Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-45
A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. azonban még közelítően sem tájékozódhatnak az adó évi hozadékát illetőleg : Elnök : A képviselő urat kérném, méltóztassék kissé hangosabban beszélni. Egyúttal arra is kérném, hogy miután a tárgyalásra szánt idő letelt, szíveskedjék beszédét rövidre fogni. Oberhammer Antal: Eddig a III. kereseti adó 10% volt. A javaslat szerint az általános kereseti adó 5—10%-ig vethető ki engedély mellett. A százalék ugyan kisebb, mint volt, ezzel szemben azonban a tiszta jövedelem a jövedelmi adóval együttesen lesz megállapítva. Ez a városokra megnyugtató, mert a jövedelmi adó állami s igy feltehető az, hogy az állam közegei a valóságnak megfelelően fogják a tiszta jövedelmet kipuhatolni. A javaslat azonban általánosságban csalódást jelent a városokra nézve, mert a városok mindig azt remélték, hogy épen a föld- és a házadót fogják megkapni. Ezek az adók sarjadzanak a község területéből és ezer érdekszál köti össze azokat a községeket, amelyek pl. a házépítkezéseknél és szabályozásoknál jelentékeny költségeik vannak. Ennek helyessége tekintetében elég rámutatnunk arra, hogy a hatalmasan fejlődött porosz városokban ezek az adók a községeknek át vannak engedve. A kereseti adó átengedése azzal a hátránnyal járhat, hogy az állam beveszi a fundált földházadókat, a további megadóztatás gerincéül pedig a jövedelmi adót teszi és a vagyonadót és igy kevesebb gondot fog fordítani a haszonhajtó foglalkozások után származó jövedelem kipuhatolására, tehát a kereseti adó veszíteni fog jelentőségéből. Idővel elsatnyul, kevesebb lesz s ezt a község fogja elsősorban megérezni. Igaz, hogy ezt a jövedelmi adónál az állam is érezni fogja, de annak módjában van azt ellensúlyozni azáltal, hogy az egyéb jövedelmeket szigorúbb mértékkel fogja megállapítani s ekkor kevesebb gondot kell fordítani a haszonhajtó foglalkozások tiszta jövedelmére. A tiszta jövedelem megállapításánál a város is befolyhat, sőt azt meg is f.elebbezheti, de az talán kissé illuzórius korrektivum, mert az adatok legnagyobb részét mégis az állam gyűjti és tartja kezében, az ekként nagy apparátussal gyűjtött adatoknak a község részéről utólag történő felülvizsgálata csak utópia. Épugy megtartja az állam a társulati adót is. Ez is a jobb és biztosabb része az adónak és helyet foglalhatott volna a községeknek átengedett kereseti adóban annál is inkább, mert ennek kivetése hiteles mérleg alapján történik és igy könnyű és biztos. Amit a községek hosszas várakozás után végre most megkapnak, nem elégíti ki a várakozásokat, hacsak a régóta, beígért uj városi törvény nem fog segíteni. Az állami tisztviselők megadóztatása az évi szeptember hó 5-én, kedden. *?§ egyenlő teherviselés elvénél fogva helyes, de nem épen igen nagy érdeke a városnak. Valamikor, mikor kisebb összegek is elősegítették a városok háztartását, sok szó esett erről, ma, amikor csak nagyarányú bevételekkel van a városokon segítve, ez a kérdés másodrendűvé törpült. A tisztviselők amúgy is csak a régi IV. osztályú kereseti adónak megfelelő kereseti adót fogják a városnak fizetni, a többi behozandó városi szolgáltatástól, mint azt az indokolás ,később mondja, teljesen mentesek lesznek. Általában a javaslatok sok elismerésreméltó újítást tartalmaznak. A kereseti adók alapjának lajstromba foglalása, az adó egyszerűsítése, a nyomozások egybekapcsolása a jövedelmi adóban s a minimális tételek megszüntetése mind igen üdvös dolgok, ha helyesen lesznek keresztülvezetve, amely megjegyzést azért vagyok bátor hozzáfűzni, mert az eddigi tapasztalatok szerint, az egyes intézkedéseknél beígért egyszerűsítések ép az ellenkezőjét érték el annak, amit céloztak. Hiányoljuk a javaslatokban, hogy az átengedett kereseti adó mellett milyen más állami adó után és milyen összegű községi pótadót vetett ki a város, vagyis a községi adózás rendezését, amely pedig igen sürgős, mert az 1923. évi költségvetés elkészítésének ideje elérkezett. Általában elérkezett az ideje annak, hogy a törvényhozás a városoknak segítsen. A városoknak, amelyek a műveltség-, kereskedelem- és iparnak emporumai, a múltban nagy sérelmeik voltak a vidékkel szemben, mert ezekre nehezedett minden teher, mely a városias élettel, modern fejlődéssel jár ; ezek voltak a zászlóvivői a magasabb kultúrának és ezen szerepük nagy megterheléssel volt összekötve. A városok lakossága áldozatos készséggel viselte ezeket a terheket, de megtépte őket a nagy háború, a forradalom, a kommunizmus, a megszállás, ezek a nagy csapások okozták a gazdasági leromlást, ezért kötelességük a termelésnek megszakadt fonalát felvenni, háztartásukat egészséges alapra fektetni, gazdaságukat a rendszeresség jellegével felruházni, abba a régi szolidságot és szilárdságot visszaállítani, a város forgalmát, kereskedelmét és iparát tápláló intézményeket és közműveket különös gondossággal kezelni. Mindezekre azonban nagy anyagi erőre van szükség. A törvényhozás a városokon való segítést mindenkor a másodrangú feladatok közé sülyesztette. Évtizedek multak el kinos vergődésben és állandó küzdelemben és a városok mai napig sem voltak képesek elérni azt, hogy a törvény biztosítsa részükre azokat a bevételeket, melyeket saját háztartásuk részére fordíthatnak. Az állam sok esetben gátat vetett annak, hogy céltudatos önkormányzati törekvés érvényesüljön s több esetben mereven elzárkózó álláspontra helyezkedett, ha a város pénzügyi helyzetének tervszerűsége és szilárdsága érdekében üdvös
