Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-45
À nemzetgyűlés 45. ülése 1922. a közönség az adójavaslatok felé azért, mert az uj adók jövedelmétől a pénzinfláció megszűnését, a pénz értékének megj avulását és a mérhetetlen drágaság enyhülését -várjak. Teljesen megindokolt tehát az az általános érdeklődés, mely az adójavaslatok felé fordul. Az adójavaslat OK: előterében kétségtelenül a földadójavaslat áll. E javaslat felé fordul a legnagyobb érdeklődés egyrészt azért, mert, mint földmivelő államban, nálunk e javaslat az ország lakosságának gerincét érinti, de másrészt azért is, mert ez az adóág eddig meglehetősen el volt hanyagolva, s ennek az adónak a hozadéka egyáltalán nem állt arányban azzal a jövedelemmel, amelyet annak alapja tulajdonosának biztosított. Valóban csodálkozni lehet azon, hogy ez az adó majd egy félszázadig fent art hattá magát eredeti formájában, mert ez az adó az idők rohanó árjában ugy tűnik fel, mint egy küntfelejtett Schild wach, amely mellett átalakult az egész világ. Egyetlen egy állam kódexében nem tartotta volna magát e törvény, és ha nem is mondom, hogy szégyene pénzügyi igazgatásunknak, annyi azonban kétségtelen, hogy legalább is nagy szépséghibája. A városok lakossága állandó elkeseredéssel beszélt e törvényről, a sajtó évtizedeken át sürgette annak megváltoztatását s csak a Wekerle-íéle általános adóreform tudott azon némi rést ütni, de ez sem teremtett e tekintetben megnyugtató és igazságos helyzetet.. Ez az egyik okozója, hogy a városok lakossága, mely a hosszú háború és az ezt követő nehéz években napjainkig a szebb jövő reménye nélkül állandóan nélkülözi az elsőrendű szükségletet képező élelmicikkekben az emberi szervezetnek szükséges mennyiséget s azt megszerezni alig képes, az irigység bizonyos nemével fordul a gazdák felé, kik legalább ezen szükségletek kielégítésénél nincsenek nélkülözésre kényszerítve. (Mozgás jobbfelől.) Egy szóval sem akarom azt állitani, hogy a gazdák helyzete fenékig tejfel, a nyersanyag, munkabér, az ipari cikkek árai sok százszorosan emelkedtek, de ez a körülmény, hogy jelzálogés egyéb tartozásaikból meglehetősen felszabadították magukat, hogy gazdaságukban állandóan befektetéseket eszközölnek, hogy még kisebb gazdák is drága gazdasági gépeket szereznek be, hogy állatállományuk sem rendült meg, hogy egyes helyeken a vett értesülések szerint az utmenti gyümölcsfák hozadékából a teljes bérösszegeket voltak képesek kifizetni, mind azt látszik bizonyítani, hogy az idők vihara bennük oly károkat nem okozott, mint a városok lakosságának, mely — csekély rétegeit kivéve — ma lerongyolva, legyöngülve, sóvárogva várja az időt és azt a megváltót, mely nehéz helyzetén könnyítsen és javitson. Az állandó jó fehér cipóról szóló hirek akkor, mikor a városok lakossága korpából és egyéb fel nem ismerhető anyagokból gyúrt kenyeret evett, a mesébe illő falusi lakodalmi lakomáról szóló hirek akkor, amikor az intelligens városi középosztály asztalára csak elvétve került hus, évi szeptember hó 5-én, kedden. 11 (Mozgás jobbfelől.) nem csengettek kellemesen a várcs falai között és óriási veszedelem volna erre az országra, ha a falu népe és a várcs lakossága között a mindennapi kenyérből kifolyólag egy ellenszenves hangulat fejlődnék ki, mert a falu és a várcs egymásra van utalva, s mindkettőnek karöltve, szeretettel, megértéssel kell azon iparkodnia, hogy újra épitse és felszabadítsa az országot. Ne gördítsenek tehát a gazdák nehézségeket ezen adó minél előbbi életbeléptetése elé, mert azt el kell ismerniök, hogy az ország lakosai között ők vannak és ezen adótörvények mellett is ők maradnak még mindig a legjobb helyzetben. Csak azt az egyszerű és világos példát állítom fel, hogy egy kétmilliós hagyatékból, melynek egyharmadát föld, másik harmadát bérházak, harmadik harmadát készpénz képezte, az, aki 700.000 korona értékben egy ezerholdas birtokot kapott, vagyon és jövedelem tekintetében mennyivel van jobb helyzetben, mint az, aki 700.000 koronáért egy nagy bérházat, vagy a harmadik, aki 700.000 korona készpénzt kapott. Pedig a felosztás alkalmával igazságosnak tűnhetett fel ez az elosztás. De ha az adózást és jövedelmet tekintjük, még jobban domborodik ki a gazdák helyzete a házbirtokos, vagy a tőke élvezőjével szemben. Ugyanis egy hold földnek, amelynek 10 korona katasztrális tiszta jövedelme van, földadója körülbelül 700 korona, bruttó bevétele átlag legalább 30.000 korona, nettó jövedelme 7000 korona, a földadó tehát a brutto bevételnek 3" 5, a nettó jövedelemnek 10%-a. Háztulaj donnái a házadó a bruttó bevétel 20%-a, a nettó jövedelemnek legalább 80%-a, de. legtöbb esetben több, mint a nettó jövedelem. Még a közép-, sőt a fixj öve delemmel biró is bruttó jövedelmének 2—3%-át fizeti kereseti adóban, pedig igazán ez a társadalom legszegényebb osztálya, melynek nincs igazán leadni valója. Nincs tehát a gazdáknak okuk aggodalmakra és panaszokra. Csak tekintsenek szét a városok lakossága között és azt fogják látni, hogy a latéi ner-osztály, különösen a tisztviselők holmijai, lassan-lassan hogyan szivárognak vagyonmentő aukciók utján idegen kezekbe, (Felkiáltások jobbfelől; A városokban is van lakmározás !) . . . nagyon csekély mértékben ... és hogy az a pénz, amit a középosztály kiad, legnagyobbrészt mind csak élelemre megy, mert ruhára nem tellik, az élelem, ára pedig lassan kiszivárog a faluba, ami különben minden háborúnak természetes következménye, mert minden háború után a föld értéke emelkedik és minden háború után a földmives és gazdaosztály volt az, amely emelkedett. A most hozandó törvény sem. örökké élő lény. a viszonyok változtával, ha szükséges, módosítható, de az adott helyzetben kevesebbet követelni a földtulajdonostól már nem lehet. A pénzügyi bizottság javaslatával előtérjesz* tett degresszivitás máris óriási előnyöket jelent. Bizalommal vagyok a kormány iránt, hogy a lehetőség határáig el fog menni az engedmények