Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

À nemzetgyűlés 45. ülése 1922. Pikler Emil : Azt hallottam, hogy kommunista álláspont. Igen t. Nemzetgyűlés, ezt a kommunizmust minden jó magyar ember elfogadhatja, különösen a nyomorgó magyar nép és legyen meggyőződve igen t. képviselőtársam, hogy ha ő rosszul értelmezte azt a »kommunizmus« szót, legalább is olyan tiszta vagyok abban az értelemben, mint ő maga. Befejezem beszédemet. Nem nagyon sok bölcs dolgot mondtam . . . Meskó Zoltán: Nagyon okosan beszélt, a vége különösen jó volt! (Derültség a jobbóldalon.) Pikler Emil : . . . nem is akartam itt közderültséget kelteni. Sokkal szomorúbb a helyzet. De én furcsának találtam azt, hogy itt napokon és heteken keresztül folyik egy vita az adójavaslatokról, mindenféle tudományos tételeket állítanak fel, mindenféle számitásokat eszközölnek és emellett tovább robognak az autók a liget körül, a Bristolban és a Hungáriában folyik a pezsgőzés, fogynak a finom vacsorák, ( Ugy van ! Ugy van !) óriási pénzeket költenek a metreszekre és egyebekre. Ahogy mi itt tárgyalunk, az nem komoly dolog. Ezeket a pénzeket tessék sorjában mind elvenni az állam céljaira. Ez nem kommunizmus, ez az államháztartás rendbehozásához tartozik. Akkor az állam dolgai egyelőre rendbe fognak jönni. Hogy mit hoz a jövő, hogy a zürichi urak hogyan fogják koronánkat értékelni két hét múlva, azt ma nem tudhatjuk. Az egész játék. Egész Európa gazdasági élete ma egy bolondok háza, egy kabaré. Én legalább ugy látom. Hiába kalkulálok én a főnököm részére ; két hét múlva Zürichben megbolondulnak és egészen másként áll a helyzet. ügy képzelem, hogy az / államháztartás ugyanebben a helyzetben van. En legalább igy látom a helyzetet és nagyon kérem az igen t. pénzügyminister urat. fogja meg ezt a tobzódó társaságot, amely a pénzt milliószámra költi el. Azt hiszem, Kiss Menyhért képviselőtársammal is egy nézeten vagyok ebben a tekintetben ; jóllehet minden más tekintetben másként gondolkozunk, de azt hiszem, ebben a kérdésben egyek vagyunk. Tessék ezt megcsinálni és ez lesz az egészséges adópolitika. A törvényjavaslatot természetesen nem fogadom el. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző: Éhn Kálmán! Éhn Kálmán: Mélyen t. Nemzetgyűlés! A reánk kény szeritett és ötödfél esztendeig tartott, reánk nézve szerencsétlenül végződött világháború, az ezt követő októberi forradalom, utóbb az átkos proletárdiktatúra, majd a román megszállás, helyesebben román rablás megszűnte óta hosszú évek teltek el. Evek, amelyektől a kedélyek megnyugvását, az idegek gyógyulását, a szenvedélyek lecsillapulását . „. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot meghallgatni. évi szeptember hő 5-én, kedden. Ol Éhn Kálmán : ... és a gyűlölet halálát vártuk. Annyi szenvedés, annyi megpróbáltatás után egy szebb, egy emberibb korszakot reméltünk, amelyben ismét uralkodni fog a magyar testvéri szeretet, a megbocsátás, az erkölcsi világrend, amely épít és nem rombol, uralkodni fog az a két hatalmas érzés, amellyel egy rombadőlt országot is újra lehet építeni : az önzetlenség és az áldozatkész hazaszeretet. Hittük és reméltük, hogy eljön majd az a korszak, amikor nem az indulatok és az önzés, hanem a szeretet fog uralkodni. Sajnos, mindezeket azonban hiába vártuk. A t. túloldal véleménye szerint csonka Magyarországon még mindig a golyó és a bomba, a mi véleményünk szerint a demagógia uralkodik; osztály-, felekezeti és társadalmi harcok dúlnak, egyének vívják az ő külön gyülöletcsatájukat és ebben az általános zűrzavarban, ebben a viharos atmoszférában ez a szerencsétlen, megcsonkított ország nem tudja megtalálni azt a kivezető utat, amelyre épen most a legnagyobb szükség volna. Egyfelől a kiáltó nyomor, szenvedés, nélkülözés, sőt mondhatnám, éhezés, a másik oldalról a tobzódás, a minden földi gyönyörökben úszás, a pénzpocsékolás ül orgiákat ebben a szegény országban, amelyben ugy illene élnünk, mintha minden egyes házban egy kiterített halott volna. Annyi szenvedés, annyi meghurcoltatás után vajha következnék az az időszak, korszak, amikor ez a sárbatiprott nemzet öntudatra ébredne, egyszer már megkezdené az alkotó munkát, amikor nem személyeskedéssel, nem egymás elleni gyűlölködéssel töltenők az időt, hanem azon gondolkodnánk, hogyan építsük újra ezt a szerencsétlen, rombadőlt országot. Hiszen ma már mindenki látja ós tudja azt, hogy ez az ellenséges gyürü, amely már is fojtogatja ezt a szerencsétlen nemzetet, egyre szűkebbre szorul. Ebből az ércgyürüből nincs kimenekvés. Minden jóbarát nélkül, egyedül vívjuk ezt a halálharcot, sőt nemcsak, hogy egyedül vívjuk az ellenséggel szemben, hanem még vívjuk idebenn is. Mert, t. Nemzetgyűlés, arra nincs szükség, hogy mi egymást pocskondirozzuk, egymást sértegessük; erre a mi szomorú korszakunkban idő nincs. Én feltételezem azt, hogy a t. túloldal — értem ez alatt az ellenzéket, de értem különösen szociáldemokrata képviselőtársainkat is, hiszen ezek is magyar születésűek, nekik is itt ringott a bölcsőjük és ezt a hazát talán ők is szeretik ... (Mozgás a jobboldalon.) Vanczák János : Jobban mint más ! Éhn Kálmán: Adná Isten, hogy igaz volna! Létay Ernő: Egy kalap alatt méltóztatik elintézni az egész tábort? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Éhn Kálmán : Nem egy kalap alatt ; az ellenzéket Emiltettem előbb.