Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

M2 A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hó 16-án, szombaton. Keserves kálvária az, melyet ezek a vándor apostolai a művészetnek járnak. Annak realitásai rettenetesek. Amikor megjelennek már a szinpadi lámpák előtt, akkor senki sem gondolhatja azt, hogy mennyi könny és keserűség tapad ahhoz a munkához, amikor ők mosolygó szájjal és befestett arccal, de lelkükben a nyomorúság minden keserűségével komédiát játszanak, arniker Shakespeare királyait játsszák ezek a koldusok és szivükben valódi királyi gondolatok és királyi érzések élnek és ezekkel megajándékoznak bennünket, szegény alázatos hallgatóságot. így kell ezt a kérdést megfogni, t. Nemzetgyűlés, igy kell hozzá közeledni, hogy lássuk a komolyságát és lássuk azt a nemes küldetést, amelyre ezek az emberek rendeltettek hogy ne intézzük el ezt a kérdést közönségesen, aktaszerüleg, hanem több szeretettel, a legnagyobb szeretettel, amely az ilyen kérdésnél megnyilvánulhat. Ami kedvezményt és könnyitést meg lehet adni a magyar vidéki színészetnek, azt meg kell adni. A kultuszkormánytól kivánom és kérem, hogy lehetővé tegye nekik azt, hogy szinkörök létesítésével vagy pedig ingyen helyiségeknek rendelkezésükre bocsátásával, a villanyvilágításnak és fűtésnek ingyenességével adjon hajlékot a vidéki színészetnek, hogy az tovább is teljesíthesse a maga kultur munkáját. A kereskedelemügyi minister úrtól kivánom, hogy fokozza a vidéki szinészek vasúti szállítási kedvezményeit, mert az a groteszk helyzet állott be, hogy mig a magyar vidéki színészet ma 50%-os kedvezménnyel utazik, ami még igy is rettenetes megterhelést jelent, mert hiszen tudjuk, hogy horribilis vasúti díjszabás van, azalatt a megszállott területen, Erdélyben a románok által megszállt területen a magyar művészet 75%-os vasúti kedvezményt kap. Ezt a mostohaságot a magyar kormány nem tanúsíthatja a magyar szinészettel szemben, amikor ezek a megszállók ilyen hallatlan kedvezésben részesitik őket. Ugyanakkor Csehországban elsőosztályu Pulmann-kocsikon szállíttatja a mai cseh kormányzat a cseh színészeket, mert saját kulturmunkáját akarja velük végeztetni a Felvidéken. Erezzük a verseny szükségességét ezen a téren is a megszálló államokkal és imperiumokkal szemben; érezzük, hogy ilyen utón is versenyre kell szállnunk, mert ők már nagyon jól tudják, hogy melyek azok az utak és módok, amelyeken keresztül át lehet formálni esetleg a megszállott területek nemzetiségeit a maguk céljai szerint. Ezzel szemben nem lehet mást tennünk, mint épen azokat a kulturmunkásókat használnunk fel, akik el tudnak oda is jutni, ahova más eljutni nem tud, akik el tudnak jutni a legkisebb faluba, szenvedve és keservesen, de a maguk rendeltetésében való igaz hittel és visznek egy kis meleg színes szót magukkal, valami más világot, amelyet az az eldugott falu soha életében nem látott, kitárul a világosságnak és a gondolatnak arany ablaka azok előtt a falusi emberek előtt. Ezt értsük meg, hogy hogy lehet széppé és nemessé tenni az életet ilyen egyszerű eszközökkel is. Ehhez azonban sziv kell, t. minister ur és minister urak. Sziv kell hozzá és megértés. Felülemelkedve a napi politikán, nagyobb távlatú politikát kell csinálni, nagy koncepció, kozmikus gondolkozás kell, amelynek" minden összeható tényezőt számításba kell vennie és egyensúlyozva beállítani az állami és társadalmi élet vezetésébe. Méltóztassék megengedni, hogy ne menjek már ezeknek a dolgoknak a további részleteibe, bár rendkívül sok értékes és érdekes adatom van, amelyeket ezek a szegény emberek rendelkezésemre bocsátottak. Én pusztán bizonyos hangulatot igyekeztem kiváltani ezen kérdés iránt, és hiszem és remélem, hogy nem vesztegetem hiába a szót, (Felkiáltások jóbbfelől: Nem ! Nem !) hiszem és remélem, hogy a t. Nemzetgyűlés megérezte azt, hogy az én szavaimban az őszinte hódolat és szeretet nyilatkozott meg a magyar nemzeti művészet iránt, (ügy van ! ügy van !) annak nemes hagyományai ránt, amelyet ők képviseltek és ők neveltek tovább a nemzedékek lelkében. Hiszem, hogy megértette ezt a t. Nemzetgyűlés és ennek megérzése folytán mellettem lesz a nemzetgyűlés hangulata. Ebben a reményben azt óhajtanám, hogy a t. kormány és annak illetékes ministerei vegyék kezükbe a magyar vidéki színészet ügyét és komolyan, sürgősen és lelkiismeretesen, becsületesen segítsenek szegény vidéki szinészek nyomorúságán. Ezek után bátor vagyok a következő interpellációimat felolvasni. (olvassa) : »Interpelláció a kultuszminister úrhoz : 1. Van-e tudomása a kultuszminister urnák arról, hogy a magyar vidéki színészetet, amely minden időkben a nemzeti kultúrának önfeláldozó és küldetéses hordozója volt, a megsemmisülés veszedelme fenyegeti ? 2. Mit szándékozik tenni a kultuszminister ur mint nemzeti kultúránk legfőbb őre, hogy a vidéki színészetet megmentse ? 3. Hajlandó-e az eddig kiutalt államsegélyfillérek helyett a vidéki színészetet olyan segítésben részesíteni, amely a mai viszonyoknak s a színészet magasrendű kulturális hivatásának megfeleljen ? 4. Hajlandó-e képviselni a vidéki szinészet érdekeit azon ministeriumoknál, amelyek bizonyos gazdasági vonatkozásokban jelenlegi intézkedéseikkel súlyos és elviselhetetlen terheket raknak a válsággal küzdő vidéki színészekre t . Interpelláció a belügyimnister úrhoz : (Halljuk! Halljuk! a széUőbaloldalon.) »1. Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a vidéki színészetet az 1922 szeptember 1-től 500%-kal felemelt rendőri díjak súlyos válságba döntötték ? 2. Hajlandó-e a belügyminister ur a felemelt rendőri díjakra vonatkozó rendelkezést a nemzeti kultúra érdekeire való tekintettel hatályon kivül helyezni ? 3. Hajlandó-e a vidéki daltársulatok játszási engedélyének ügyét, minthogy szoros összefüggés-