amidőn a megelégedés érzése tölt el most mindnyájunkat, hogy legalább ezt halljuk, ugy érezzük, hogy Erdély távolmaradása a koronázástól a mi számunkra több, mint eredményes népszavazás. (ügy van ! balfelöl.) Ugyanakkor azonban, amikor ebben a kérdésben itt szót kértem és kaptam, lehetetlen, hogy mélységes aggodalmamnak ne adjak kifejezést, hogy akkor, ha a többségben lévő oláhok igy panaszkodnak odaát, ha az ő sorsuk ilyen mostoha ott, ugyan mi lehet akkor a mieinkkel ? (Igazi Ugy van!) Tudjuk, hogy Parisban 1919 december 9-én külön szerződést kötöttek a nagyhatalmak Romániával a kisebbségek védelmére ; tudjuk azt is, hogy abban a szerződésben, ennek bevezető részében nagy szólamokat hallat Románia : a szabadság és az igazság határozott biztosité- '• kairól beszél. Tudjuk azt is, hogy a nagyhatalmak nemzetközi érdekű kötelezettségnek keresztelték el Romániának ebből a szerződésből származó kötelezettségeit s azt is tudjuk, hogy Románia kötelezettségeit, a kisebbségek jogait, a nemzetek szövetségének védelme alá helyezték. Ámde, hogy milyen keveset ért a magyarnak, a székelynek és a szásznak ez a szerződés, és mennyit ért nekik a nemzetek szövetségének ä kezessége, erre égbekiáltó panaszos példa az a nyomtatott füzet, amely legutóbb látott itt napvilágot a romániai magyar kisebbség sérelmeiről. Ugy hiszem, hogy ezt a világ összes nyelveire lefordítva, széjjel kellene szórni a világ minden zeg-zugába, de különösen kezébe kellene nyújtani minden idegennek, aki a magyar vámsorompókon keresztül hozzánk jön. Csak röviden megemlítve, egyházi téren elegendő hivatkozni a püspökök, papok, hivek kiutasítására, a beszédek cenzurálására, az összejövetelek és ünnepélyek akadályozására, az egyházi nyugdíjasok ellátásának megakadályozására, a kényszerünnepélyek rendezésére, az egyházak ingatlanainak az agrárreform kapcsán való közönséges elrablására. (Ugy van! Ugy van!) Az iskolaoktatás terén elég megmondani, hogy iskolákat bezártak, elvettek, nyelvhasználatukat korlátozták, megszabták, a felvételi szabályokat korlátozták, önkormányzatot nem adtak ott, ahol erre kötelezve is voltak, a főiskolákat elrománositották, jogakadémiát megszüntettek, kereskedelmi akadémiát elvettek. Megcsonkították és lerombolták történeti alakok és hősök, magyar tudósok, költők, művészek szobrait és emlékoszlopait. Társadalmi, közművelődési intézményeket elvettek, vagy azok működését felfüggesztették, vagy betiltották. (Zaj.) Erődi-Harrach Tihamér: A kultúra terjesztése. Szilágyi Lajos : Zaklatási eszközül a román nyelv tudását követelték, holott ez éles ellentétben áll minden szerződéssel. A magyar kisebbség politikai jogait formálisan elkobozták. A választójogi törvényt direkt a magyarság ellen részrehajlóan és igazságtalanul hozták, a választókerületek beosztását és a jelölési eljárás meghatározását egyenesen a magyarok rovására eszközölték. A magyar tisztviselőket elűzték, közülük sokakat börtönbe és fegyházba zártak, végül internáltak, lakásukat elvették s őket kiutasították. Immár egész sereg politikai perről tudunk, az üldözés pedig már egész a tébolyig fokozódott. A kezemben van egy körözőirat, amelyben a világ nevetségének tárgyául Szent Antal körözését rendelték él, (Élénk derültség.) mert Csáky János nagybányai római kathohkus plébános Szent Antal néven 5000 leit irt alá a karácsonyi adakozás alkalmával egy ivre. Ebből kifolyólag a következő körözőlevelet adták ki (olvassa) : »Szent Antal baiamarei lakos, vagyonos polgár elfogatását rendelem el, (Derültség.) mert nevezett alaposan gyanúsítható a román állam elleni összeesküvés vádjával és titkos hadseregtoborzással.« (Derültség.) A körözőlevél aztán megmondja, hogy Szent Antal az összeesküvést anyagilag is támogatta 5000 lei-jel. Mindezekből kifolyólag felszólították a román királyi összes katonai és polgári hatóságokat, rendőrségeket, politikai és rendőrügynököket, hogy nevezettet feltalálása esetén tartóztassák le (Élénk derültség.) és erős fedezet mellett szállítsák az oradeamarei Corpul Vanatorilor Praetoratusához. (Derültség.) A különböző nemzetiségű állampolgárok jogai között hivatalosan is különbséget tettek, még az ipar és a kereskedelem terén is. Az ipar és a kereskedelmet általában elrománositották, a kereskedelmi kamarák és a munkásbiztosítók autonómiáját elvették. A munkásbiztositó 20 millió korona vagyonát Bukarestbe vitték. Bankokat, biztosítóintézeteket, kereskedelmi vállalatokat lehetőség szerint elszakítanak /a Magyarország területén lévő anyaintézetektől