Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

À nemzetgyűlés 45. ülése 1922. egye meg azt a betyár agitációt ! Ha az nem lett volna, akkor ezt a kis pénzt nem kellett volna befizetni az adópénztárba, hanem betehettem volna a Wertheim-kasszába !«, ez nem járul hozzá az adófizetőkészség emeléséhez, hanem igenis minden egyébre való tekintet nélkül, bátran megmondani, hogy igy és igy áll a dolog, tessék adót fizetni, adótárgya van. Nem uj elmélet ez. Ismerjük a legrégibb adóelméleteket is; pl. a francia iskola, Montesquieu azt tanitja, hogy az adózás tulajdonképen csak csereügylet az állam és a vagyonos között, (Egy hang a középen : Más biztosításnak mondja.) »do ut des« alapon épiti fel tehát Montesquieu az ő elméletét és azt mondja, hogy az állam csereügyletet köt, az egyes ember kap bizonyos előnyöket és engedményeket az államtól és ezzel szemben fizeti az adót. Stahl, a német iskola képviselője, még tovább megy és azt mondja, hogy minden az államé és akinek az államon belül valamilyen java, birtoka, vagyontárgya van, azt ő úgyszólván haszonbérbe kapta és ennek arányában Stahl elmélete szerint adóznia kell a közösségnek annak a vagyontárgynak használatáért. Talán csak Stuart Millnél találjuk meg azt az elméletet, amelyet a tisztelt egységespárt vitt bele a javaslatba és amellyel áldozati alapra helyezte az adózást, azt mondván, hogy az adó áldozat. A modern elmélet azonban azt mondja, hogy az adózás alapja nem lehet más, mint a teljesítőképesség, de szociálpolitikai alapon a létminimummal éi progresszióval. Igen helytelen volt tehát az a levél és kijelentem, hogy ennek a levélnek nem lehetett más logikus folyománya, mint az ismeretes gazdagyülés és annak lefolyása. Egészen természetes, hogy a gazdák és a birtokosok békétlenkednek, amikor hivatalos irást kapnak arról, hogy egy rogsz, igazságtalan agitáció folytán megfogják az ő nyakukat és kisrófolják belőlük azt az adót, amelyet egyébként tulajdonképen nem kellene megfizetni. Szomjas Gusztáv : Nem az adó mértéke, hanem a formája ellen van a kifogás ! Nem azt kifogásoljuk, mert mi fizetünk adót, még többet is ! Elnök : Propper képviselő urat illeti a szó. Sütő József: Csak fizetni nem akarnak! Szomjas Gusztáv. Ön sohasem fog életében annyi adót fizetni, mint mi ! Sütő József : Amennyit keresek, annyit fizetek S Propper Sándor: Erre már megfeleltünk; akinek nincs, az nem fizethet, ez egészen természetes, ezzel a kérdés el is van intézve. Én arra akartam utalni, hogy az adózási rendszer kiépítésének ez a módja igazán nem helyeselhető. Épen igy nem tudom helyeselni a pénzügyminister urnák azt a felszólalását, amelyben azt mondotta, hogy (olvassa) : »Akkor, amikor ebben a nehéz átmeneti korszakban ilyen kedévi szeptember hő 5-én, kedden. SÍ vező kilátása van az egyoldalú érdekek képviselőinek arra, hogy egy ilyen egyoldalú érdek szolgálatába állítsák be a kormányzatot, akkor azt kellett látnom, hogy Gaal Gaston t. képviselő ur egészen más természetű, igen tiszteletreméltó, de ugyancsak egyoldalú érdekek szolgálatában fordul szembe a kormányzattal és akkor azt kellett mondanom és konstatálnom, hogy tényleg egy utón haladnak, — t. i. velünk, szociáldemokratákkal — mert ha a cél más is, az eredmény, amelyet elérhetnek, ugyanaz: lehetetlenülése annak a politikának, amely a társadalmi osztályok között való egyensúlynak, békének és a normális állapotok megteremtésének biztosítására irányul, hogy mind a nyolc millió embernek, aki itt él Magyarországon, meglegyen a megélhetése.« Nagyon lekötelezne a t. pénzügyminister ur, — habár nincs is itt, de valószínűleg olvasni fogja a naplót — ha bővebb magyarázatot adna nekünk arra, mit jelent az, hogy mi szociáldemokraták a mi adóköveteléseinkkel és adóelméletünkkel lehetetlenné akarjuk tenni 8 millió ember megélhetését. Nagyon lekötelezne vele és azt hiszem, a t. pénzügyminister ur ezzel tartozik is, nem nekünk, hanem az országnak, megmagyarázni, hogy ő ez alatt tulajdonképen mit értett. Mert lehet, hogy mi, nem értjük jól a kérdést. Mi azt hisszük hogy ha mi igazságos, becsületes, progresszív, szociális alapra akarjuk helyezni az adózást, akkor mi nem lehetetlenné tesszük 8 millió ember megélhetését, hanem épen ellenkezőleg, ezzel tesszük lehetővé. Ha mi az adóterhek súlypontját át akarjuk helyezni a nagyjövedelemre, a nagyvagyonra, a teljesitőkópes osztályokra, a valóságos vagyontárgyakra : ezzel mi lehetetlenné tesszük 8 milló magyar megélhetését? Ezt nem tudom megérteni és ezért várom a t. pénzügyminister, ur magyarázatát, mert nekem az a felfogásom, hogy olyan adórendszer, amilyent mi követelünk és amilyenre a szociális viszonyok igen hamar rá fogják kényszeríteni Magyarországot, ha nem akarja elpusztulni engedni az ország legprágább kincsét : ezt nem lehet 8 millió ember megélhetésének a lehetetlenülése, ez ép &z ellenkezője ennek. Végezetül még a fogyasztási adókról van néhány szavam. Itt megint csak azt mondják, hogy ezt az adónemet fokozatosan kiépiteni nem lehet. A fogyasztási adóban nincs fokozatosság, tehát nekem ugyanannyit kell fizetnem, mint a pesti milliomosnak, vagy a vidéki nagybirtokosnak En azt hiszem, ebben is van fokozatosság és amidőn felhívom a t. pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy igyekezzék visszafejleszteni a fogyasztási adókat, igyekezzék abban az irányban haladni, amely irányban ma Európa adópolitikája halad, röviden azt is hozzá teszem, hogy ameddig ez lehetséges, ameddig a fogyasztási adó visszafejlesztésének utján s ennek egyes