Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

114 A nemzetgyűlés 58. ûlêse 1922.' és a városi önkormányzat felett. (Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) A törvényhozásnak feltétlenül elébb kellett volna megalkotnia a vármegyei és a városok önkormányzására és a közigazgatás reformjára vonatkozó törvényt már csak azért is, mert ez a javaslat, amelyet beterjesztettek s amelynek célja az, hogy a tisztviselők helyzetén segítsen, ugy is már túlhaladott álláspont és pedig azért, •mert az alkalmazottak, akiknek az érdekét van hivatva ez a javaslat elősegíteni, az itt megadott magasabb illetményeket már ez év március elsejétől kezdve megkapják, tehát azok helyzetén a törvényjavaslat elfogadása semmiféle segítést nem jelent; a kormány ugyanis ezt a javaslatot rendeleti utón életbeléptette már közvetlenül a választást megelőzőleg, hogy igy módjában álljon azoknak a tisztviselőknek politikai szolgálatát jutalmazni, akik a választásoknál a kormány eszközeiül odaadták magukat. De szükséges lett volna megvalósítani e törvényjavaslat előtt az önkormányzat és a közigazgatás reformját azért is, mert a közigazgatás reformjának megalkotásával egyúttal meglett volna a lehetőség adva arra, hogy az uj közigazgatási reform utján már azokat az uj tisztviselőket válasszák meg, akiket az újonnan felépített önkormányzat és az újonnan kiterjesztett választójog alapján az önkormányzatba bejött képviselőtestület akar megválasztani. Ma pedig az a helyzet, hogy mivel a törvényhatósági választói jog ezidőszerint megalkotva nincs, ott még mindig teljesen labilis, teljesen kiszámithatatlan, törvénytelen állapottal állunk szemben. (Ugy van I a szélsöbaloldalon). Az a helyzet t. i., hogy e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után a még be nem töltött állásokat betöltik, ugy, hogy ha a közigazgatás reformja megvalósul — ami ugyan nagyon kétséges — az újonnan választott törvényhatóságok már az összes állásokat betöltve találják és igy nem lesz idejük s módjuk arra,, hogy a nekik megfelelő és az uj törvényhatóságoknak megfelelő és alkalmas embereket vigyék be a közigazgatásba. Ez aztán csak azt jelenti, hogy az a nagy ür, amely ma a közigazgatási tisztviselők között és a nép, a nagyközönség között általában megvan, még nagyobbá fog válni és még inkább eltolódások lesznek a nép és a közigazgatási tisztviselők között s még nehezebben fogják a közigazgatási tisztviselők megérteni a nép goldolkozását és a nép kívánságát. Sajnálattal kell ugyanis megállapítanunk azt, hogy ma tényleg egy teljes eltolódás van a tisztviselők s a nagy polgári és munkásközönség között, áthidalhatlan ür van közöttük azért, mert ugy lehet mondani, hogy ma a közigazgatási tisztviselők tisztán csak az agrár-érdekelt-ség sorából kerülnek ki, ott semmiféle felfrissülés a dolgozó nép tömegéből évtizedek óta nincs, az összes vármegyéket, városokat, sőt még % évi november hó 22-én, szerdán. községeket is családi hitbizományoknak tekintik egyesek és családi hitbizományként osztogatják az egyes stallumokat, családi hitbizománynak tekintik az egyes állások betöltését és egyes családok uralkodnak a vármegyékben, családtagok töltik be a főispáni, alispáni, főszolgabírói és szolgabírói állásokat, sőt a többi állásoknak egy jelentékeny részét is. Kállay Tamás: Halljunk egy ilyen családot! Györki Imre : De súlyos sérelem a nagyközönségre az is, hogy a mai közigazgatásra olyan sok águ feladatot rónak rá, amelyet — épen a közigazgatási tisztviselők képzettségének hiánya miatt — megoldani nem tud ; olyan szétágazó ma a közigazgatás, hogy külön képesítés nélkül a közigazgatási feladatot az az államtudományi vizsgával biró főszolgabíró vagy szolgabíró ellátni ma nem fogja. Kellene, hogy nemcsak jogi képzettségű emberek, — mert hiszen az államvizsgát igazán nem lehet jogi képzettségnek nevezni — üljenek be a közigazgatásba, hanem ott komoly szerepet juttassanak az orvosoknak, komoly szerepet juttassanak a technikai képzettségű embereknek. Ha ezt az uj közigazgatás során megvalósítjuk, akkor bizonyára sokkal közelebb tudunk jutni a feladatok megoldásához, mint ma. Annak a sokféle feladatnak az elvégzése, amit ma a közigazgatásnak el kell végeznie, azért is nehéz az egyes közigazgatási tisztviselőknek, mert sem a belügyministerium, sem pedig más hatóság nem gondoskodott olyan egységes útmutatónak az elkészítéséről, amely szabályozná, megalkotná és törvénybe, vagy legalább is egy könyvbe, egy útmutatóba foglalná azokat a szabályokat, amelyek alapján ma a közigazgatási tisztviselőnek el kellene járni. Aki a közigazgatási praxist ismeri, aki látja is azokat a végzéseket, amelyeket a közigazgatási tisztviselők kibocsátanak, azok megdöbbenve tapasztalják, hogy a közigazgatási tisztviselők már régen elavult rendeletekkel igazgatnak ma is, amit részben azzal lehet magyarázni, hogy egyrészt nem vetnek gondot arra, hogy az újonnan életbeléptetett és kihirdetett rendeleteket és törvényeket figyelembe vegyék, másrészt pedig kétségtelen az is, hogy ebben a nagy kusza össze-viszáltságban, — amelyben ma különösen a háborúk után és a forradalmak után vannak az egyes közintézményeink — ma igazán embernek kell lenni és nagyon képzett közigazgatási tisztviselőnek annak, aki a rendeletek tömkelegében el tud igazodni. ( Ugy vom ! a szélsobaloldalonj De, t. Nemzetgyűlés, az imént szólottam már arról, hogy a közigazgatási tisztviselők mellé, általában a jogi képzettséggel birok mellett még más képzettségű tisztviselőket is kell beállítani. Nem szabad megelégednünk azzal, hogy az orvos csak tanácsadóként szerepeljen a közigazgatásban vagy a városi életben, vagy a megyei önkormányzatban, az orvosnak olyan hi-