Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-55

A nemzetgyűlés 55. ülése 1922. enunciációt, amelyet ő akkor a hasonló ülésnek első beszéde előtt tett (olvassa) : »Az össze­hívást kérők között első helyen Rassay Károly képviselő ur neve szerepel és igy a szót neki fogom megadni, előzőleg azonban már most jelezni kívánom a beadvány elintézésére, illetve a mai ülés lefolyására vonatkozólag a házszabá­lyok s az eddig követett gyakorlat alapján el­foglalt álláspontomat, mely a következő: Én Rassay képviselő urnák, mint az aláírók egyi­kének a szót az ülés összehívásának megindo­kolására s ezzel kapcsolatosan esetleg teendő napirendi javaslatának előterjeszthetése céljából adom meg. Amennyiben a képviselő ur napi­rendi javaslatot tesz, és abban azt inditványozza, hogy az összehívás indokául felhozott tárgy akár a mai, akár a legközelebbi ülés napirendjén tárgyaltassék, ahhoz a házszabályok 202. §-a értelmében legfeljebb négy szónok hozzászólását engedhetem meg. Amennyiben azonban a kép­viselő ur napirendi indítványt nem tenne, köz­vetlenül a képviselő ur felszólalása után én fogok napirendi indítványt tenni és természete­sen ehhez is legfeljebb négy szónok szólhat hozzá. (Ugy van! TJgy Wn! a jobbóldalon.) Ha a t. Nemzetgyűlés ezt az álláspontomat magáévá teszi, ily értelemben átadom a szót Rassay képviselő urnák.« Altalános helyeslés volt a Házban. Ez az elnöki enunciáció teljesen analóg az igen t. elnök urnák mai enunciáció jávai. Akkor a Ház ezt tudomásul vette és az ellenzék sem tette további vita tárgyává. így a tiszta prece­densek és a kijegeeesedett gyakorlat alapján tisztelettel kérem, hogy a Ház az elnök ur javaslatához hozzájárulni méltóztassék. (Helyes­lés a jobboldalon ás a középen. Zaj balfélöl.) Elnök : Ha az elnöki előterjesztéshez, mely kifejezetten az eddigi gyakorlatnak felel meg, hozzájárulni méltóztatnak, akkor ily érte­lemben fogok eljárni. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfélöl.) Rassay Károly: Nem járulunk hozzá! Nincs egyhangúság ! Elnök : Kérném azokat a képviselő urakat, akik az elnöki előterjesztéshez hozzájárulnak, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Tehát e határozathoz képest fogom a házsza­bályokat értelmezni és ezt az eljárást fogom követni. Mielőtt Farkas István képviselő urnák a szót megadnám, bejelentem a t. Nemzetgyűlés­nek, hogy Szilágyi Lajos képviselő ur napirend előtti felszólalásra kért engedélyt, amit én neki megadtam. (Mozgás bal felől.) Rassay Károly: Nem értjük! Nincs napi­rend! Elnök : A további teendők megállapítása ennek az ülésnek tárgya. Rassay Károly: Akkor beszélhetünk fél kettőig. (Felkiáltások jobbfelöl: Lehet.) évi október hó 20-án, pénteken. 5 Elnök : Ezenkívül jelentem, hogy Szakács Andor képviselő urnák a hadiözvegyek és árvák ellátása tárgyában, nemkülönben Huszár Károly képviselő urnák a vagonlakók ügyében és a téli inségakciók tárgyában kért sürgős interpellációra az engedélyt megadtam. Mind­két interpelláció a népjóléti minister úrhoz szól. Ezen interpellációk előterjesztésére napirendünk megállapítása után fogunk áttérni. Ezek után Szilágyi Lajos képviselő urnák adom át a szót. (Halljuk ! Halljuk !) Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! A béke­szerződés törvénybeiktatása óta minden egyes alkalmat megragadtunk arra, hogy a nemzet­gyűlés terméből tiltakozásunkat jelentsük be és igy u §y érzem, hogy következetesek maradunk önmagunkhoz, amikor ma sem megyünk el kö­zömbösen azok mellett az események mellett, amelyek a közel múltban az elszakadt keleti részeken lejátszódtak. Valahogy ugy éreztük, hogy azt akarják, hogy az utolsó részletét fizessük meg annak az erkölcsi hadisarcnak, amelyet mireánk jogtala­nul és érdemtelenül, kíméletlen módon kivetet­tek és amelyet megfizetni nem kötelességünk, mert sem fizikailag, sem erkölcsileg legyőzöttek nem vagyunk. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ugy éreztük, hogy azt mondják : jöjjön most egy utolsó megszégyenítés, és ezzel azután betetőzik azt az erkölcstelen művet, amelyet ők békemű­nek kereszteltek el. Egy nagy berendezkedés záróművének szán­ták, ilyennek mondták, ilyennek híresztelték, igy írták az október 15-iki koronázást. Csalódtak. Innen, a magyar törvényhozás ülésterméből is meg kell állapítani, hogy az egész koronázás nem volt egyéb mint ostoba erőlködés, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és baloldalon) mellyel a jogot, az igazságot, a történelmet, a hagyo­mányt megcsúfolni és meghazudtolni megpró­bálták, vagy — hogy mások szavaival éljek — az egész nem volt egyéb, mint egy rosszul sike­rült jelmezbál, egy parodia, egy sikertelen nép­ámítás. (Igaz ! Ugy van !) Gyászszertartás akart lenni mifelettünk, de ugy tetszik, mintha a színpadon játszódott volna le, a kulisszák előtt álló, kölcsönruhába öltözött, festettképü, hami­san éneklő, álszakállu és álbajuszu szereplőkkel. Az ágyú, dísztüz és zene mind hiába, ugy tet­szett csak, mint vásári zenebona; az ünnepi ökörsütés pedig ugy tetszett előttünk, mintha a rémeket akarták volna máglyarakással elriasz­tani. Igenis, rémeket, reájuk nézve rémeket, szellemeket kellett elriasztani, mert hiszen Hu­nyadi János, Hunyadi László és ifj. Hunyadi János, Izabella királyné és János Zsigmond, Bocskay István, I. Apaffy Mihály, Báthory András, Martinuzzi György és Bethlen Gábor szellemei ott lebegtek a bűnökben fogant, bű­nökkel tetézett helyzet, az erőltetett ünnepélyt rendező, a kirendelt és felbérelt megjelent tö­megek felett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom