Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-53

452 A nemzetgyűlés 53. ülése 1922. konstatálni fogják, hogy mindezek a kérdések, amelyek különben a szakkörök meghallgatása után szerkesztettek meg, célszerűségi, alapossági szempontból és részletesség szempontjából telje­sen kielégitők, úgyhogy pótlásra, módositásra alig szorulhatnak. Ezek a kérdések különben olyanok, amelyek nem ütköznek azokba a tilal­makba, amelyeket annak idején az alaptörvény a magánérdek megóvása céljából felállított. A közgazdasági és közjogi bizottság ezeknek az indokoknak alapján javasolja ennek a bejelen­tésnek elfogadását azzal a módositással, hogy méltóztassék a statisztikai hivatalt felhatalmazni arra is, hogy amennyiben érdemet nem érintő módosításokra lenne még szükség a kérdőponto­kat iiietőieg, ezt a statisztikai hivatal, illetőleg a kereskedelemügyi minister ur a saját hatás­körében eszközölhesse. Mindezeknek alapján tisztelettel kérem, mél­tóztassék az előterjesztést elfogadni, jóváhagyni és a felhatalmazást a jelzett értelemben a keres­kedelemügyi minister urnák megadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök ". Szólásra ki van feljegyezve ? Bartos János jegyző: Kenéz Béla! Kenéz Béla : T. Nemzetgyűlés! Ugy gondolom, hogy ennek a nemzetgyűlésnek most elsőizben van alkalma a magy. kir. központi statisztikai hivatal munkásságával foglalkozni, s ezért méltóztassanak megengedni, hogy ezt az alkal­mat néhány idevágó megjegyzés egészen rövidre­fogott elmondására használjam fel. A nemzetgyűlés tagjainak bölcsesége előtt bizonyára ismeretes, hogy az előttünk fekvő jelentés elfogadása tulajdonképen azt jelenti, bogy a statisztikai hivatalnak megadjuk azokat a garanciákat, amelyek az itt tervezetben bemutatott fontos adatgyűjtések zavartalan menetét biztositják, amennyiben a jelentés tudomásulvételével felhatalmazzuk a magy. kir. központi statisztikai hivatalt, hogy az adat­szolgáltatástól vonakodóktól az adatokat az illető fél költségén a helyszínére kiküldött tisztviselője utján szerezze be, és ugy az illetővel szemben, mint általában azokkal szemben, akik tudva valótlan adatokat jelentenek be, a kihágási eljárást az illetékes kir. járásbíróság előtt megindítsa. En e felhatalmazás megadásához a magam részéről készséggel hozzájárulok először is azért, mert az a megGyőződésem, hogy mentől betegebb a szervezet, annál nagyobb szükség van az okos gyógykezelés alapját szolgáltató helyes diag­nózisra. Már pedig abban nincs kétség, hogy a trianoni ügynevezett békeszerződés óta egész közgazdasági organizmusunk a legsúlyosab beteg­ségben sínylődik, és ha az öntudatos állami lét fokán minden időben szükség volt a közálla­potokat hiven visszatükrőztető statisztika diag­nózisára, azt gondolom, hogy elnyomatásunk és megpróbáltatásunk e szomorú napjaiban sok­szorosan szükséges, hogy a statisztika tájékoz­ási szeptember hő 18-án, hétfőn. tasson bennünket erőviszonyainkról, veszteségünk­ről, fejlődésünk szükséges irányairól és lehető­ségeiről. Mert hiszen a bajokat és kutforrásaikat fel­tárni, az ellenük alkalmazandó orvosságok ha­tását, ha előre lehet, kiszámítani, vagy legalább a következményeikre utalni, az intézmények és intézkedések alkotó vagy romboló erejét meg­állapítani, nyomorúságunk vigasztalan képének könyörtelen elénktárása által a lelkeket felrázni és az egyetértő munkára serkenteni, ma még inkább, mint valaha, a statisztika feladata. De a magam részéről készséggel megadom a fel­hatalmazást azért is, mert — és különös örö­memre szolgál,' hogy ezt a nemzetgyűlés színe előtt módomban van kijelenteni — elismeréssel és bizalommal vagyok a magy. kir. központi statisztikai hivatal iránt, amelynek vezetősége és egész tisztviselői kara a szakértelemnek és kötelessételjesitésnek valóságos mintaképe. Erről nemcsak a tárcája ügyrendje szerint közvetle­nül illetékes kereskedelmi minister ur tehet tanúságot, de, gondolom, mindazok a szakmi­nister urak, közöttük különösen a pénzügyminis­ter ur, a közélelmezési minister ur és a kül­ügyminister ur is, akik nem egyszer használták fel a statisztikai hivatalnak kipróbált munka­erejét, ezt a tanuságtételt megerősithetik, és legjobb megGyőződésemmel állithatom, hogy a mi statisztikai hivatalunk a legteljesebb mérték­ben megérdemli azt a mai viszonyok közt kü­lönösen nem közömbös nagy tiszteletet is, amely­lyel a külföld tudományos intézményei a mi hivatalunk iránt viseltetnek, és talán nem sze­rénytelenség tőlem, hogy némileg hivatottnak érzem magamat erről megemélkezni, mert hi­vatásomnál fogva van alkalmam az intézetnek életébe és működésébe betekinteni. De maradandó érdemeket szerzett statisz­tikai hivatalunk a trianoni u. n. békeszerződés magyar anyaggyüjteményének előkészítésével és feldolgozásával, valamint a velünk szemben meg­nyilvánult gyűlölködő és rövidlátó politika vég­zetes következményeinek megvilágításában, ami­ről bizonyságot tehetünk mindannyian, akik szóval és tettel igyekeztünk, hogy Magyarország magyar igazságáról a külföld közvéleményét meggyőzzük. Hogy ennek a munkának ezidő-­szerint kézzelfogható eredménye nincs, az nem von le semmit annak értékéből. Eltiportatásunk csak epizód, reméljük, hogy gyorsan elmúló epizód a világtörténelem nagy folyamatában, de az összehordott anyag örökké ig g marad a világtörténelem ítélőszéke előtt. Csak az a kéré­sem van a kereskedelemügyi minister urhoZj hogy amilyen szeretettel gondoskodott e bizo­nyára nem jelentéktelen összegbe kerülő adat­gyűjtés költségeinek fedezéséről, méltóztassék lehetővé tenni az összegyűjtött anyag minél tel­jesebb kihasználását és annak lehető leghelye­sebb feldolgozását és közzétételét is, hogy mind­nyájan okulhassunk belőle, még pedig minél

Next

/
Oldalképek
Tartalom