Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

À nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hó 16-án, szombaton. 4-2Ô egyike külön-külön az alkotmányos élet kifejlődését korlátozza és ennélfogva nyilvánvaló, hogy a kormány az alkotmányos élet kiépitésével ellentétes politikát követ, hajlandó-e az összkormány a közszabadságokra, az újságpapírra, az egyesülési és gyülekezési jog korlátozására, továbbá az internálásra, az esküdtbiráskodás felfüggesztésére s tb -re vonatkozó rendeleteket hatályon kivül helyezni ?« Urbanics Kálmán : Szigorítani ! Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Szólásra következik ? Csik József jegyző: Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés ! Választókerületem felkérésére mondom el következő interpellációmat. Kijelentem, hegy nem általa ne si tok, és kijelentem, hogy a magyar közigazgatási tisztviselői kar a világháborúban és a világháború után következő zivataros időkben hivatásának magaslatán állott, hazafias volt, gyors volt, eleven volt és azoknak a nagy várakozásoknak, amelyeket pártatlanság és erkölcsi tisztaság tekintetében a nemzet hozzá fűzött, minden tekintetben megfelelt. F. Szabó Géza : Ez tárgyilagos beszéd ! Kiss Menyhért: De amikor ezt a tényt leszögezem, természetes, hogy épen a közigazgatási köztisztviselői kar múltjának, nimbuszának és tekintélyének megóvása szempontjából szükséges, hogy azokat a periodikus jelenségeket, amelyek egyesek részéről felmerülnek, nem kell elhallgatni, hanem nyilvánosságra kell hozni, a nemzet szine előtt kell pertraktálni, (Helyeslés.) mert én a közigazgatási tisztviselői kar tekintélyét és nimbuszát épen akkor helyezem magasra és védem meg, amikor a tévedésektől, hibáktól, féregnyulványoktól megszabaditom. T. Nemzetgyűlés ! A közigazgatás az államhatalom és a nép között áll és mint ilyen, hivatva van a népnek vezetésére és irányítására. Természetes, bogy részére első kellék a pártatlanság és függetlenségnek teljes megóvása, mert hiszen a közigazgatás rendkívül sok esetben birói funkciót is teljesít. Ott van a cselédügy, a munkáskérdés, az ipar, az iparengedélyek elsőfokon való kiadása, a mezőrendészeti, utrendészeti, tüzrendészeti kihágások. Ezekben Ítéleteket hoz, amelyeket másodfokon az alispán még helybenhagy, de a legtöbb esetben még a belügyministerhez való fellebbezésnek sincs helye. Ezek olyan funkciók, amelyeket feltétlenül pártatlanul és igazságosan kell teljesíteni. Annak a közigazgatási tisztviselőnek *tehát nagyon kell ügyelnie arra, hogy milyen viszonylatba kerül egyesekkel szemben, uradalmakkal szemben, hogy a nép, amelyet ő hivatva van kiszolgálni, megtalálja benne bizalmának letéteményesét. Rá kell mutatnom arra a hibás felfogásra, amely meg van Magyarországon, hogy nagyon sok tisztviselő van, aki ugy fogja fel a dolgot, hogy a nép azért van, hogy őt eltartsa, vagy pedig kiszolgálja, ellenben ő nem azért van, hogy azokat a kötelességeket teljesítse a nemzet és a né.p érdekében, amelyekre annakidején esküt tett. Ezzel a felfogással szakítani kell. Minden tisztviselőt, akit az állam, vagy a vármegyei törvényhatóság tart, azért tartja, hogy azok az emberek teljes bizalommal fordulhassanak hozzá. A tisztviselő tisztet visel, de egyben szolga is, mert ki kell szolgálnia akár állani ügy, akár közigazgatási ügy tekintetében a jogkereső közönséget. És ha mcst clyan jelenségek merülnek fel, amelyek ártalmára vannak annak a presztízsnek, amellyel egy tisztviselőnek birnia kell, természetes delog, hogy ezeket a jelenségeket vizsgálat tárgyává kell tenni. Urbanics Kálmán : Tárgyilagosan ! Kiss Menyhért : Természetesen ! En azonban már bátor voltam a t. belügyminister ur figyelmét felhívni arra, hogy a mi szerencsétlen helyzetünkből kifolyólag Magyarországnak több csonka vármegyéje van. Természetes dolog, bogy mi a menekülteket támogatjuk, a hónuk alá nyulunk, de viszont ennek a támogatásnak is meg van a határa, és az ország mai szerencsétlen helyzetében, amikor az igen t. pénz ügy minister ur kijelentette, hogy 16—17 milliárdra rug az az összeg, amelyet a tisztviselőkre kell fordítani, ez nem jelenti azt, hogy oly állapotok forduljanak elő, mint amilyenek Ausztriában vannak, hogy hét községből álló vármegye a tisztviselőknek egész légióját legyen kénytelen eltartani. Csonka Torontál vármegyében hét község szabadult fel eddig s ebben a hét községben hat főszolgabíró van; ott vandr. Mi halo vies, Ráth Oszkár, dr. Kászonyi, Hadfy Károly, Szmolenszky ;ott van az egész alispáni hivatal, annak megvan a segédhivatala ; ott van az árvaszéki hivatal, azután a központi vármegyei számvevőségi hivatal, az iktatók, írnokok, altisztek, szóval mindazok a függvények, melyek ilyen hivataloknál szoktak lenni. Hét községben ezt a nagy apparátust fentartani pénzügyi szempontból is teljesen képtelenség. Ezeknek az embereknek munkát kell adni. Hét községnek nem lehet hat főszolgabirája akkor, amikor Magyarországnak más vármegyéiben 26—30—35 községben funkcionál egy főszolgabiió. Ezeket az embereket szét kell osztani és működési területhez kell juttatni. Olyan esetek vannak, hogy például az egyik főszolgabiió, Mihalovics István, a törökkanizsai járás főszolgabirája, már egész kerek esztendeje nem funkcionál, hanem, átment megszállott területre, hogy ott birtokát értékesítse. Itt van azután a deszki jegyzőnek, Jankovich Béiának esete, akit, amikor a magyarok bejöttek a torontálvármegyei részekbe, felfüggesztettek a közigazgatási hatóságok, behelyettesítettek egy más tisztviselőt, de a fegyelmi eljárást nem folytatták le, ugyhegy Jankovich még ma sem tudja, vissza feg-e kerülni a helyére vagy nem, még mindig lóg a levegőben. Felemlítem, a kiszemberi jegyző esetét is, akit felfüggesztettek és behelyettesítették Fi assz Károlyt, de a község, dacára annak, hegy szeretne a jegyzői állás betöltésével foglalkozni, még mindig nem jutott abba a helyzetbe, hogy ezt megtehesse.