Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

M2 A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hó 16-án, szombaton. Keserves kálvária az, melyet ezek a vándor apostolai a művészetnek járnak. Annak realitásai rettenetesek. Amikor megjelennek már a szinpadi lámpák előtt, akkor senki sem gondolhatja azt, hogy mennyi könny és keserűség tapad ahhoz a munkához, amikor ők mosolygó szájjal és befes­tett arccal, de lelkükben a nyomorúság minden keserűségével komédiát játszanak, arniker Shakes­peare királyait játsszák ezek a koldusok és szi­vükben valódi királyi gondolatok és királyi érzések élnek és ezekkel megajándékoznak bennünket, szegény alázatos hallgatóságot. így kell ezt a kérdést megfogni, t. Nemzet­gyűlés, igy kell hozzá közeledni, hogy lássuk a ko­molyságát és lássuk azt a nemes küldetést, amelyre ezek az emberek rendeltettek hogy ne intézzük el ezt a kérdést közönségesen, aktaszerüleg, hanem több szeretettel, a legnagyobb szeretettel, amely az ilyen kérdésnél megnyilvánulhat. Ami ked­vezményt és könnyitést meg lehet adni a magyar vidéki színészetnek, azt meg kell adni. A kultusz­kormánytól kivánom és kérem, hogy lehetővé tegye nekik azt, hogy szinkörök létesítésével vagy pedig ingyen helyiségeknek rendelkezésükre bo­csátásával, a villanyvilágításnak és fűtésnek in­gyenességével adjon hajlékot a vidéki színészet­nek, hogy az tovább is teljesíthesse a maga kultur munkáját. A kereskedelemügyi minister úrtól ki­vánom, hogy fokozza a vidéki szinészek vasúti szállítási kedvezményeit, mert az a groteszk hely­zet állott be, hogy mig a magyar vidéki színészet ma 50%-os kedvezménnyel utazik, ami még igy is rettenetes megterhelést jelent, mert hiszen tud­juk, hogy horribilis vasúti díjszabás van, azalatt a megszállott területen, Erdélyben a románok által megszállt területen a magyar művészet 75%-os vasúti kedvezményt kap. Ezt a mostohaságot a magyar kormány nem tanúsíthatja a magyar szinészettel szemben, ami­kor ezek a megszállók ilyen hallatlan kedvezés­ben részesitik őket. Ugyanakkor Csehországban elsőosztályu Pulmann-kocsikon szállíttatja a mai cseh kormányzat a cseh színészeket, mert saját kulturmunkáját akarja velük végeztetni a Fel­vidéken. Erezzük a verseny szükségességét ezen a téren is a megszálló államokkal és imperiumok­kal szemben; érezzük, hogy ilyen utón is versenyre kell szállnunk, mert ők már nagyon jól tudják, hogy melyek azok az utak és módok, amelyeken keresztül át lehet formálni esetleg a megszállott területek nemzetiségeit a maguk céljai szerint. Ezzel szemben nem lehet mást tennünk, mint épen azokat a kulturmunkásókat használnunk fel, akik el tudnak oda is jutni, ahova más eljutni nem tud, akik el tudnak jutni a legkisebb faluba, szenvedve és keservesen, de a maguk rendeltetésé­ben való igaz hittel és visznek egy kis meleg szí­nes szót magukkal, valami más világot, amelyet az az eldugott falu soha életében nem látott, ki­tárul a világosságnak és a gondolatnak arany ab­laka azok előtt a falusi emberek előtt. Ezt értsük meg, hogy hogy lehet széppé és nemessé tenni az életet ilyen egyszerű eszközökkel is. Ehhez azon­ban sziv kell, t. minister ur és minister urak. Sziv kell hozzá és megértés. Felülemelkedve a napi po­litikán, nagyobb távlatú politikát kell csinálni, nagy koncepció, kozmikus gondolkozás kell, amelynek" minden összeható tényezőt számításba kell ven­nie és egyensúlyozva beállítani az állami és társa­dalmi élet vezetésébe. Méltóztassék megengedni, hogy ne menjek már ezeknek a dolgoknak a további részleteibe, bár rendkívül sok értékes és érdekes adatom van, ame­lyeket ezek a szegény emberek rendelkezésemre bo­csátottak. Én pusztán bizonyos hangulatot igye­keztem kiváltani ezen kérdés iránt, és hiszem és re­mélem, hogy nem vesztegetem hiába a szót, (Fel­kiáltások jóbbfelől: Nem ! Nem !) hiszem és remé­lem, hogy a t. Nemzetgyűlés megérezte azt, hogy az én szavaimban az őszinte hódolat és szeretet nyi­latkozott meg a magyar nemzeti művészet iránt, (ügy van ! ügy van !) annak nemes hagyományai ránt, amelyet ők képviseltek és ők neveltek tovább a nemzedékek lelkében. Hiszem, hogy megértette ezt a t. Nemzetgyűlés és ennek megérzése folytán mellettem lesz a nemzetgyűlés hangulata. Ebben a reményben azt óhajtanám, hogy a t. kormány és annak illetékes ministerei vegyék kezükbe a ma­gyar vidéki színészet ügyét és komolyan, sürgősen és lelkiismeretesen, becsületesen segítsenek szegény vidéki szinészek nyomorúságán. Ezek után bátor vagyok a következő interpellációimat felolvasni. (olvassa) : »Interpelláció a kultuszminister úrhoz : 1. Van-e tudomása a kultuszminister urnák arról, hogy a magyar vidéki színészetet, amely min­den időkben a nemzeti kultúrának önfeláldozó és küldetéses hordozója volt, a megsemmisülés vesze­delme fenyegeti ? 2. Mit szándékozik tenni a kultuszminister ur mint nemzeti kultúránk legfőbb őre, hogy a vidéki színészetet megmentse ? 3. Hajlandó-e az eddig kiutalt államsegély­fillérek helyett a vidéki színészetet olyan segítésben részesíteni, amely a mai viszonyoknak s a színészet magasrendű kulturális hivatásának megfeleljen ? 4. Hajlandó-e képviselni a vidéki szinészet ér­dekeit azon ministeriumoknál, amelyek bizonyos gazdasági vonatkozásokban jelenlegi intézkedéseik­kel súlyos és elviselhetetlen terheket raknak a vál­sággal küzdő vidéki színészekre t . Interpelláció a belügyimnister úrhoz : (Hall­juk! Halljuk! a széUőbaloldalon.) »1. Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a vidéki színészetet az 1922 szeptem­ber 1-től 500%-kal felemelt rendőri díjak súlyos válságba döntötték ? 2. Hajlandó-e a belügyminister ur a felemelt rendőri díjakra vonatkozó rendelkezést a nemzeti kultúra érdekeire való tekintettel hatályon kivül helyezni ? 3. Hajlandó-e a vidéki daltársulatok játszási engedélyének ügyét, minthogy szoros összefüggés-

Next

/
Oldalképek
Tartalom