Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

112 A ncnzetgyutês 58. ülése 1922. A másik javaslatban annyiban nem látok sérelmet az autonómia szempont ából, hogy egyes esetekben kiküszöböli a választást és a fegyelmi intézkedéseket érinti. A községi- és körjegyzőkre nézve igazán mellékes, hogy a VIII., IX. vagy X. fizetési osztályba vannak sorozva, mert az illetmény szempontjából a fő az, hogy a jegyző megélhe­tése biztosítva legyen, ami egyes esetekben a fizetés által nincsen meg, sőt a legtöbb esetben nincsen meg. Én bocsánatot kérek a kifejezésért, de Kissé komikusnak találom, hogy a mai pénzügyi és gazdasági viszonyok között törvényt hozunk, melyben törvénybe iktatjuk, hogy a jegyző a X. fizetési osztályba soroztatik és egyúttal szá­mokban állapitjuk meg, hogy ez a fizetés 2600 koronával kezdődik és 4600 koronánál végződik ; ezek elvégre oly bagatell számok, amelyek a mai viszonyok között fenn nem tarthatók, külö­nösen amikor a közeljövőben amúgy is esedé­kes a tisztviselők egységes illetményrendezése. Nem tudom tehát, miért iktassunk törvénybe olyan számokat, amelyek ma, és amelyek bár­milyen valuta­tornászás mellett a közeljövőben is lehetetlenek lesznek, hiszen ezek a fizetések nem fedik egy család egyheti szükségletét. A törvényhozási technika szempontjából sem tartom ezt helyesnek. Minthogy a javaslatok szerintem sértik a vármegyék autonómiáját, és minthogy én ma is vallom azt, amit annak idején a belügyminister úrral egyetértve vallottam, hogy a nemzetgyűlés — a múltkori épugy, mint a mostani — nem hivatott arra, hogy a régi tradicionális magyar jogot megváltoztassa, ennélfogva ezeket a javas­latokat nem fogadhatom el még a részletes tár­gyalás alapjául sem. (Helyeslés és taps a bal­oldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Perlaki György jegyző : Oberhammer Antal. Oberhammer Antal : Tisztelt Nemzetgyűlés ! A most együttes tárgyalásra kitűzött javaslatok közül a városok fejlesztésére vonatkozó 1912. évi LVIII. te. egyes rendelkezéseit módositó és már belügyministeri rendelettel életbeléptetett tör­vényjavaslat némely rendelkezése a városi tiszt­viselői karra rendkívül sérelmes. Legyen szabad ezekre a sérelmekre röviden rámutatnom és e célból a nemzetgyűlés nagybecsű türelmét na­gyon rövid időre igénybevennem. (Halljuk !) A törvényjavaslat egyik alapgondolata az, hogy a városi tisztviselők ne kerüljenek sérel­mesebb vagy hátrányosabb helyzetbe, mint az állami vagy vármegyei tisztviselők. A sérelmek főforrása pedig épen az, hogy a törvényjavaslat a városi alkalmazottakat és tisztviselőket az ál­lami és a vármegyei tisztviselőkkel szemben hátrányosabb helyzetbe juttatja ugy a fizetési osztályokba sorozás, mint az előléptetés tekinte­tében. A városi tisztviselők amúgy is hátrányo­sabb helyzetben vannak az állami tisztviselők­et november hó 22-én, szerdán. kel szemben, mert státusuk csak egy város terü­letére redukálódik és igy a törvényjavaslatban észlelt sérelmek még fájdalmasabban érintik a városi tisztviselőket. Ezek a rendelkezések fáj­dalmasak a most működő tisztviselőkre, de egyenesen veszélyesek abból a szempontból, hogy a jövőben képzett fiatalság nem igen fog a vá­rosi tisztviselői pályára törekedni, pedig ha valaha szükséges volt, ugy ma szükséges, hogy képzett, szociális érzékkel biró, széles látókörű, megbízható tisztviselők kerüljenek a város élére, mert a városi tisztviselői karnak egyfelől meg keli értenie a kor intő szavát, másfelől szikla­szilárdan kell helytállnia minden, akár jobbról, akár balról jövő szélsőséges áramlattal szemben. A városok a gócpontjai a tudománynak, a műveltségnek és a modern fejlődésnek; a váro­sok a székhelyei a különböző közművelődési, emberbaráti, közegészségügyi, jótékonysági intéz­ményeknek; a városokból kell kiindulnia annak a kultúrának, amely hivatva van arra, hogy a tőlünk elszakított területeken lakó véreinkre állandó vonzóerőt gyakoroljon; a városok hiva­tása, hogy kultúránkkal a szomszéd államok­kal szemben állandó fölényben legyenek. A vá­rosok irányítása pedig a városi közigazgatásra, elsősorban is a városi közigazgatási tisztviselői karra van bízva. A városi közigazgatás rend­kívül sokoldalú, azt lehet mondani, az állami igazgatás minden ágazata benne van, sőt bizo­nyos nagyítással azt lehetne mondaui, hogy ön­magában egy kis állam. Ha fontos volt a múlt­ban, hogy a városi tisztviselői kar ilyen nagy feladatokat sikeresen elvégezhessen, akkor foko­zott mórtékben fontos ez ma, amikor a minden­napi élet uj és uj problémákat vet fel, mint amilyen a lakásügy, az élelmezés, a rokkantügy. Ezenfelül a városi tisztviselők nemcsak közigaz­gatnak, hanem a város vagyonát is kezelik, ami ismét nagy körültekintést és szaktudást igényel, és azt hiszem, azok az elismerő szavak, amelye­ket az előadó ur a vármegyei alkalmazottak illetményrendezéséről szóló törvényjavaslat be­terjesztésekor a vármegyei alkalmazottakról mondott, megilletik a városi tisztviselőket is, akik a háborúban és az azt követő mozgalmas években feladatuk magaslatán állottak. Ezt az egyenlő elbánást, amely okvetlenül kedvet önt a városi tisztviselői karba, ez a törvényjavaslat nem teljes mértékben biztosítja. A törvényjavaslat ugyanis a városi köz­igazgatási alkalmazottak előlépéséről akként in­tézkedik., hogy a törvényhatósági joggal felruhá­zott városokban eddig a VII— XI., a rendezett tanácsú városokban pedig eddig a VIII— XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselők az ugyan­ezen fizetési osztályban eltöltött és a fokozatos előlépés alapjául beszámítható ötévi szolgálat után az állásra nézve megállapított fizetési osz­tályt követő magasabb fizetési osztály legala­csonyabb fokozatába, ós szabályszerű várakozási idő eltelte után a magasabb fizetési fokozatba

Next

/
Oldalképek
Tartalom