Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-55
A nemzetgyűlés 55. ülése 1922. enunciációt, amelyet ő akkor a hasonló ülésnek első beszéde előtt tett (olvassa) : »Az összehívást kérők között első helyen Rassay Károly képviselő ur neve szerepel és igy a szót neki fogom megadni, előzőleg azonban már most jelezni kívánom a beadvány elintézésére, illetve a mai ülés lefolyására vonatkozólag a házszabályok s az eddig követett gyakorlat alapján elfoglalt álláspontomat, mely a következő: Én Rassay képviselő urnák, mint az aláírók egyikének a szót az ülés összehívásának megindokolására s ezzel kapcsolatosan esetleg teendő napirendi javaslatának előterjeszthetése céljából adom meg. Amennyiben a képviselő ur napirendi javaslatot tesz, és abban azt inditványozza, hogy az összehívás indokául felhozott tárgy akár a mai, akár a legközelebbi ülés napirendjén tárgyaltassék, ahhoz a házszabályok 202. §-a értelmében legfeljebb négy szónok hozzászólását engedhetem meg. Amennyiben azonban a képviselő ur napirendi indítványt nem tenne, közvetlenül a képviselő ur felszólalása után én fogok napirendi indítványt tenni és természetesen ehhez is legfeljebb négy szónok szólhat hozzá. (Ugy van! TJgy Wn! a jobbóldalon.) Ha a t. Nemzetgyűlés ezt az álláspontomat magáévá teszi, ily értelemben átadom a szót Rassay képviselő urnák.« Altalános helyeslés volt a Házban. Ez az elnöki enunciáció teljesen analóg az igen t. elnök urnák mai enunciáció jávai. Akkor a Ház ezt tudomásul vette és az ellenzék sem tette további vita tárgyává. így a tiszta precedensek és a kijegeeesedett gyakorlat alapján tisztelettel kérem, hogy a Ház az elnök ur javaslatához hozzájárulni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon ás a középen. Zaj balfélöl.) Elnök : Ha az elnöki előterjesztéshez, mely kifejezetten az eddigi gyakorlatnak felel meg, hozzájárulni méltóztatnak, akkor ily értelemben fogok eljárni. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfélöl.) Rassay Károly: Nem járulunk hozzá! Nincs egyhangúság ! Elnök : Kérném azokat a képviselő urakat, akik az elnöki előterjesztéshez hozzájárulnak, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Tehát e határozathoz képest fogom a házszabályokat értelmezni és ezt az eljárást fogom követni. Mielőtt Farkas István képviselő urnák a szót megadnám, bejelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Szilágyi Lajos képviselő ur napirend előtti felszólalásra kért engedélyt, amit én neki megadtam. (Mozgás bal felől.) Rassay Károly: Nem értjük! Nincs napirend! Elnök : A további teendők megállapítása ennek az ülésnek tárgya. Rassay Károly: Akkor beszélhetünk fél kettőig. (Felkiáltások jobbfelöl: Lehet.) évi október hó 20-án, pénteken. 5 Elnök : Ezenkívül jelentem, hogy Szakács Andor képviselő urnák a hadiözvegyek és árvák ellátása tárgyában, nemkülönben Huszár Károly képviselő urnák a vagonlakók ügyében és a téli inségakciók tárgyában kért sürgős interpellációra az engedélyt megadtam. Mindkét interpelláció a népjóléti minister úrhoz szól. Ezen interpellációk előterjesztésére napirendünk megállapítása után fogunk áttérni. Ezek után Szilágyi Lajos képviselő urnák adom át a szót. (Halljuk ! Halljuk !) Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! A békeszerződés törvénybeiktatása óta minden egyes alkalmat megragadtunk arra, hogy a nemzetgyűlés terméből tiltakozásunkat jelentsük be és igy u §y érzem, hogy következetesek maradunk önmagunkhoz, amikor ma sem megyünk el közömbösen azok mellett az események mellett, amelyek a közel múltban az elszakadt keleti részeken lejátszódtak. Valahogy ugy éreztük, hogy azt akarják, hogy az utolsó részletét fizessük meg annak az erkölcsi hadisarcnak, amelyet mireánk jogtalanul és érdemtelenül, kíméletlen módon kivetettek és amelyet megfizetni nem kötelességünk, mert sem fizikailag, sem erkölcsileg legyőzöttek nem vagyunk. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ugy éreztük, hogy azt mondják : jöjjön most egy utolsó megszégyenítés, és ezzel azután betetőzik azt az erkölcstelen művet, amelyet ők békeműnek kereszteltek el. Egy nagy berendezkedés záróművének szánták, ilyennek mondták, ilyennek híresztelték, igy írták az október 15-iki koronázást. Csalódtak. Innen, a magyar törvényhozás ülésterméből is meg kell állapítani, hogy az egész koronázás nem volt egyéb mint ostoba erőlködés, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és baloldalon) mellyel a jogot, az igazságot, a történelmet, a hagyományt megcsúfolni és meghazudtolni megpróbálták, vagy — hogy mások szavaival éljek — az egész nem volt egyéb, mint egy rosszul sikerült jelmezbál, egy parodia, egy sikertelen népámítás. (Igaz ! Ugy van !) Gyászszertartás akart lenni mifelettünk, de ugy tetszik, mintha a színpadon játszódott volna le, a kulisszák előtt álló, kölcsönruhába öltözött, festettképü, hamisan éneklő, álszakállu és álbajuszu szereplőkkel. Az ágyú, dísztüz és zene mind hiába, ugy tetszett csak, mint vásári zenebona; az ünnepi ökörsütés pedig ugy tetszett előttünk, mintha a rémeket akarták volna máglyarakással elriasztani. Igenis, rémeket, reájuk nézve rémeket, szellemeket kellett elriasztani, mert hiszen Hunyadi János, Hunyadi László és ifj. Hunyadi János, Izabella királyné és János Zsigmond, Bocskay István, I. Apaffy Mihály, Báthory András, Martinuzzi György és Bethlen Gábor szellemei ott lebegtek a bűnökben fogant, bűnökkel tetézett helyzet, az erőltetett ünnepélyt rendező, a kirendelt és felbérelt megjelent tömegek felett.
