Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. cselédek bizonyos kategóriáinak feltétlenül adó­mentességet kellene adni. Annál inkább szük­séges ez, mert akkor magától következik az, bogy a köztisztviselők, az állami tisztviselők is ezen létminimumba fognak kerülni. Mert nem hiszem, hogy volna állami köztisztviselő, aki — ez nagyon szórnom, de sajnos, igy van — elérné egy gazdasági cseléd évi jövedelmét. Ennek következtében az állami köztisztviselők ezen a címen is adómentességet élveznének, pedig a kormánynak, azt hiszem, nagyon meg kellene gondolni, hogy a köztisztviselők más címen is adómentesek legyenek, mert képtelenség az, hogy az állam az egyik kezével adjon, a másikkal meg elvegyen, hogy fizetést adjon és azt adóval megrójja. Ez tisztán az adminisztrációnak meg­nehezítése s igen sok felesleges munkát és felesle­ges tisztviselő tartását jelenti s az adminisztráció lényeges megkönnyítése volna az, ha az összes állami alkalmazottak adómentességet élveznének ép ugy, mint a katonaság és a hasonló intéz­mények adómentességet élveznek. Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt beszédemet befejeznénk csak egypár szóval említést tegyek még az erdőbirtokot sújtó föld­adóról is. Azt hiszem, felesleges hangoztatnom, hogy csonka Magyarországon milyen óriási je­lentőségük van az erdőknek és hogy, sajnos, milyen kevés erdő van és hogy ez a kevés erdő is milyen rossz állapotban van. Ha mi ilyen magas adóval sújtjuk az erdőket, ez végered­ményben annak a kevés és rossz erdőnek is tönkrejutását jelenti. Ha ugyanis háromkoronás átlag kataszteri tiszta jövedelmet veszünk az erdőknél, akkor egy háromkilós buzaadó egy jól vezetett erdőnél is a jövedelemnek cirka 40 %-át jelentené, anélkül hogy a többi adóról még egyáltalában szó volna. Hogy mennyire nem veszi tekintetbe maga a kormány a buzavalutát, erre jellemző az erdők ügye. Különben a földmivelésügyi minister ur talán másfél évvel ezelőtt ígérte meg, hogy a fa-kormánybiztosságot megszünteti, — ez csak most jut eszembe — de azóta sem történt meg. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mert jól dolgozik. Őrgr. Pallavicini György: Itt a Házban méltóztatott erre nézve Ígéretet tenni. Ismétlem, hogy mennyire nem veszi komolyan maga a kormány a buzavalutát, erre élénk példa az 1230. számú rendelet, amely szerint a kormány­nak jogában van a tűzifa 30°/o-áig igénybevenni egy erdő kitermelését, vagononkint 20.000 koro­náért. Nézzük meg, hogy a buzavaluta itt hogyan nyilvánul meg a kormány rendelete alapján. Békében egy vagon tűzifa belekerült minimum 120—130 koronába, vagyis 6—7 métermázsa búzába; ma 20.000 koronával 3 méter­mázsa búzára taksálva veszi el azt a fát, ami­kor egy vagon tűzifa piaci ára ma minimum 40.000 korona, úgyhogy tulajdonképen az állam a fatermelő fájának 15%-át ingyen veszi el. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926 — IV. KÖTET. s vi szeptember hó 6-án, szerdán. 89 Ilyen körülmények között az erdőt megterhelni és olyan földadóval sújtani, mint amilyent ez a javaslat kontemplál, azt hiszem, nagyon igaz­ságtalan, különösen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy rengeteg sok olyan erdő is van, amely nem terem semmit. Egész röviden volnék bátor az igen t. Nem­zetgyűlés figyelmét felhívni arra, bár ez nem tartozik szorosan a szőnyegen fekvő adójavasla­tokhoz, hogy akkor, amikor a kormány minden módon próbál jövedelmeket szerezni, miért van az, hogy az idegen missziók tagjai mentesek a forgalmi és a luxusadótól? (Helyeslés a bal­oldalon.) En azt találom, hogy ez óriási hiba. (Egy hang a balközépen : Skandalum !) Tudjuk, hogy a németek az idegeneket sokkal drágábban fizettetik meg, mint saját lakosaikat. Nálunk azonban az a helyzet áll elő, hogy az idegen missziók tagjai a mi pénzünkön élősködnek, szaladgálnak hónapo'c óta s a kor­mány nem tud tőlük megszabadulni, . . . Meskó Zoltán : Nagyun jól érzik itt magu­kat, miért is mennének el? Őrgr. Pallavicini György: Ezek az idegenek összevásárolhatják portékájukat, olcsóbban, mint mi, mert sem forgalmi, sem luxusadót nem fizetnek. (Mozgás.) 8 amikor ilyenek-történhetnek, akkor lát­juk azt, hogy a kormány inségakciót kezd, ami azt hiszem, a kormány pénzügyi tehetetlenségé­nek netovábbja. Arra még nem volt példa a világon, hogy kormány kénytelen legyen ala­mizsnáért fordulni a társadalomhoz. Elismerem, hogy igenis vannak a vidéken olyanok, akik nincsenek kellően ellátva a jövő télre, de ez ki­nek a hibája? Egyrészt azoké a magánosoké, akik nem adtak munkaalkalmat az odavaló nép­nek, amint hogy vannak esetek, amikor az ille­tők akár idegenből hozattak munkásokat, akár nem volt elég nagy szociális érzékük arra, hogy ellássák munkával az odavaló népet. De akkor ezeket tessék büntetni, nem pedig azt a társa­dalmat, amely eleget tett kötelességének, mert hiszen ismét csak az fog fizetni ennél az inség­akciónál. A másik bűnös azonban maga a kor­mány, amelynek közgazdasági programmja nincs, amely csak adót akar srófolni, de nem gondos­kodik arról, hogy hasznos és produktív munka­alkalmakat teremtsen. Ez a kormánynak lett volna a kötelessége. Mindezen indokoknál fogva nem fogadhatom el az előttünk fekvő törvényjavaslatokat, de ezeken kivül más indok is vezet arra, hogy azokat a magam részéről visszautasítsam s ebből az indokból az igen t. pénzügyminister urat tel­jesen kikapcsolom, mert azt hiszem, hogy ő a kormány jelenlegi politikájával igen keveset fog­lalkozik, mert túlságosan el van foglalva pénz­ügyi kérdésekkel és semmi esetre sem tehetem őt felelőssé a kormánynak múlt pénzügyi politiká­jáért. Egy olyan kormánynak, amely pénzügyi kérdésekben igen ritkán nyilatkozik, amely az 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom