Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

À nemzetgyűlés 45. ülése 1922. évi szeptember hó 5-én, hedden. 49 kezese pedig,, amely nem állapit meg létminimu­mot, amely egyáltalában nem. visz be szcciális vonatkozásokat, amely még csak nem is gondolt arra, bogy a minimumot a- családtagok számához kellene arányi tani, a javaslatnak ez a rendelke­zése pedig egyenesen rá fogja kényszeríteni a lakosságot arra, bogy a gyermeknevelés súlycs és nebéz terbét ne vállalja magára. Ezek olyan súlyos és messzemenő szempon­tok, amelyeket figyelmen kivül bagyni én szerin­tem nem lehet, különösen nem akkor, ha komo­lyan fogják fel a t. képviselő urak azokat a szép jelszavakat, amelyeket újjáépítésről, fajfentartás­ról és a többiről hallunk. Itt megint csak abban a helyzetben vagyok, hogy javaslatot nem terjesztek elő az előbb emlí­tett okoknál fogva," de felhívom a pénz ügy minister ur figyelmét erre a szempontra, hogy a progresszió mellett legyen tekintettel a létminimumra is, még pedig szcciális alapon, a családi y iszonyokhoz, a családtagok számához képest emelve a létmini­mumot ugy, hogy a család megélhetése biztosítva legyen. T. Nemzetgyűlés ! Utaltam arra, hogy ez az általános kereseti adó, mint álhozadéki adó tulaj ­donképen a legszemélyesebb jövedelmi adó. Már most kérdezem az igen t. pénzügyminister úrtól, hogyha már van egy jövedelmi adó, minek kell ehhez még egy másikat létesiteni. Polónyi Géza 1916-ban, ugyanabban a könyv­ben, amelyet már idéztem., azt mondja, hogy a magyar adórendszernek annyi neme van, ahány tornya van a milánói dómnak. Most ehhez a sok­sok adónemhez megint csatolnak még négyet, egy egész csomó uj adónemet, úgyhogy igazán nem tudom, hogyha a pénzügyminister ur is egy dóm tornyához akarná hasonlitani az adónemek szá­mát, nem jönne-e zavarba, nem találván az egész világon, olyan dómot, amelynek annyi tornya volna, mint ahány adónem van Magyarországon. De olyan tudós sincs, aki ezeket az adó­nemeket megismerhetné, aki ebben a nagy adó­rengetegben otthonosan járkálhatna, úgyhogy azt hiszem, ez olyan zavarokra fog vezetni, amelyek az adóbevételeket egyáltalában nem fogják ked­vezően befolyásolni. Itt van a jövedelmi adó, amely sújtja az alkal­mazottakat és a munkásokat. Az 1909. évi X. és az 3920. évi XXIII. te. szól erről a jövedelmi adóról. Es én felvetem azt a kérdést, nem volna-e célszerűbb és helyesebb, hogy ha már a munká­sokat és alkalmazottakat megadóztatják —mindig feltéve azt, hogy igazságosan, szociálisan, pro­gresszíven és a létminimum megállapításával tör­ténik a megadóztatás — összevonni, egyesíteni ezt a két adót? Mert micsoda célszerűségi szem­pont mond ellene annak, hogy ezt a két adót összevonják, egyszerűsítsék és egyetlen jövedelmi adóval sújtsák a munkásokat, illetőleg egyetlen jövedelmi adó alapján vessék ki rájuk az adó­terhet ? A létminimum ebben a jövedelmi adóban, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ* 1922—1926, — IV. KÖTET. azt hiszem 30.000 korona az alkalmazottaknál. Ma ez az összeg természetesen kevés, meg nem felelő, és amidőn én javaslat nélkül a pénzügy­minister ur figyelmét felliiyom a létminimumra, akkor azt kell mondanom, hogy ne fix összegben állapítsa meg a létminimumot, ha egyáltalában rátud helyezkedni arra az alapra, hogy létminimum kell. hanem ugy, nogy az időnkint, a drágaság emelkedéséhez mérten állandóan, adótechnikailag — tehát nem törvényhozás és nem rendeletek utján, hanem úgyszólván adminisztratív utón — mindig megfelelően idomítható legyen, Felhívom erre a pénzügyminister ur figyelmét és kérem, fordítson erre gondot, de ha lehetséges, ha össze tudja egyeztetni, akkor egyesítse ezt a két adó­nemet, mert ha ma nem egyesit», később fog rá­jönni arra, hogy igen-igen hagy törvényszerkesz­tési hibát követett el. mert ebben a két adóban, ennek a két adónak keretében képtelen lesz ad­minisztrálni, nem is szólva arról, hogy az, hogy két azonos adónem van, nem jelenti azt, hogy igy több adójövedelem van, mert a forrás egy, az adóalap egy, t. i. a jövedelemadó alapja és a kereseti adó alapja is egyaránt a fizetés. Már most kérdem, ha ugyanegy forráshoz két korsóval állok, több vizet kapok-e? Nem kapok többet, csak mindkét kezemet kell használnom, és közben több folyik a földre. Ugyanúgy nem lesz több adójövedelem abból sem, ha két törvény van, Össze kell tehát vonni ezt a két törvényt, lehetőleg egyszerűbbé kell tenni, de természetesen ezt nem. fogják akceptálni, mint az előadó ur fejbólogátasából látom. En sajnálom., de nem. tehetek róla, nincs módomban a dolgon változtatni, de majd meg méltóztatnak róla győződni az adótörvények életbeléptetése után igen rövid idő múlva, hogy ez az adózási mód, amelyet igy kontemplálnak, amellyel kísér­leteznek, nem lesz megfelelő és igen-igen hamar revízióra fognak vele szorulni. Nekem egyébként az a nézetem, hogy egy általános jövedelmi adó­val •— tehát nem sok-sok mindenféle foldozások és toldozások és alaptörvények használatával és összeegyeztetésével — az egész magyar adózási rendszert, talán az angel income tax mintájára összesüriteni. Ez egyszerű, áttekinthető, keresztül­vihető, ebbe bele lehet szorítani mindent. Angliá­ban ezzel oldották meg a földadókérdést is. Némi­leg az is hozadéki adó, de igazságcs adó. Ezzel meg lehetne oldani a kérdést és a magyar adórendszert olyan egyszerűvé, olyan áttekinthetővé, könnyen keresztülvihetővé és adminisztrálhatóvá lehetne tenni, hegy a magyar adókérdést hosszú időre le lehetne venni a napirendről. A toldozással, fcldozással azonban nem. hiszem., hogy messze fogunk menni és erre különösképen felhivem. a pénzügyminister ur figyelmét. Felhívom, a figyeh ir.ét arra, amit itt elmondottam, összefoglalva ; Egyesítsék ezt a két adót ; semmi értelme nincs két jövedelmi adónak, nem. lehet egy jövedelmi forrást két adótörvény alapján kétszer meg­adóztatni. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom