Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-58
110 A nemzetgyűlés 58. ülése 1922. F. Szabó Géza : Én nagyon védelmezem az önkormányzati tisztviselők érdekeit és hirdetem, hogy ők jogosan hivatkozhatnak a nemzet hálájára. Méltóztassanak visszatekinteni a közelmúltba, a nemzeti ellenállás idejére. Az önkormányzati tisztviselők ott állottak egytől-egyig a bástyafokon, . . , Nagy Ernő: Akkor igen! Ez tény! (ügy van! balfelől.) F. Szabó Géza : . . . az exisztenciájukat, karrierjüket dobták oda, de ősi alkotmányunk védelméből becsületes hűséggel és hazafiassággal kivették a részüket. ( TJgy van ! balfelől.) Méltóztassanak visszatekinteni a háborús időszakra. Olyan tehertelen feladatok elé állitották ezek a kérdések a ht boras közigazgatást, az önkormányzati tisztviselőket, hogy én ki merem itt jelenteni, hogy semmi más tisztviselői gárda nem tudta volna azokat a lehetetlen feladatokat megoldani. Ezért ezt a gárdát, az önkormányzati tisztviselőket joggal megilleti a nemzet elismerése és hálája. Meskó Zoltán : Azt akarjuk mi is ! De egyenlő m értékkel akarunk mérni ! F. Szabó Géza : De most hiába kopogtatnánk a nemzet hálájának kapuján, ez az anyagiak részére nem tud teljesen megnyilni. A pénzügyminister ur a rideg számok embere, . . . Pikler Emil : Hadd lássuk a költségvetést ? hova mennek azok a milliárdok ? (TJgy van! a szélsőbalon.) F. Szabó Géza : . .. kénytelen a lehetőség határait figyelemmel kisérni. Mi is kénytelenek vagyunk meghajolni a kényszerhelyzet előtt, kérjük azonban, követeljük, hogy a tisztviselői megélhetés kérdését, ezt az égető kérdést mielőbb oldja meg a kormány. Ezt, mélyen t. Nemzetgyűlés, bizonyos feltételekhez fűzzük mi. Mert a tisztviselői kartól — és azt hiszem, nem állok egyedül ebben a tekintetben — nemcsak ügybuzgóságot, nemcsak szorgalmat, nemcsak hivatottságot, nemcsak rátermettséget kivánunk, hanem annak a lelki gyönyörűségnek az érzetét is, amely annak nyomán fakad, hogy udvariasan, előzékenyen kiszolgálják, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: így kellene !) utbaigazitják az igazságkereső feleket. Ez a lelki gyönyörűség a legnagyobb jutalom, amelyet a babér és a szegénységi bizonyítvány mellett az önkormányzati tisztviselő kérhet. (TJgy van!) Sohasem szabad elfeledni azt, hogy a munkakedv legnagyobb sorvasztó] a, a közéleti tisztaság legnagyobb veszedelme az ártatlan gyermeksirás, amely cipő és kenyér után kesereg, és amely éles körmökkel vág bele a szülők veséjébe. Létay Ernő : Ugron Gábor, mikor belügyminister volt, ki is adott egy ilyen rendeletet ! Rassay Károly : Hatását a választásokon láttuk ! F. Szabó Géza : A tisztviselői kérdés megoldása, végleges rendezése, égető szüksége a nemzetnek. Mivel azonban ilyen kényszerhelyzetben vagyunk, és abban a reményben, hogy a belügymiévi november hó 22-én, szerdán. nister ur, akinek fényes pályája és karrierje a vármegyétől indult ki, akinél családi traditio a vármegye szeretete, teljes garancia arra, hogy ez a törvényjavaslat csak átmenet és következik a végleges rendezés, ebben a reményben — ismétlem — örömmel üdvözlöm ez G a javaslatot és a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés ! 1921 augusztus 25-ikén Pest vármegye székházában egy beszéd keretében a következő szavak hangzottak el (olvassa) : »A mai korszak, a mai politikai helyzet, nem alkalmas arra, hogy hozzányúljunk a vármegyéhez. Ha ennek szüksége mutatkozik, a közigazgatási rendszer megváltoztatására csak akkor lehet gondolni, ha közjogunk és alkotmányunk teljesen helyreáll.« Rassay Károly: Mintha a belügyministert hallanám ! Farkas Tibor : Ezeket a szavakat, amelyeket akkor én is helyeseltem, s amelyeket ma is helyeslek, az igen t. belügyminister ur mondotta. (Igaz! TJgy van! Helyeslés a bal- és a ssélsöbaloldalon.) Nos, én nem látom, t. Nemzetgyűlés, hogy közjogunk és alkotmányunk teljesen helyreállott volna. Szilágyi Lajos: Mit szóltak akkor a kisgazdapártiak ehhez a beszédhez ! (Zaj balfelől.) Meskó Zoltán: Hogy kiabáltak! Elnök (csenget) : Csendet kérek képviselő urak. Szilágyi Lajos: Mit szólt a kisgazdapárt hozzá ? Elnök*. Szilágyi Lajos képviselő urat kérem,... Szilágyi Lajos: Fellázadt az egész kisgazdapárt. Elnök (csenget) : Szilágyi Lajos képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni. Meskó Zoltán : Ugy van ! Az egész kisgazdapárt fellázadt. (Zaj.) Elnök (csenget) : Meskó Zoltán képviselő urat rendreutasitom. (Halljuk ! Halljuk !) Farkas Tibor : Mondom, t. Nemzetgyűlés, én nem látom, hogy közjogunk és alkotmányunk teljesen helyreállott volna, ellenkezőleg, jelenségeket észlelhetünk, amelyekből azt lehet következtetni, hogy talán még nagyobb közjogi zavarokra van kilátás. (Zaj.) Es mikor ugyanazon a napon egy küldöttség ment fel a várba, a ministerelnök ur fogadó szobájában a következő szavak hangzottak el (olvassa): »En a fokozatos fejlődésnek vagyok hive és barátja. A fejlődésre, igenis szükség van ; a fejlődés elől elzárkózni nem lehet, de ez csak akkor egészséges, ha magyar tradiciók alapján áll.« Rothenstein Mór: Ezt a tradiciót ismerjük. Rakovszky Iván belügyminister: Dehogy isI merik! Fogalmuk sincs róla!
