Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hó 16-án, szombaton. 401 az ajtót, mert a magyar demokrácia képviselői nagy hiányát érezzük pl. Juhász Nagy Sándor,...« Urbanics Kálmán: Az ügyészség ajtaját! Drozdy Győző (tovább olvassa) : . . . »Lovászy Márton, Hatvani Lajos alkotó munkáinak.« B. Podmaniczky Endre : Jó kis alkotó munka ! Drozdy Győző (tovább olvassa) : »Ha ezek hazajönnének, virággal fogadnánk őket. Ami azoknak a hazatérését illeti, akik a kommuniz­mus alatti jelentéktelenebb szereplésük miatt kényszerültek az emigrációba, de súlyosabb meg­itélés alá eső bűncselekményeket nem követtek el, kijelentem, hogy én itt is a legsürgősebb megoldás híve vagyok, mert azt akarom, hogy egyetlen ember se maradjon a világon, aki csak keserűséggel tud megemlékezni Magyarországról.« Végül nyilatkozatomban figyelmeztetem őket, hogy ne tekintsék magukat turini remetéknek . . . Urbanics Kálmán : Mert nem azok ! Drozdy Győző : . . > mert nem mindenki vér­tanú, akinek az orra vérzik, és nem mindenki emigráns, akinek viszket a talpa. B. Podmaniczky Endre : Csak 48-ban voltak emigránsok ! Drozdy Győző : Voltak máskor is, t. kép­viselőtársam; mindjárt el fogom mondani. Urbanics Kálmán : De most nincsenek, csak szökevény bűnösök vannak! Hedry Lőrinc : Hazaárulók vannak ! Drozdy Győző : Nemcsak én, hanem több képviselőtársam is nyilatkozott ugyanebben az újságban és meg kell állapitanunk, hogy ezekkel a nyilatkozatainkkal szemben a bécsi emigráns sajtó állást foglalt és valamennyiünkkel vitába bocsátkozott, a mi felfogásunkat, álláspontunkat nem helyeselte. Különösen a Bécsi Magyar Újság szállt szembe erélyesen ugy az én, valamint Rupert Rezső képviselőtársam nyilatkozatával. Hedry Lőrinc: Előre megbeszélték! Hegyeshalmy Lajos : Göndör is nyilatkozott ! Drozdy Győző: Arról is beszélhetünk. Ezek után a nyilatkozatok után megtörtént az aznapi összejövetel a Siebenstern-Grasseben, a Sehöner-vendéglőben egy nyilt helyen, ahova épen betévedt valamelyik kormánypárti képviselő­társam is, (Egy hang jobb felöl: Zeöhe Antal!) de véletlenül ott ült a szomszéd asztalnál Fábián képviselőtársam is egy másik társasággal, eljött oda, szépen kezet szoritott valamennyiünkkel, az emigránsok előtt is tisztelettel meghajtotta fejét és azután visszament a maga társaságához. Én előre bejelentettem jóformán mindazok­nak, akikkel beszéltem a konferencia tagjai kö­zül, hogy igenis, részt veszek ezen az összejöve­telen, sőt hivtam kormánypárti képviselőtársaimat is, és végtelenül örültem annak, hogy ezt a ta­nácskozásunkat, ha talán nem is szántszándék­kal, de — mint ő most magyarázni óhajtja — véletlenül végighallgatta Zeőke t. képviselő ur és igy megGyőződhetett arról,. hogy mindenféle aggodalmuk felesleges az uraknak. Sem a mi részünkről, sem pedig az ő részükről nem tör­NEMZETGYÜLEST NAPLÖ. 1922—1926. — IV. KÖTET. tént egyetlenegy kijelentés, egyetlen olyan inon­dât sem, amelyet egész bátran nem mernénk el­mondani, de talán nem tartjuk olyan fontosnak, hogy az egész vacsora alatti beszélgetés minden részletét idehozzuk. Ami azonban azt az állítást illeti, hogy mi Szende Pál lakásán találkoztunk Hock Jánossal, ott megjelent volna Hantos Elemér, Ábrahám Dezső, Héderváry Lehel, Kollmann Dezső, azután még néhányan, valami Zilahy László, ki kell jelentenem, hogy ezek közül az urak közül példának okáért Hantos Elemért, Zilahy László urat soha életemben talán nem is láttam, ha csak nem véletlenül. Hock Jánost egész bécsi tartózkodásunk alkalmával egyetlenegyszer sem láttam. Ot megismertem volna, de Szendét vagy pedig Jászit azelőtt soha életemben nem láttam. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ebből megállapít­ható, hogy nekünk a bécsi emigránsok egy részével való találkozásból abszolúte semmi tit­kolnivalónk nincs. Hedry Lőrinc: Csak szégyelnivaló! Drozdy Győző : Az a dolog pedig, amelyet a 8 Órai Újság közölt egy állítólagos tanács­kozásról, egyáltalában nem történt meg, ezen a tanácskozáson legalább is én részt nem vettem, állandóan Dénes István társaságában voltam, (Egy hang jobbfelől: Úgysem hiszi el senki magának !) megállapíthatom, hogy eszünkágában sem volt ilyen társaságban részt venni, sőt azoknak az újságíróknak, akik a Bécsi Magyar Újság részéről szóbaállottak velünk, megmon­dottuk, hogy a Bécsi Magyar Újság szerkesztő­ségével, annak tagjaival eziclőszerint nem óhajt­juk felvenni a tárgyalás fonalát, mert nem lát­juk elérkezettnek annak az idejét, hogy velük ezekről a kérdésekről még magyar politikusok tárgyalhassanak. Hedry Lőrinc: Ezt megállapították taktikai okokból ! Drozdy Győző: Ezek után meg kell állapi­tanom, hogy igenis én szükségét láttam annak, hogy az emigráció olyan tagjaival szemben, aki­ket semmiféle politikai bűn nem terhel, egypár lépést tegyünk a közeledésre, mert én fölöttébb károsnak, kártékonynak tartom azt, hogy kül­földön két újság is ontja Magyarország ellen a gyűlöletet. Minden okos ember igyekszik meg­szabadulni azoktól, akik őt gyalázzák, akik neki csak a hibáit emlegetik, akik csak az ő bűneit teregetik a napra. Karafiáth Jenő: Es ki szubvencionálja azo­kat a lapokat? Drozdy Győző : Nem tudom tehát megér­teni, milyen politikai okosság kell ahhoz,... Urbanics Kálmán : Hogy az anyagi eszkö­zöket, kik bocsátják rendelkezésükre, arról tár­gyaltak ! ? Drozdy Győző: Hogy az anyagi eszközöket kik bocsátják rendelkezésükre, majd arról is beszélek. A magas kormánjnak nagy része van ^1

Next

/
Oldalképek
Tartalom