Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-52
A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hó 16-án, szombaton. 435 ezt a 110 hold földet és kiadták megmunkálás végett kisgazdáknak, soha egy fillért bele nem fektettek, egy szalmaszálat az útból el nem tettek. A kisgazdák megdolgozták a földet s a tisztviselők minden gazdasági tevékenysége nélkül behordták a termést azok kamrájába. A gazdasági tevékenység tehát abból állott, hogy ők ezt a bérletet elfogadták, megdolgoztatták és kaptak óriási nagymennyiségű és áruterményeket, talán azért, mert egyszer kisétáltak a mezőre és megnézték, hogy hol is van az a 110 hold föld. Hogy magánemberek hogyan intézik el bérleteiket, az közömbös lehet, de a tisztviselők egészen más elbirálás alá esnek. Ma a tisztviselők érdekében viseljük államháztartásunkat terhelő óriási költségek súlyát, a köztisztviselőkön akarunk segiteni és tudvalévő, hogy adófilléreink 70%-át köztisztviselőink ellátására és természetbeni ellátása megteremtésére fordítjuk. Én nem tartom ezt természetellenesnek, minthogy ebben a nemzetgyűlésben nagy számmal vannak közigazgatási tisztviselők is, hogy itt más vélemény is van. Berki Gyula; A képviselő ur is közigazgatási tisztviselő volt! Kiss Menyhért: Igen, az voltam és amikor eljött hozzám egy asszony Szászrégenbe és egy méteres nagyságú üveget hozott tele drága dolgokkal, kidobtam az asszonyt és az ajándékot nem fogadtam el ! (Felkiáltások jobb felöl : Az üveget kellett volna kidobni, nem az asszonyt! Kidobással dicsekedik. Zaj ) Itt szavakkal játszadozunk. Résztvettem egy választáson közvetlenül a világháború előtt. Ez munkapárti választás volt és arról volt szó, hogy ott valakinek a választási kasszából kellett volna bizonyos összeget rendelkezésére bocsátani. A választási elnök nem akarta ezt neki egyenesen odaadni, hanem leült vele a kaszinóban kártyázni és negyedórán belül elvesztett 50.000 koronát. Ha azt az embert felelősségre kívánnám vonni, a forma szerint engem elitélnének, (Zaj.) feltétlenül elitélnének, mert azt mondanák, hogy kártyajátékon nyerte a pénzt. (Zaj.) Temesváry Imre: Komolyabb dolgokat, Menyhért, nem ilyet! Kiss Menyhért: Van egy német közmondás: Wessen Brot ich esse, dessen Lied ich singe, akinek kenyerét eszem, annak dalát énekelem. Méltóztassanak elhinni, nem mellékes, nem indifferens körülmény az, hogy ilyen nagyobbszabásu adományokat a közigazgatást tisztviselők elfogadhatnak-e vagy sem. Az én erkölcsi érzékem ugyanaz, mint aminek alapján gróf Andrássy Gyula belügyminister jónak tartotta annak idején hasonlót cselekedni . . . (Zaj. Egy hang jobbról: A fogalmakat különböztesse meg!) Barthos Andor: Az a kérdés, visszaéltek-e vagy nem? Kiss Menyhért :... szükségesnek tartotta ezt a Tendeletet kiadni. Nekem ugyanez a véleményem, hogy köztisztviselőnek, aki bírói funkciót teljesít, nagyon meg kell gondolnia, hogy uradalomtól, magánvállalattól mit, hogyan és milyen mértékben fogadhat el és mennyit tesz ki az a mérleg, egy mázsát, vagy fél mázsát, a feltételeket hogyan szabják meg, milyen előnyben részesül, mert ha ilyen eset nyilvánosságra kerül, ott, az emberek ezreinél pertraktáciő tárgya lesz ez és méltóztassanak elhinni, azoknak az embereknek egészen más véleményük van, mint egyik-másik képviselő urnák. A minister ur válaszát nem veszem tudomásul. Elnök: A belügyminister ur kivan szólni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Csak rövid pár szóval szeretnék kitérni az Andrássy G-yiila-féle rendeletre és csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy tökéletesen osztom azt és nincs talán az országban becsületes ember, aki ezt a rendeletet ne osztaná és ne irná alá. (Helyeslés.) Ellenben én nem tudom osztani és nem igen lehet nézetem szerint az országban olyan elfogulatlanul gondolkodó ember, aki osztaná azt, hogy egy birtoknak megfelelő áron" való bérbevétele ajándékot jelent. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e a minister urnák Kiss Menyhért képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Zaj. Félkiáltások balfelöl : Nem vagyunk határozatképesek ! Felkiáltások jobbfelöl : Dehogynem vagyunk !) Ha a képviselő urak kívánják, elrendelem a jelenlévő képviselő urak összeolvasását. (Egy hang balfelöl : Nem kivántuk !) Ha senki sem kívánja, eltekinthetünk tőle. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség ! A Ház a választ tudomásul vette. Következik ? Bodó János jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Alig van a politikai életben olyan kérdés, amely annyi port vert volna fel és amely miatt a kormány annyi támadásnak lett volna kitéve, mint az internálásnak, az amnesztia becsületes és őszinte végrehajtásának és az emigrációnak kérdése. Mindaddig jogrendről (Zaj.) politikai jogszabadságről és konszolidációról beszélni ebben az országban nem lehet, míg a kormány ezeket a kérdéseket közmegnyugvásra meg nem oldotta. Teljes lehetetlenség, hogy a kormány ezeket az intézkedéseket kivételes rendeletek alapján továbbra is érvényben tartsa. Mielőbb meg kell szüntetni ezeket az intézkedéseket, ha azt akarjuk, hogy maga az internálás és az amnesztia becsületes végrehajtásának kérdése ne legyen mindenkor Magyarország ellen kihasználható botránykérdés. Amerre csak ember a külföldön, ahol külföldivel beszél, és a hazai állapotokat hozza előttük szóba, a legelső kérdés, amit felvetnek, mindenkor az, hogyan lehetős*
