Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

-44/i A nems&együlcs 52. ütése 1922. é.\ internálás és osendőrszurony a válasz. Hát igaz-e vagy nem igaz-e az . . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem igaz ! Szabó Imre: . . . hogy a földmunkásnak nem szabad szavát hallatnia? B. Podmaniczky Endre : Az csak az újságban van ! Györki Imre: Harminc koronáért természetesen nem kapni munkást ! Halász Móric: Ilyet nem is kivan senki. Bolond beszéd. Szabó Imre: Ne gondolják, hogy légüres térben élünk, mi künn járunk a falun és tudjuk, mi történik ott. Tessék csak elmenni bármelyik alföldi faluba. Ott állnak a piacon a munkanélküliek ezrei. Természetes, hogy nem mennek el kubikolni és a 15 méter magas töltésre a földet hordani napi 200 koronáért, amikor 100 korona egy kiló kenyér. Halász Móric : Ezerért sem megy. Csepelre sem mentek. Szabó Imre: Azt mondja az a kubikos, hogy »százszor inkább éhen halok, semhogy kübikoljak 200 koronáért, amikor 100 korona egy kiló kenyér«. És az a legnagyobb baj, hogy ezeket a panaszokat a munkások odahaza, saját falujokban nem tehetik szóvá. Kénytelenek összebújva egymásnak mondani el panaszaikat, és ha végre mégis hozzájutnak ahhoz, hogy a világba is bekiálthatják panaszaikat, a lapjukat, ahol kipanaszkodhatnák magukat, a belügyi kormány egyszerűen elnémítja, betiltja. Ez ellen a lap ellen nem inditottak eljárást. Csodálatos dolog, hogy nekünk szociáldemokratáknak, akik nem voltunk soha elkényeztettjei a magyar bíróságnak, akikre súlyos pénzbírságokat és fogházbüntetéseket rótt a magyar bíróság, nekünk kell követelnünk, hogy állítsanak bennünket bíróság elé, ha valami bűnt követtünk el ; nekünk kell ezt követelnünk a belügyminister úrral, az ország egyik legfőbb intézőjével szemben. Csodálatos dolog, hogy ma, a háború után, amikor mindennek máskép kellene lennie, mint a háború előtt volt, megfordított ját kell követelnünk annak, amit a háború előtt sérelmeztünk. Az összes vádak, amelyeket a belügyminister felhozott ez ellen a lap ellen, tisztán erőszakolt vádak. Nem inditottak a lap ellen eljárást, mert egyszerűen egy tollvonással betiltották. De nemcsak a földmunkásság sérelmét látom ebben az intézkedésben, hanem látom benne az államhatalomnak lehetetlen kapkodását. Mert vagy elég erős az államhatalom, hogy megvédje minden tekintetben az állam integritását és igyekezzék határt szabni minden irányban a kilengéseknek, vagy ha nem elég erős, akkor az ilyen látszat-intézkedésekkel, ahelyett hogy a saját céljait vagy annak az osztálynak céljait szolgálná, amelyet szolgálni akar, a saját gyengeségét árulja el. Ennek a gyengeségnek a jelei mutatkoznak a velünk szemben legutóbb foganatosított összes intézkedésekben. Azt látom, ugy érzik, hogy hiába ígérik meg, hogy likvidálni akarják a forradalmat és annak következményeit, n szeptember hó ÍG-án, szomlnitovt. mert nem birják ezt végrehajtani az alárendelt közegek miatt, fedni kell tehát az alárendelt közegek eljárását. így kénytelenek tűrni, hogy az alárendelt közegek talán még az illetékes minister véleményével és felfogásával szemben is intézkedjenek. Mindezekből kifolyólag azt látom, hogy az államhatalom érezve a maga gyengeségét, érezve azt, hogy a saját támogatóival szemben sem tud akaratának érvényt szerezni, arra az álláspontra helyezkedik, hogy minden szót el akar némítani, minden hangot bele akar fojtani az emberekbe, a munkásokba és különösen a földmunkásokba, akik sok százezren vannak itt munka nélkül es akiktől, elhiszem és koncedálom, joggal van oka félnie, különösen az elkövetkező, igazán nyomorúságos tél előtt. Ezért tiltják el ezeknek a munkásoknak még a jajgatás jogát is. De ne tessék azt hinni, hogy ezzel a kérdés már el is van intézve, mert hiszen erőszakos intézkedésekkel ideig-óráig bele lehet fojtani a panaszt ezekbe a szerencsétlen emberekbe, de végeredményben annál katasztrofálisabb lesz az, ami azután következik. Halász Móric: Csak nem kell fenyegetőzni! Rassay Károly : De el kell mondani. Meg kell előzni a bajokat ! Szabó Imre: Azt tartjuk, hogy legalább a sirás, a panaszkodás jogát hagyják meg ezeknél az embereknél, ha már mást nem tudnak adni nekik. Ebből a szempontból teszem szóvá ezt a kérdést a földmunkások nevében és mutatok rá azokra a lehetetlen szempontokra, amelyekből a munkáskérdéseket és legutóbb különösen a Földmunkások Lapjának kérdését kezelték. Mindezek alapján a következő interpellációt intézem a belügyminister úrhoz. (Olvassa): »A belügyminister ur 2853/1922. számú rendeletével a »Földművesek Lapjának« megjelenését betiltotta. A »Földmi vesék Lapja« a szervezett földmunkások lapja, az ország egyik legnagyobb dolgozó társadalmi rétegének érdekeit szolgálja. A belügyminister UT önkényes rendelete a legsúlyosabban sérti a sajtószabadságot, annál is inkább, mert a »Földmivesék Lapja« ellen a lap egyetlen közleménye miatt sem inditottak sajtóügyi eljárást. A belügyminister ur önkényes rendelete kiválóan alkalmas arra, hogy a földmunkások széles rétegeiben jogos elkeseredést keltsen és izgalmat váltson ki. Hajlandó-e a belügyminister ur a 2853/1922. sz. rendeletét visszavonni és a »Földmivesék Lapja« megjelenését biztosítani, hogy a földmunkások nyugalma helyreálljon?« Tudom, hogy a belügyminister ur eTre az interpellációra nem fog olyan választ adni, amit tudomásul vehetnék, de mégis szóvá kellett tennem, mert biztosan tudom, hogyha ezt a kérdést itt benn nem tesszük szóvá, odakint igen súlyos következményei lehetnek. Egyébként magától a belügyminister UT szájából akarom hallani, hogy hajlandó-e hozzájárulni ahhoz, hogy ezeknek az embej reknek legalább jajgatási joga maradjon meg.